Egy műszeregység, amely a leolvashatóság és az információbőség terén is mérce. Fotó: Stefler Balázs

Jövőre lesz 10 éve, hogy a BMW lerántotta a leplet az S 1000 R első nemzedékéről azzal a felkiáltással, hogy „itt az RR szupersportgép csupasz kivitele”! Akkoriban igazi presztízskérdés volt, hogy egy-egy gyártó meddig tudja fokozni a teljesítményt, most viszont sokkal szofisztikáltabb csomagra van szükség ahhoz, hogy egy motor átütő legyen. Merthogy a második generációs S 1000 R abban a nem éppen egyszerű helyzetben van, hogy vetélytársai egytől egyig kivételes gépek. Olyan modellektől kell vásárlókat elcsábítania, mint a MotoGP nagyvadak hangján éneklő Aprilia Tuono V4-es, a kompresszoros Kawasaki ZH2-es, a légkalapácsként emlegetett KTM 1290 Super Duke R vagy a versenytechnikát használó Triumph Speed Triple.

A nappali menetfény messziről felismerhetővé teszi az S 1000 R-t. Sötétedéskor automatikusan kapcsol fel a tompított fényszóró

A BMW koncepciója azonban kicsit eltér attól, amit a legtöbb márka képvisel ebben az elit klubban. Egyrészt nem egy karcsú gép, élőben annyira masszív és robusztus, hogy vetélytársai szinte törékenynek tűnnek mellette. A másik ami fontos, hogy a BMW inkább a kiegyensúlyozottságra törekedett. Hogy mit értek ez alatt? A hasonszőrű modellek annyira csúcsra vannak járatva, hogy a vezetőnek valamilyen szempontból kompromisszumot kell kötnie. Ilyen például az utcára szinte nem való, betonkemény futómű vagy akár az is, hogy nem lehet alacsony fordulaton felkapcsolni, mert a blokk csak „felül él”.

Az S 1000 R 165 lóerős teljesítmény ellenére olyan finoman és egyenletesen adja le a teljesítményét, hogy nem ijeszt rá a vezetőre. A legszűkebb fordítókban sem kell kuplunggal bűvészkedni, a 999 cm3-es erőforrás ugyanis a nagy, soros, 4 hengeresekre jellemző nyugalommal, azonnali reakcióval húz alapjárattól. Azonban szó sincs arról, hogy a BMW egy japán iskola szerinti sornégyest alkotott volna. A bajor erőmű nem jár villanymotorszerűen finoman! Van egy jellegzetes, magas frekvenciájú vibrálás a korábbinál 5 kg-mal könnyebb blokkban, amely elsőre kellemes, de a hosszabb menetek után már bizsereg a kezünk. Az is érdekes, hogy a BMW mennyire bolondbiztosra hangolta az elektronikát, alapbeállításban azonnal megfogja a kipörgésgátló a motort, ami a csúszós, világosszürke burkolatú körforgalmakból kijövet különösen jól jön. Nyilván azzal a gyártó tökéletesen tisztában van, hogy aki ilyen motort vásárol, az ki akarja használni a teljesítményt. A Dynamic módot akár vidámpark programnak is nevezhetnénk, ugyanis ilyenkor enged a rendszer egy kis csúszást és agresszív gázkezeléssel kontrollált egykerekezés is lehetséges. Hihetetlen, hogy ekkora teljesítményt ennyire intelligensen szabályoz a vezérlés, a 6 tengelyes IMU-val működő elektronika tényleg zseniális! Természetesen ebben az üzemmódban megveszve tol a 4 hengeres és olyan tempóra gyorsulhatunk szempillantás alatt, hogy az embernek a sisakban szinte leesik az álla. Mégis az volt az érzésem, hogy érzelemből adhatna többet a motor, a konkurensek a blokk szempontjából egyszerűen izgalmasabbak.

Az adagolhatóság és a fékerő is elismerésre méltó. A tárcsa vastagsága ugyanúgy 4,5 mm, mint az S 1000 RR esetében. A jól ismert forgótárcsa ellenére könnyű elveszni a gombok között… Az M-es ülés nem a legkényelmesebb, cserébe a súlypontáthelyezéseket támogatja

Ugyanakkor az irányíthatóság terén abszolút csúcs a BMW, ami nem is meglepő, hiszen a váz, a lengővilla és a fékek az S 1000 RR-ével mutatnak szoros rokonságot. Fontos, hogy nem egy végtelenül feszes, hanem jó érzékkel eltalált futóművet alkottak a konstruktőrök, pont annyi lágyság van a rugózó elemekben, hogy a vezető megfelelő visszajelzéseket kapjon. Az üléshelyzet természetesen aktív, a gyorsan fűzött kanyarokban pedig értelmet nyer a tank kialakítása – remekül rá lehet szorítani a gépre. Az egész motor olyan benyomást tesz, hogy a nagy teljesítmény ellenére könnyű uralni, azzal érdemes csak számolni, hogy szélvédelem hiányában hosszabb utakon szívósnak kell lennie a motorosnak.

351 500 Ft az Akrapovic kipufogó felára. Minden egyes forintot megéri

Ami az árat illeti, kellemes meglepetéssel szolgál a BMW. Az említett vetélytársakhoz képest jóval olcsóbb az S 1000 R, 5 992 000 Ft-os belépőjével még a Yamaha MT-10-esnél is 600 ezerrel kevesebbet kell érte fizetni. A „trükk” abban van, hogy a BMW hagyományaihoz hűen ennél a típusnál is sok pénzt el lehet költeni extrákra: például 590 400 Ft-ért karbon sárvédők rendelhetők, az 1,1 milliós M csomag keretében pedig kovácsolt felnik, lítium-akkumulátor, M Endurance lánc és sportkipufogó is pengébbé teheti a BMW modelljét.

Akinek magas lenne a 830 mm-es ülés, az alacsonyabb, 810 mm-es verziót is kérhet

TETSZETT
• irányíthatóság
• fékek
• elektronika
NEM TETSZETT
• nem eléggé karakteres blokk
• drága extrák

ÖSSZEGZÉS
Nem az S 1000 R a szegmens legizgalmasabb motorja, inkább kiszámíthatósága és kezelhetősége az, amivel átlagon felülit ad. Persze utcán, a szélvédelem teljes hiányában ekkora teljesítményt is lehetetlen kimotorozni, a 165 lóerő és a motor képességei versenypályáért kiáltanak.

BMW S 1000 R
Összlökettérfogat: 999 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16
Max. teljesítmény: 121 kW (165 LE) 11 000/perc
Max. nyomaték: 114 Nm 9250/perc
Sebességváltó: hatfokozatú
Tengelytáv: 1450 mm
Ülésmagasság: 830 mm
Üzemanyagtank: 16,5 l
Gumi elöl/hátul: 120/70 R17 / 190/55 R17
Menetkész tömeg: 199 kg
A modell alapára: 5 992 000 Ft