Az Autó-Motor régi olvasói talán még emlékeznek arra a rövid időszakra, amikor lapunkban ellopott és körözött kocsik rendszámait közöltük. Ha úgy tetszik, kísérleti jelleggel, mert így könnyebb beismernünk, hogy a kísérlet nem sikerült. Nem, mert az autótolvajok még ettől sem hagytak fel tevékenységükkel, és azért sem, mert számításunkból kihagytuk a nyomdai átfutási időt. Így fordulhatott elő, hogy mire utcára került a lapunk, benne a közölt autók rendszámával, az addigra megkerült kocsiban ismét boldogan autózott tulajdonosa. Mindaddig, míg egy piros lámpa előtt ki nem rántotta autójából egy jószemű autóstárs. Autósunk csak néhány pofon után tisztázhatta tulajdonjogát erős olvasónk előtt.

Az ütések jobb belátásra késztették olvasóiért aggódó szerkesztőségünket, ma már az ellopott autók rendszámának közlése helyett elszántan a tanácsok közreadására törekszünk. Ha már nem segíthetünk az ellopott kocsik megkeresésében, legalább hadd jeleskedjünk a megelőzésben.

A nagyvilágból érkező hírek tanúsága szerint nagyon nehéz dolog megvédeni támadóitól a bankokat, követségeket, főhadiszállásokat. Hát akkor hogyan is lehetne megvédeni egy kerekeken álló, vékony fémből és üvegből épített járművet? Ha kiindulásul el is fogadjuk a tény, hogy teljesen biztonságos védelem nincs, azért a helyzet nem annyira veszedelmes. Már csak azért sem, mert szerencsére az autótolvajoknak nem érdekük, hogy megsemmisítő támadásra induljanak a kiszemelt jármű ellen. A helyzetet viszont bonyolulttá teszi, hogy a megbízható védelem drága. Sokba kerül, mert az autó sok helyről támadható, és a védelemnek mindenre fel kell készülnie. Hogy mi mindenre? Hallgassuk meg egy szakember, egy rutinos autótolvaj véleményét.

– Nagyon sok baj van az amatőrökkel, az alkalmi tolvajokkal. Ezek, kérem, nagyon rontják az üzletet. Nekik köszönhetjük, hogy vannak, akik gondosan bezárják autójukat, amikor kiszállnak belőle, nem felejtik a kesztyűtartóban a forgalmit, pedig azt nagyon szeretem, sokan nem hagyják az ülésen a bundát, fényképezőgépet, más hasznosítható értéket, ehelyett ravasz riasztókat szerelnek fel, és mindenféle trükkökkel nehezítik meg a dolgunkat.
– Ön a szakma, ha nevezhetem így…
– Nevezheti! Az autólopás nehéz, mondhatnám veszélyes szakma.
– Szóval, ön a szakma mestere. Most meg panaszkodik. Hát nem sérti a szakmai önérzetét, hogy nyitott ajtókat, bennhagyott értékeket reklamál?
– Jól van, na. Azért én sem szeretem, ha szándékosan akadályokat gördítenek a munkám elé. Bevallom, a szép, kényelmes, tiszta munkát kedvelem.
– Hogyan lop autót?
– Először is megismerkedem a környezettel, a dolgok állásával. Az ideális autó csak körültekintő és alapos, mondhatom, tudományos felkészültséggel deríthető fel. Először is tisztában kell lenni a megközelítés céljával, az autót akarom elvinni, vagy csak azt, amit benne tartanak, vagy az autóról, kívülről tetszik meg valami, például a szép kerekek. Mindegyiket másképp védik. Ezzel az igényes szakember tisztában van. Más-más riasztás szolgál az autó megemelésének, nyitásának, indításának, piszkálásának a jelzésére, illetve megakadályozására. A jelzési módok is eltérőek, vannak helyi jellegűek, mint például az átkos kürtszó, és lehet távolba továbbított, például rejtett rádióhullám. A leghatásosabb a jelzéseket és riasztási módokat kombináló megoldás, de szerencsére meglehetősen költséges. Az autósok meg 200 forintnál többet nem szívesen áldoznak, azt mondják, fizessen a biztosító.
– Azért csak találkozik olykor-olykor valamilyen riasztóval.
– Igen. A legtöbb autós a kocsi nyílásait védi. Ennek köszönhető, hogy ma már nem árulnak dőlésjelzőt, a kutya sem vette. A nyílásvédelemben, elismerem, van logika. Mert kérem szépen, minden ajtó kinyitható, méghozzá kulccsal, éppen csak megfelelő kulcskészletre és kis türelemre van szükség. A zárvariációk száma ugyanis szerencsésen alacsony. Ennek ellenére, kevés a kulcsos lopás, annál gyakoribb, hogy a kollégák betörik az üveget vagy felfeszítik a pillangóablakokat. Az ablakon bemászva kikerülhetjük az ajtónyitást jelző, ellenszenves riasztó megszólalását. Ezután már indítókulcs nélkül sem nagy mutatvány elindítani az autót.
– A kormányzár nem akadály?
– A kezdőknek mindenképpen kellemetlen. De a szakma legjobbjai ezt is megoldják, noha, kétségtelenül megnehezíti a munkát. Szívesebben választok kormányzár nélküli autót.
– Milyen védekező eszközöket szeret?
– Szerencsére a boltok kínálata elég szegényes. Ma már nemigen árusítják azt az undok bilincset, amelyik a kormányt köti össze valamelyik pedállal. Sosem szerettem. Kapható viszont a kerekek őrzését szolgáló csavarfejvédő. Ezek közül a csapos nyitókulcsosat kedvelem. Van nekem is egy, az egyik csapját leszedtem, a másik univerzális nyitóeszköz – mindig magamnál hordom. Itt van ez a számkombinációs kézifékzár. Szép darab, de csak a kéziféket védi. Azt meg – nyissz – a bowdenben elvágom. Addig jó, amíg nem találnak ki ilyen zárat a kuplungra vagy a sebváltókarra. Az őszi BNV-n láttam azt a fémkeretet, amit a hátsó rendszámtábla köré lehet építeni. Szerencsére a kezelése túl macerás, lehet, hogy nem fogják használni az autósok.
– Mi a véleménye a nem mechanikus védőeszközökről?
– A boltokban azok kaphatók, amelyek a nyílásokat védik, de nem használják például a hátsó ablak fűtésszálját ebben a rendszerben, így az ablakon át be lehet jutni az autóba, igaz, nem a legkényelmesebben. Időnként hoznak be nyugatról olyan ultrahang elven működő eszközöket, amelyek figyelik a kocsi belső terét, jelzik a nyílások nyitását és még az autók elektromos hálózatára is ügyelnek, az áramimpulzus minden változására reagálnak. Hallottam, van olyan eszköz is, amelyik a kerék levételét is jelzi. Még elképzelni is rossz.
– Itthon mi kapható?
– Van ez a Lop-stop, amely a nyílásokat védi, és még van egy fordulatszám-mérő elektronikája is, ami leállítja a beindított motort. Az autósoknak két kifogásuk van ezzel szemben. Egyrészt sokallják a beszereléssel együtt körülbelül 2000 forintot kitevő árat, másrészt nem örülnek annak, hogy bonyolult a hatástalanítása, sok a fölösleges riasztás.
– Melyik riasztó riasztja el a legjobban?
– Az olyan, amelyikből csak egy van, azt nagyon nehéz felfedezni.
– Mi a véleménye a garázsban tartott autókról?
– Azokhoz nehezebb hozzájutni. Van, ahol hálózatiárammal működő riasztót használnak, de az ilyesmi a tulajdonosnak a legveszedelmesebb eszköz, könnyen megütheti az áram, pláne, ha vizes az autó.
– Mit ígér a jövő az ön szakmájának?
– Egyelőre jó a helyzet. Tudja, az autók típusonként azonos séma szerint készülnek. Így jól tudom, hol a kürt, hogy ne szólalhasson meg, hol kell elvágni a vezetéket. Nem lesz baj, amíg nem jut az autósok eszébe, hogy egy másik, tejtett kürtöt is felszereljenek. Azt hallottam, hogy a rendőrök olyan készüléket akarnak ránk erőszakolni, amelyik egy rádió-adóvevővel kombinált, és észrevétlenül jelez a tulajdonosnak. Még a hátam is beleborsózik. Ha elterjed, végem, nem tudnám, melyik kocsi riaszt, melyik nem. Szerencsére egyelőre a postával viták folynak a frekvenciaügyben. További hosszú távú biztosítást jelent, hogy az Állami Biztosító semmilyen formában nem teszi érdekeltté az autósokat a védekezésben. Mindkét fél, a biztosító és az autósok is úgy vélik, hogy a cascóval minden meg van oldva. Bár eddig még nem kérdeztek, teljesen egyetértek velük. Az idő tehát nekünk dolgozik, ennek jele, hogy az utóbbi időben megnövekedett kollégáim aktivitása.
– Látom, ismeri a szakmát.
– Hát, fölösleges lenne szerénykedni.
– Bizonyára nemcsak a védekezéshez ért, hanem az autókhoz is. Melyik a kedvenc típusa?
– Az, amelyik teletankolva, kifogástalan műszaki állapotban, figyelő szemektől távol, riasztó nélkül vár rám. A ilyennek nem tudok ellenállni.

Földvári András
Montázs: Gremsperger

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!