A Fiumei úton a belső sáv vezet egyenesen, az Orczy tér felé, a külső lekanyarodik jobbra. Az előbbi forgalmas, lassan halad benne a járműsor, az utóbbi csaknem üres. Néhány lekanyarodó veszi igénybe – és a bunkók. Ők előrerobognak, aztán az utolsó métereken bevágnak a másik sávba. Ezt, vagy egy hasonló helyszínt megfigyelve lélektani diagnózist állíthatunk fel az autósokról, sőt – a „mindenki úgy vezet, ahogy él” mondás alapján – akár általánosíthatunk is. Lesújtó az eredmény…
Balkán
Az utóbbi másfél évtizedben Magyarország nagymértékben balkanizálódott. Eluralkodott a „mindenki az ellenségem, élethalálharcban állok” pszichózis. Ilyen helyzetben pedig, ugyebár, minden megengedett! Mint annak idején Boszniában. Mifelénk ugyan enyhébbek az eszközök, de azért ugyanúgy kitapintható az ellenséges hozzáállás. Sietek, ezek meg útban vannak – le kell küzdeni őket! Fogok én itt ezek között araszolni? A fenét! Elhúzok jobbról, legalább tízet megelőzök, belövök közéjük, ha nem is tankkal, de az autómmal, nyertem egy percet, s megnyertem az élet egy kis csatáját! Kik ezek a balkáni bunkók? Viselkedésükön kívül nincs más kategorizáló jellemzőjük. Éppúgy előfordul köztük nő, mint férfi, nyakkendős, öltönyös „úr” prémiumautóban, rozzant Lada festőlétrával a tetején, vagy éppenséggel egy böhöm furgon, profi sofőrrel a volánnál. A társadalom reprezentatív mintáját alkotják. Meg lehet számolni, hányan vannak a fegyelmezettekhez képest, s jó közelítéssel megkapjuk a tahók magyarországi arányszámát. Nagyobb lesz, mint amire büszkék lehetnénk. Vannak fokozatok, lehet finomítani az osztályozást. Egyeseken látszik, hogy rutinból közlekednek így, ez a bevett eljárásuk. Némelyikük képes azért kétszer sávot váltani, hogy egy-két hellyel előrekerüljön. Van, aki csak hosszabb vánszorgást rövidít le ily módon, más akkor is furakszik, ha egészen rövid a sor. Mindenesetre sokkal többen vannak, mint ahányról feltételezhető, hogy jóhiszemű tévelygőről van szó. Akit egyébként a mozgásáról, a viselkedéséről felismerni.
Hadszíntér
Még csak a résztvevők felvonulásánál tartunk, most jön a lényeg. Elfogy a sáv, át kell sorolni. Ha éppen mozog a forgalom a célsávban, egyszerű a dolog: ki kell nézni valakit, aki az átlagnál nagyobb követési távolságot tart – akár mert elbambult, akár mert bizonytalan vezető – és irányjelzéssel, vagy akár anélkül, betűzni eléje. Amennyiben szeretné európai mivoltát mutatni a bunkó, kacsint utólag kettőt a vészvillogójával, de soktól ennyire sem telik. Gyakran előfordul, hogy még néhányan erőszakosan betolakodnak ugyanazon szerencsétlen elé, hiszen már látszik, ki az a sorban, aki nem tudja, nem akarja elhárítani az ilyesmit. Ki a mafla, a rossz fog a cipzárban, aki elé több fog kerül a másik oldalról… Na és ki az abszolút tökkelütött, a tipikus lúzer? Aki felháborodottan dudál egyet, amikor eléje nyomult valaki. Ezzel ugyanis kinyilvánította, hogy mafla volt, esetleg éppen kézből telefonált, vagy máshová figyelt, de semmi esetre sem akart senkit beengedni, ráadásul rossz vesztes, aki az apró vereség miatt elvesztette önuralmát, s miután hülyét csináltak belőle, erre még fel is hívja a figyelmet.
Bunkó és balek
Van azonban úgy, hogy éppen leáll a célba vett sáv. Megáll a bunkó is, valahol az elejénél, ahol már záróvonal van, de egy balkáni persze pontosan ismeri a záróvonal és az aknazár közötti különbséget, s nem is törődik a burkolati jellel. Kiteszi az indexet – és vár a sor elindulására. S most jön a legszebb jelenet: kivétel nélkül mindig, minden egyes alkalommal, beengedi valaki. Rendszerint az első autós, de legfeljebb a harmadik. Mintha közmegegyezés lenne a fegyelmezett közlekedők között, hogy a bunkókat előnyben kell részesíteni! Tessék, idézzék fel emlékezetüket! Tudnak-e említeni egyetlen esetet, amikor a pofátlankodó autós akár csak egyetlen lámpaváltásnyi időre ottrekedt, vagy – na, de ilyet már elképzelni is nevetséges – rendőri intézkedés nélkül, pusztán polgártársai szabálykövető magatartásának hatására, kénytelen volt arra továbbhaladni, amerre abból a sávból kötelező! Ugye, hogy nem? Ugye, hogy ebben a játszmában előre le vannak osztva a lapok? Igaz, hogy mindig a hamiskártyás nyer? Ennek is lélektani oka van. Az áldozat udvarias akar lenni. Ő ugyanis, mint már eddigi magatartásával igazolta, kultúrember. Így nevelték, ilyen. Ami helyes is, csakhogy emberünk a jelen esetben nem udvarias volt, hanem mafla. Miért? Mert előzékeny volt egy törtetővel, megerősítette őt a bunkóviselkedésbe vetett hitében. Mert segédkezett többszörös szabálysértésben. Mert amíg jót tett eggyel, aki nem érdemelte meg, kitolt nemcsak saját magával, hanem azzal a sok autóssal is, aki mögötte van a sorban, s megérdemelték volna, hogy képviselje az ő érdeküket is. Mert bamba jóindulatával hozzájárult közlekedésünk káoszához, no és ahhoz az elharapódzó közvélekedéshez, miszerint vesztes stratégia az előzékenység. Ne feledjük: egy balkánias belemenéshez – amilyen ritkaságszámba megy Hegyeshalomtól nyugatra, de teljesen általános minálunk – mindig ketten kellenek. Egyikük a ravaszdi róka – erről valószínűleg nincs vita az értelmes emberek körében. Én most arra szeretnék rávilágítani, hogy a másik fél viszont – hangsúlyozottan csak az efféle esetekre vonatkoztatva – az ostoba holló, aki kiejtette a csőréből a sajtot, és még azt képzeli, hogy szépen énekelt. Úgy kell neki, mondhatnánk, csakhogy ebben a mesében nem ő egyedül marad hoppon, hanem rontja hollótársainak esélyeit a rókákkal szemben.
Intelligens rámenősség
Milyen magatartást alakíthat ki magának az ember, aki ilyen környezetben kénytelen élni és közlekedni, ugyanakkor nem csatlakozna sem a bunkók, sem a balekok táborához? Szerintem az egyedüli jó módszer az intelligens rámenősség. Elmondom, mit értek ezen. Nézzük az előbbi közlekedési példát, de ezer helyzetre lehet alkalmazni. Ilyen neuralgikus helyeken figyelem a többieket, a tükörből is. Természetesen nem tételezem fel, hogy mindenki erőszakos törtető, aki át akar jönni a sávomba. A cipzár-elvnek megfelelően készségesen beengedek egyet-egyet magam elé, amíg szabályosan jár el, tehát indexel, s nem rohamoz, hanem normálisan viselkedik. Ez azt jelenti, hogy nem akar méltánytalan hátrányba kerülni, de sportszerűtlen előnyre sem törekszik, együtt halad a másik sorral, s közben jelzi szándékát, óhaját. Aki ezerrel megy előre, hogy a végén kitrükközzön, az előtt kaput zárok. Kell hozzá néha egy kis önlegyőzés, de higgyék el, még egyetlen ilyen vagány gyerek sem jött nekem. Van ezenkívül valami, amiből nem engedek. Záróvonalon át senki sem jöhet elém! Nem akarok rendőrt játszani, tudom, nem az én feladatom, hogy megakadályozzam mások szabálysértését, de azt se várja el senki, hogy előmozdítsam! S láss csodát: nem egyszer látom, hogy észbe kapott, felbátorodott a mögöttem jövő is, ő sem engedi be. Most aztán nagyon megbűnhődött a gazfickó: legalább fél percet várhatott… Persze, még mindig bőven jól járt, nem is haragszik rám. Be van ez kalkulálva, mindig akad egy-két kekec alak, aki nem enged, de a többség bamba birka!
Civil kurázsi
Van ennek értelme? Ár ellen úszni, amikor attól úgysem változik meg semmi? Szerintem van. Először is, hadd legyek ennyire önös, a saját szempontomból. Nem mindegy, hogyan nézek magamra, milyen az önképem. Kiállok azért, amit helyesnek tartok, s a magam részéről megvalósítom, akkor is, ha sokan nem értik, megmosolyogják, leszólják. Kitartok az ilyen magaratással ellenséges környezetben, nem félek, illetve összeszedem magam és legyőzöm magamban a gyávát. Ezt hívják civil kurázsinak. Ez az, ami megkülönbözteti a kultúrembert a vadembertől, a polgári magatartást az elprolisodástól. Aztán van értelme közösségi szempontból is. Ne higgye senki, hogy az agresszivitás ellenszere a szelídség. Még egyetlen farkas sem lett vegetáriánus a birkák hatására. Az agresszivitás ellenszere a vele szembeállított erő. Minél többen alkalmaznak ilyet, annál kevesebb tere nyílik a többieket – okkal – balekként kezelő magatartásnak. Persze, lassú folyamat a változás, de ez ne csüggesszen. Valahol, valakiknek el kell kezdeni. Minél többször szakad meg a bunkóság sikerének lánca, annál jobb. Ne arra gondolj, hogy ez reménytelen, hanem Weöres Sándor szavaira: ne óriás akarj lenni a törpék közt, hanem derekabb törpe a többinél! Kíváncsi vagyok, hogyan látják ezt a kérdéskört olvasóink, hogyan élnek meg bizonyos helyzeteket, miképpen reagálnak ilyen-olyan viselkedéstípusra. Szeretném tudni, hogy most sokan orrolnak-e rám, mert maflaságnak minősítem vélt udvariasságukat, emiatt épp engem tartanak bunkónak, vagy ellenkezőleg, írásom hatására mások is szembeszállnak az általános elbunkósodással? Örülnék, ha megismerhetném véleményüket. Ennek kinyilvánítására az Autó-Motor honlapján (www.automotor.hu) a cikk közlésével együtt megnyíló Bunkók és balekok fórum a legalkalmasabb, mert az ott kifejtett nézeteket bárki olvashatja. Gondolkozzanak, írjanak és vezessenek – helyesen!
