Sokan járnak nálunk Törökországban gyártott Forddal, de kevesen ismerik az 1959-ben alapított Otosant (Otomotiv Sanayi A.S.), pedig figyelemreméltó vállalat. Hozzá tartozik a romániai üzem, Craiovában, alkalmazottainak száma közel 20 ezer, komoly kutatási-fejlesztési központja van. A Ford Otosan éves gyártási kapacitása haszonjárműből 455 ezer, motorból 70 ezer, hajtásláncból 140 ezer, itt állítják elő a márka Európában értékesített haszonjárműveinek 74%-át, és ez számít a Transit-gyártás otthonának. Összesített termelési kapacitása évi 722 ezer jármű, nettó árbevétele 8 milliárd dollár. Itt készülnek máshol felhasznált motorok, sebességváltók, és karosszériaelem-présszerszámok is.
KLÍMASEMLEGESSÉG
A Ford Otosan a korunkat átható változások élvonalába törekszik. Ennek megfelelően erős az e-mobilitás elterjesztésében, 2030-tól csakis zéró károsanyag-kibocsátású személyautókat hoz forgalomba, könnyű és közepes haszonjárműveket 2040-től, illetve nagy teherautókat 2035-től. 2040-re minden eladott új teherautója fosszilis eredetű üzemanyag nélkül működik majd.
E tervszámok szembeötlően egybevágnak az EU szándékaival, de azért észrevehető egy bizonytalansági tényező: hogyan alakul addig az akkumulátor és az elektromos berendezés nyersanyag-piaca, illetve a villanyjárművek kereslete. Remélem, lesz némi rugalmasság a végrehajtásban, hiszen még csak egy nagy átalakulás kezdetén vagyunk, különösen, ami a nagyobb teherautókat illeti.
A Ford első, tisztán elektromos hajtású haszonjárműve az európai piacon a Ford E-Transit volt, amelynek forgalmazása 2022 II. negyedévében kezdődött. Kulcsfontosságú a beszállítóktól független saját akkumulátorgyártás, Törökország első integrált elektromosautó-gyártó létesítményének akkumulátor-összeszerelő kapacitása 130 ezer darab évente.
Ám nemcsak a gyárat elhagyó járművek lesznek klímasemlegesek, hanem 2030-ra maga az üzem is olyan lesz: a telephelyein felhasznált összes villamos energiát teljes egészében megújuló forrásokból nyeri majd. Apró érdekesség, hogy a négykerekűek mellett kihoznak egy két-, illetve háromkerekű elektromos futár-motorkerékpárt, a Rakunt, a szállítási láncolat „utolsó kilométerére”.
ESÉLYEGYENLŐSÉG
Az autóiparban a legtöbb női alkalmazottat foglalkoztató Ford Otosan korszellembe illő meggyőződése, hogy a jólét fokozásának és a jövő átformálásának fontos eszköze a sokszínűség és a befogadás, ezért 2030-ig 50%-ra tervezi emelni a vezetői pozíciókban a nők arányát. Támogat startupokat, amelyekben a vezetők legalább fele nő. A cég női dolgozóinak számát 30%-ra szándékozik emelni, tehát a termelésben kisebb lesz a részvételük, mint a felsőbb szinteken. Nekem kissé kérdéses ez a kvóta szerinti személyzeti politika, mintha nem teljesen harmonizálna az eszményi esélyegyenlőséggel. Mi van, ha egy kiválóan képzett, nagy gyakorlatú, elkötelezett férfit helyeznének magasabb beosztásba, de nem lehet, mert az irányszám tartásához nőt kell felvenni? A humán erőforrások ideológia-alapú kezelése akár kontraproduktív is lehet…
GYÁRLÁTOGATÁS
A Ford Otosan több gyártóüzeme közül a tengerparti (ez megkönnyíti az autók kiszállítását) a gölcükit néztük meg. Mint büszkén elmondták, a teljes termelési rendszer szervezése, irányítása, valamennyi folyamatának vezérlése és ellenőrzése digitális. Nem is látni papírokkal szaladgáló diszpécsereket, sem a futószalagon vonuló kocsikra ragasztott specifikációs íveket, tévedés, emberi hiba kizárva.
Az üzemszemle sajnos felületes volt, mert kisvonaton vittek körbe minket – remek módszer, hogy mindent lássunk, de semmit se nézhessünk meg jobban. Szeretem megfigyelni a dolgozók munkatempóját, arckifejezését, hangulatát, beleélni magam helyzetükbe – miként Craiovában lehetőség volt rá –, de csak végigsuhantunk. Ott voltam, és mégsem, fényképezni nem volt szabad, csak a kirendelt fotós képeiből kaptunk.
Két helyen álltunk meg: az akkumulátorok beépítésénél az E-Transitba, de ott éppen nem dolgozott senki. Mindenesetre rákérdeztem, mennyi az akkucsomag súlya – nem meglepően fél tonna… Nagyon pozitív benyomást nyertem viszont a második megállóban, szúrópróbaszerű, alapos ellenőrzésre kiválasztott három könnyű haszonjárműnél. Nagyon alaposan megnéztem őket: a gyártási minőség egyik ismérve, az ajtók, fedelek egyenletesen keskeny illesztési rése hajszálpontosnak bizonyult, néhány évtizede prémiumautókon sem értek el ilyen precizitást. A fényezett és műanyag felületek egyöntetűen szépek, simák. Végigpróbálgattam ajtókat, váltókarokat, kapcsolókat, minden vaj-puhán, jó érzést keltve működött. El is tűnődtem, minek tízmilliókat kiadni prémiumautókért, ha bizonyos szempontokból szimpla furgonok is elérik a szintjüket?
Törökország nem tartozik a hagyományosan jelentős autógyártók közé, de nagy léptekkel zárkózott fel, ma már Európa (még ha üzemei túl is vannak a Boszporuszon) egyik legerősebbje, különösen megfelelésében a ma és a holnap igényeinek.
