Természetesen hosszú kampány előzte meg az 1962-es Ferrari 250 GTO árverését, amely során annak egyedülálló történetével próbálták meggyőzni a reménybeli vásárlókat – és ezért is tették a szakértők a becsült eladási árat 60 millió dollárra. Ezt nem sikerült elérni, hiszen 47 millió dollárnál zárult az online licit, amely a vevő által fizetendő díjakkal együtt 51,705,000 dolláros (18,2 milliárd Ft) vételárat jelent. Panaszkodni így sem lehet, ez a világ második legdrágább, árverésen értékesített autója…

Két dologtól egyedülálló ez az 1962-ben gyártott Ferrari 250 GTO, ez az egyetlen, amelyet a gyári Scuderia Ferrari istálló indított a versenyeken, és szintén az egyetlen, amelyet gyárilag 4,0 literes V12-es motorral szereltek – emiatt kis mértékben a vázat is módosítani kellett. Jelenleg egyébként egy, a szériaállapotnak megfelelő 3,0 literes V12-es dolgozik az orrban. Amikor a Scuderia Ferrari az autó értékesítéséről döntött, a többi Ferrari 250 GTO ügyfélautónak megfelelő 3,0 literes V12-est szereltek bele – egészen pontosan azt a 670/62E számú erőforrást, amely a 250 P prototípus-versenyautó fejlesztése során használtak. Ebben a formában több versenyen indult és többször gazdát is cserélt, és amikor a gyár 1967-ben visszakapta, a kaliforniai Mario Tosi-nak értékesítette, akinek a kérésére az autót a gyárban átfényezték sárgára.

Több tulajdonosváltást követően a Ferrari Club of America akkori elnöke, Fred Leydorf vásárolta meg, aki civilben az American Motors Corporation formatervező részlegét vezette – 1976 októberében például a Chrysler formatervező stúdiójában volt kiállítva, hogy inspirálja a kollégákat. 1985. áprilisában került ahhoz a tulajdonosához az autó, aki a Shelton Ferrari műhelyben megrendelte a felújítást, ekkor kapta vissza piros színét a karosszéria, de benne hagyták a 3,0 literes V12-est. A 18,2 milliárdos vételár megfizetése után ennek a Ferrari 250 GTO-nak az új tulajdonosa egyébként kap egy 4,0 literes V12-es blokkot is, így igazából semmi akadálya a gyári állapot helyreállításának.