Nyugis népek ezek a svédek. Miközben a legtöbb autógyár szakadatlanul próbálja egymást túllicitálni, a Volvónál még mindig nagyjából nyolc év egy modell életciklusa – megközelítőleg kettővel hosszabb az átlagosnál. Igaz, a 2000 őszén bemutatott Volvo S60 fiatalítására nemrégiben már másodszor kerítettek sort. Szüksége is volt rá, hiszen a svéd sportlimuzin iránt egyre csökken a kereslet. A számok magukért beszélnek: amíg 2003-ban 90 910 darabot értékesítettek világszerte, egy esztendővel később már csak 73 121, tavaly pedig 62 528 példány kelt el.

Feláras frissítés

„Szinte minden téren sportosabbá vált az S60. Izgalmasabbá tettük a designt és átdolgoztuk a futóművet, hogy tovább fokozzuk a vezetés élményét” – mondta Gerry Keaney, a Volvo marketingosztályának elnökhelyettese. Nos, ami azt illeti, ebben van némi túlzás. A felfüggesztésen, a hűtőmaszkon, a nagyobb méretű emblémán és a tükörházakba integrált oldalsó irányjelzőn kívül ugyanis minden egyes tételt felárért kínálnak, ami újnak mutatná az autót. Ilyen például a lendületesebbre szabott orrkötény, vagy a diszkrét hátsó légterelő. Ezen kívül mindhárom friss fényezésért 200 ezer forintot kérnek, az új könnyűfém felnik közül pedig egyedül a 16 colos „Nodus” választható térítésmentesen az alapmodellekhez.

Cikkünk címe mellesleg azért is találó, mert az S60 leglényegesebb újdonsága a – természetesen opcióként rendelhető – kanyarkövető bixenon fényszóró. A mindkét irányba 15 fokos elmozdulásra képes szerkezet érdekessége, hogy nappal nem pazarolja az energiát a forgolódásra, s gombnyomásra éjszaka is kikapcsolható. Tudniillik a Volvo felmérései szerint egyes vásárlóikat zavarja az ide-oda bóklászó fénycsóva. Persze, felmerült bennem a kérdés, hogy akkor miért veszik meg…?

Szűkös szépség

Nagyon kellemes az S60 utastere. Szépek a formák, igényesek az anyagok, s a temérdek gombbal együtt is logikusan felépített, jól áttekinthető a műszerfal. A svédek már alapáron bőséges kényelmi és biztonsági felszerelést biztosítanak. Ugyanakkor nincs elég rakodóhely, az ajtózsebek kicsik, nem is beszélve a hátsó ülések szerény helykínálatáról.
Felár ellenében belülre is kérhetünk néhány újdonságot, nevezetesen aludekorációt, háromküllős bőr sportkormányt, az S60 R és az új S80 modellektől származó látványos számlapokat, belső tükörbe integrált iránytűt, valamint mutatós, kéttónusú bőrkárpitozást találunk az extralistán.

Élettel feltöltve

Véleményem szerint a 2,4 literes szívómotoroknál (140 és 170 LE) előnyösebb választás a tesztautónkban szolgálatot teljesítő kétezres turbó. Aki megteheti, annak érdemes kifizetnie érte a 460 illetve 80 ezer forintos többletet.  

Papíron a képességei nagyon hasonlóak az izmosabb alapmotoréhoz, ám a teljesítményleadás módja gyökeresen eltér. A kisméretű feltöltő szinte azonnal munkához lát, s kellő vonóerőt biztosít. Így aztán kényelmesen autózhatunk, a lendületes haladáshoz nem kell feltétlenül pörgetni az öthengerest – egyébiránt az sincs ellenére, s ilyenkor vérpezsdítő hangját is kiereszti.  

Bár 8,8 másodperc alatt gyorsul százra és 225 km/órás csúcssebességre képes, nem érződik különösebben sportosnak a Volvo. Ez a tekintélyes önsúly és a páncélszekrényszerű biztonságérzet számlájára írható. Valamint a futóműére: bár feszesebbre cserélték a rugókat és a lengéscsillapítókat, egy sportlimuzinhoz ez a hangolás túlzottan lágy. Tempósabb kanyarvételnél az S60 viszonylag hamar elveszíti a kapcsolatot a talajjal, és alulkormányzottá válik. Hangyányit a karosszéria dőlése is nagyobb a kelleténél. Mindazonáltal az úthibákat sem szűri meg hatékonyan a futómű, a nagyobbaknál felüt, de már a kisebbekről is tudomást szereznek a bent ülők. Ezen bizony még dolgozhattak volna a mérnökök. Az ötfokozatú sebességváltó viszont egészen pontosan (csak kicsit hosszú utakon) kapcsolható, s a fékek hatásfoka és adagolhatósága sem hagy kívánnivalót maga után.

A parkolást és a városi manőverezést nehezíti az óriási fordulókör, gyors és kényelmes túraautóként viszont remekül szuperál az S60. Nagy sebességnél csendesen siklik, megfelelő biztonsági tartalékokkal rendelkezik, és mi a 9,7 literes átlagfogyasztással is elégedettek voltunk.