Rég volt már olyan, mint amit a Honda Civic Type R-rel átéltem. Amerre csak autóztam, megakadt a forgalom egy pillanatra, mert kortól/nemtől/autómárkától függetlenül csodálják az emberek a japánok forró ferdehátúját, a budapesti kis utcákon haladva el-elcsíptem egy bátorító beszólást (kafa, szuper, stb), aki épp telefonált, nem szóban dicsért, hanem feltartott hüvelykujjal mutatta ki az autó iránti érzelmeit.
Vöröset lát a sofőr. Fotó: Lővei Gergely Nagyon feltűnő jelenséggel van dolgunk, nem is annyira az újdonság-, inkább a motorerejével kérkedik: az erősen kiszélesített és elöl szellőzőnyílással súlyosbított kerékjáratok szemből is egyértelműsítik a helyzetet, hátulról nézve a vasalódeszkákat megszégyenítő méretű – még a rizsrakétákon se látni ekkorát – méretű hátsó szárny és a négy darab öles méretű kipufogó árulkodik. Piros díszcsíkok, szellőzőnyílások az első sárvédőn, tyúkólra való hűtőrácsbetét. Aztán néha elkapja az ember a csalódó pillantást, amikor felfedezik, hogy nem Michelisz Norbi – ő még vár az új szolgálati autójára -, hanem egy csúnya szőrös ember ül a volán mögött.
Légbeömlők és szélesítések árulkodnak arról, hogy ez az autó nem viccel
Mindenki számára egyértelművé teszi: tudna menni, csak épp nem akar a sofőr. Például útépítésnél a kitáblázott tempóval haladva nem próbálnak átgázolni az emberen. Ez azért szerencsés, mert a 19 colos felnikre húzott peres abroncsok no és maga a keréktárcsa épsége érdekében az ember a megszokottnál is óvatosabban halad az ismeretlen, vagy jól láthatóan rossz minőségű úton. Aztán azért is moderálnia kell magát az embernek, mert könnyen felismerik.
A tereptárgyak miatt ennyit sikerült kihozni a Zsámbéki fotóhelyszínből
– Ez az, aminek látszik, Lővei úr? – szegezte nekem a kérdés a Škoda Fabiából kiszálló úriember, miután először távolabbról, majd közelebbről szemlélte, amint megpróbáltam összekomponálni a zsámbéki romtemplomot a Honda Civic Type R hátsójával – a kerítés és villanyoszlop miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mivel nyilvánvaló volt, hogy fényképezek, a kérdés minden bizonnyal a tárgyra, mármint az autóra vonatkozott. Az úr megszólítás alapján pedig biztos lehettem benne, hogy nem rég nem látott ismerősről van szó, hiszen aki már találkozott velem, tudja, hogy velem lehet beszélni, csak nem érdemes… Gyorsan jött a megoldás: – Szoktam magát látni az újságban, ahogy a hátsó ülésen ül. Egy lépéssel, mármint üléssel közelebb vagyok a világhírhez.
Erről álmodik a világ – Honda Earth Dreams, ahogy a felirat fogalmaz
És végezetül a Honda Civic Type R-rel kapcsolatban elhangzó kérdések és a válaszaim. Ez tényleg az? Igen. Milyen erős? Háromszáz. Mit fogyaszt? Benzint. De komolyan! 95-öst. Jó? Ja! Mi baja? Város. Magának! Még kérdezi? Végezetül a szakmai érdeklődés: van-e olyan jó az új motor, hogy a Honda F1-es erőforrása? Hát, erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Olyan fiatal volt a tesztautó, hogy még nem érte el mai F1-es erőforrások bőven 2000 km feletti futásteljesítményét…
Olyan magas a hátsó szárny, hogy a tükörből nem is látni
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
