Legyen szó futurisztikus tanulmányról, vadító sportmodellről vagy olcsó népautóról, az idén 80. születésnapját ünneplő Giorgetto Giugiarónak minden műfajhoz kivételes érzéke van. A tehetsége mellett kollégái általában a lehetőséget irigyelték tőle, hogy a széles tömegeknek szánt modellek megrajzolásában is megmutathatta azt.

Volt kitől örökölnie a szépérzékét, hiszen családtagjai között több művészt találunk, nagyapja és édesapja is festőként futott be. Korai művészeti tanulmányai után Torinóba került, ahol az ipari formatervezés felé fordult. Munkáit megmutatta Dante Giacosának, a Fiat vezető tervezőjének, aki 1955-ben állást ajánlott neki a cégnél, tervei azonban közvetlen főnökénél elakadtak, így nem jutottak el a vezetőséghez. A speciális járműveket fejlesztő részlegen töltött idő alatt feleségén kívül megismerte Nuccio Bertonét, aki 1959-ben felvette dizájnstúdiójába. Első tervét rögtön el is adta az akkor még a Fiattól független Alfa Romeónak, így született a 2600-as, Giugiaro első autója.

A Bertonénál megtalálta a helyét. A 60-as évek egyik legnagyobb szakmai műhelye nem hiába támogatta Giorgetto fejlődését, egymást követték a legnagyobb olasz márkáknak szállított sportkocsik, de a korszakban még kevésbé jelentős japán márkáknak, például a Mazdának, az Isuzunak és a Suzukinak is dolgozott. Az 1961-es BMW 3200 CS után a Simca 1000-es Coupé és az első Ford tanulmányautó hozott neki egyre nagyobb nemzetközi elismertséget. Az 1965-ös Genfi Autószalon idején született meg fia, Fabrizio, aminél ugye a Fiat 850 Spider premierje sem lehetett nagyobb esemény. Az egyre sikeresebb Bertonéhoz 1966-ban egy új formatervező, a szintén 1938-as születésű, mára hasonlóan legendássá vált Marcello Gandini igazolt. Ezt Giugiaro nem vette jó néven, inkább átpártolt a rivális Ghiához, ahol egyetlen évet töltött, de ennyi is elég volt a cég felfuttatásához, és a számos kreatív megjelenésű típus mellett a De Tomaso Mangusta megalkotásához. Ekkor döntötte el, hogy önállósodik, így 1968-ban Aldo Mantovanival közösen megalapította az Italdesign Giugiaro S.p.A. stúdiót (eredetileg Studi Italiani Realizzazione Prototipi S.p.A néven).

Az ekkor már kétgyermekes apuka folytatta az egymástól markánsan különböző kategóriájú, karakteres autók tervezését. A Maserati Bora után elkészült a kompakt Alfasud, ami egyenes utat jelentett Giugiarónak a Volkswagenhez. A piacot átalakító Golf mellett a Passat, a Scirocco és a Jetta is hozzá fűződik. A 70-es és a 80-as évek utcaképét meghatározó szögletes stílus nagymestere legfontosabb munkájának a Golfot tekinti, amely részleteit a De Tomaso Mangustától örökölte. A legnagyobb sikereket csak ezután élvezhette a stúdió, piacra került a Lotus Esprit, a BMW M1-es, a Fiat Panda és Uno, de a nemzetközi projektben megvalósított DeLorean DMC-12-es is Torinóban született, akárcsak a lengyel Polonez vagy a jugoszláv Yugo.

Hanyatlás helyett újabb felfutást hoztak a 90-es évek is. Giugiaro a radikálisan megváltozott formai irányzatban is megtalálta a saját hangját, a keresett márkák (Alfa Romeo, Fiat, Renault és Seat) mellett a dél-koreai Daewoo eladásait is felpörgették a „Design Giugiaro” matricás típusok. Cégének értékéről árulkodik, hogy 2010-ben a Volkswagen-csoporthoz tartozó Lamborghini megvásárolta a 90,1%-át, a maradékot pedig 2015-ben az Audinak adta el, majd visszavonult, hogy több időt tölthessen a családjával. Aktív karrierje során több száz különböző járművet vetett papírra, melyekből a becslések szerint 60 millió példány talált gazdára.