Belekapaszkodunk a napilapok híreibe, és azokat idézve próbáljuk megérteni, miről is van tulajdonképpen szó.
„Elfogták a kocsitolvajt” – írják az újságok… És azokban a napokban ugyancsak megjelentek ilyen, vagy hasonló című közlések, amikor mi éppen a riasztóberendezéseket tanulmányoztuk. Megnéztük vagy tucatnyit ezekből, és kutattuk az okát, hogy miért olyan vontatottan szerelgetik ezeket kocsijukra az emberek. De térjünk vissza az elfogott tolvajra, aki azokban az órákban egy teherautóval hajtott el a Damjanich utcából. A rendőrségen az is kiderült, hogy más környék autói ugyancsak megszenvedték már ennek a 29 esztendős, botcsinálta autósnak keze nyomát. Ugyancsak azon a napon olvashattuk egy merénylőről, aki lopott motorral borult fel, majd a közeledő rendőrőrmestert agyonlőtte… Ennyi is elég ahhoz, hogy háborogva markoljuk a tollat, keményebben kopogjunk az írógép billentyűin.
Most, hogy próbáltuk megismerni a már létező különféle műszaki berendezéseket, amelyek mind-mind az autók védelmére készültek, úgy látjuk, már többet lehetne tenni annak érdekében, hogy az utcán hagyott jármű ne legyen szabad préda. Persze tudjuk, hogy nem büntetlenül kocsikáztak az elfogott autótolvajok, és azoknak is jut ki néhány rossz nap, akik feltörik az autókat, hogy kiemeljenek, hol egy kabátot, hol egy táskát, vagy akár egy lecsavarozott rádiót is. De a közvélemény mégsem alaptalanul mondja, hogy büntetésük nemigen áll arányban a bűnnel. Úgy tudjuk, valóban másként, szigorúbban ítélik meg azt, aki egy lakás ajtajával próbálkozik, vagy a családi otthonba törve tulajdonít el holmikat. Márpedig akárhogyan is számolgatunk, általában egy autó sem jelent kisebb vagyont, mint az a csomag, amelyet egy betörő valamelyik házból cipelhet ki.
De tény, hogy az autók az utcán állnak, sokszor igen könnyű elhajtani velük. És mi azt sem nézzük szívesen, hogy bárki rátámaszkodik az idegen járműre. Pedig egyesek arra is feljogosultnak érzik magukat, hogy karcoló kosarukat, szutykos pakkjukat egy kis pihenésre a motorházra tegyék. Sok gyerek vagy felnőtt kifűzött cipőjét is hányszor más kocsijának ütközőjére támasztott lábbal olyan természetességgel köti vissza, mintha emiatt senki nem szólhatna. Más kérdés, hogy milyen könnyedén „lemarházzák” az autóst, bár semmi hibát nem követ el útja alatt, de egy borgőzös járókelőnek mégsem tetszik, hogy valaki ülve halad pirosas orra előtt. Egyszóval sokat nyelhet, aki odáig jutott, hogy autózhat. De úgy véljük, az ellenséges szemléleten éppúgy lehet és tudunk is változtatni, mint ahogyan a kocsik védelmére, az autótolvajok, az autók fosztogatóinak útjába több akadályt kell állítani.

Mi itt csupán emlékeztetünk a riasztóberendezések létezésére. Tudunk olyanról, amelyet talán már már több is, mint két éve „Dudamatic” néven mutattunk be, és – bár az üzletekben máig sem árulják – aki éppen Jászberényben jár, az ottani Általános Műszerész Szövetkezetnél két óra alatt fölszereltetheti. A hozzáértők – például a Főkapitányság Tanácsadó Szolgálatának rendőrtisztjei – nagyon hatásosnak tartják ezt a precíz berendezést. De kapható egy „Erika” nevű riasztó, hirdetnek „Buda-Duda” nevűt, láttunk már „Toparex” védjegyűt – és ezeken kívül sok más is létezik. Van tranzisztoros kivitelű – Szakáll András találta ki e rendkívül ötletes megoldást –, és vannak más szisztémák, más néven. Az egyiket „Autofix” felirattal egy finommechanikai vállalat szerelgeti, másikat Nádasi Sándor műhelyében lehet megtalálni, egy harmadikat – illetve talán éppen a tizediket csak úgy ismerik, hogy „a Sós csinálja” a Hernád utcában. Tárgyalnak a Pestvidéki Gépgyár esztergomi részlegének vezetői is riasztókészülék előállításáról éppúgy, mint az Ezermester Bolt vezetősége is próbálkozott már piacra segíteni olyan berendezést, amely megzavarja az autótolvajt.
Arról majd mindenki hallott, olvasott, hogy a Lorán Lenkéék autóját azért nem sikerült annak idején ellopni, mert megszólalt a riasztó. De ne higgyék, hogy Budapesten, vagy az ország más területén csupán egyszer fordult elő ilyen. Nemrég a CP-40-65-ös Moszkvics például csakis azért nem gurult el a XIII. kerületi Tahi utcából, mert amikor a három suhanc próbálta indítani, lármát csapott. A próbálkozókat el is fogták. Mint ahogy egy másik trió szintén rendőrkézre került – a riasztó, no meg a járókelők segítségével. Ők a Ferenc körút 24. előtt parkoló kocsit akarták máshová kormányozni.
De talán felesleges is tovább sorolni a különböző eseteket. Fontosabb, hogy minél több autós igyekezzék ilyen vagy olyan lehetetlenné tenni, de leglábbis megnehezíteni, hogy idegenek jussanak a kocsiba, a kocsihoz.
És óriási tévedés azt hinni, hogy az ellopott autó, vagy motor csak annak okozhat kárt, gyötrelmet, akitől ellopták! Ezek az autótolvajok nemhogy erkölcsi bizonyítvánnyal, de még jogosítvánnyal sem igen dicsekedhetnek. Az ismert példák nyomán még azt sem állíthatjuk, hogy éppen józanok, amikor kedvük támad, hogy idegen járművel folytassák útjukat. És amíg gyalogosan dülöngéltek a járdán, lényegesen kevesebb veszélyt jelentettek valamennyiünk számára, mint attól a pillanattól, hogy a lopott kocsival elhajtottak.

Bevalljuk őszintén, nem vagyunk nagyon járatosak a jogszabályok rengetegében, így még javasolni sem merjük, hogy megy paragrafus szerint kellene a büntetéseket megszabni. De azt nagyon is szeretnénk, ha a törvénykezők jobban megértenék, mennyire nagy kincs a nehezen megszerzett autó, amelyet gazdáik nem azért hagynak az utcán, mert nem törődnek velük. Jóval kisebb értékű tárgyaikat is sokkal megbízhatóbb módon igyekeznek védeni, de autójukat nem zárhatják szekrénybe. Még garázsba is csak nagyon ritkán (nem beszélve arról, hogy garázsból is loptak már autót). És nemcsak a magánautók, hanem többnyire az állami kocsik sincsenek kellő biztonságban.
A riasztó feltehetően leszoktatna egyeseket arról is, hogy csupán szórakozásból döngessék másik vagyonát. Mert az nem vitás, hogy az autó vagyontárgy. Olyan érték, amelyre érdemes áldozni egy riasztókészüléket. Sőt, az sem volna talán rossz megoldás, ha mindjárt a Merkúr-telepen az új kocsikra fel is szerelnék. Úgy, mint a rádiót, amely jóval többe kerül, mint bármelyik autólopás elleni készülék. De még egyszer mondjuk, hogy nemcsak riasztók léteznek, hanem olcsóbb, egyszerűbb, titkos kapcsolókkal, rejtett zárakkal és sok más módon ugyancsak elérhetjük a célt.

(L.Gy.)