Ian Fleming Goldfinger című regényében egy Aston Martin DB Mark III-ast használt James Bond, azonban a filmet készítő EON Productions által megbízott trükkmester, John Stears sikeresen meggyőzte a gyárat, hogy a forgatáshoz a legújabb autójuk, a DB5-ös prototípusát bocsássák a rendelkezésükre – a többi pedig már történelem.

A szériaautó az 1963-as Frankfurti Autószalonon mutatkozott be a nagyközönségnek, és az előd DB4-es alaposan átdolgozott változata volt, amely a sokkal erősebb motorja miatt érdemelte ki az új számot. A 3995 köbcentire növelt lökettérfogat, a 3 darab SU-porlasztó jóvoltából 285 lóerőre emelkedett a teljesítmény, a váltó már a ZF 5 fokozatú egysége volt, ami már tartósan el is viselte azt. A maga korában igazán különleges extrának számítottak az elektromos ablakemelők és a légkondicionáló. A kupé után 1 évvel jelent meg a kabrió kivitel, a Volante nevet csak 1965-ben kezdték el használni az utolsó szériánál.

Ahhoz képest, milyen híres az Aston Martin DB5, nagyon alacsony számban készült, 1963-65 között 887 kupé, 123 kabrió és 12 Shooting Brake kombi készült – a kutyákért rajongó David Brown számára a Radford műhely épített egy kombit –, itt muszáj megjegyezni, hogy 1963-ban a brit autóipar éves termelése 1,8 millió példány volt. A James Bond filmekből ismert autókért rajongtak a hírességek is, Sir Paul McCartney, George Harrison, Mick Jagger és Peter Sellers még újonnan vett magának 1-1 példányt.