A kategóriateremtő Toyota RAV4-ből (Recreational Active Vehicle with 4WD – aktív rekreációs jármű négykerékhajtással) 1,8 millió darabnál is többet értékesítettek 1994-es bemutatása óta. Miközben az elmúlt egy évtized során csak Európában 300 százalékkal nőtt a kereslet a kompakt szabadidő-autók iránt, a siker reményében pedig sorra érkeztek a vetélytársak, a RAV4 végig megtartotta vezető pozícióját a szegmensben – tavaly az ötödik esztendejét taposó kifutó modell még mindig a legjobban fogyó kompakt SUV volt kontinensünkön – 21 százalékos piaci részesedéssel. Mi más lehetne a Toyota célja a hobbiterepjáró harmadik nemzedékével, mint az, hogy az elődök által kitaposott ösvényen továbbra is az élen haladjon?

Bágyadt stílus

Ha valami, akkor mindenekelőtt a formaterv állhat útjába ennek. A japánok nem vállaltak kockázatot, igyekeztek egy általánosan elfogadott stílussal előrukkolni. Ennek pedig egy meglehetősen jellegtelen

orrkiképzés lett az eredménye. Szerintem az előző RAV4 izgalmasabb volt, pillanatnyilag ennél divatosabb hobbiterepjárót is találhatunk a piacon. Oldalnézetből és hátulról már lendületesebben mutat az újdonság, de le sem tagadhatná származását. Az általunk tesztelt, 177 lóerős dízelmotorral és minden földi jóval felszerelt RAV4 X jelzésű csúcsmodellt kívülről a krómozott hűtőmaszk, továbbá hangsúlyos kerékjárati ívek, 18 colos keréktárcsák és sötétített hátsó üvegek, illetve fényszóróbetétek különböztetik meg. Sajnos a terepjárós hatást biztosító, csomagtérajtóra rögzített pótkereket elhagyták róla. Ehhez ugyanis defekttűrő abroncsok (lyukas kerékkel max. 90 km/órás sebesség mellett 160 kilométert lehet még megtenni) és keréknyomás-ellenőrző rendszer jár. Továbbá kulcs nélküli nyitás és indítás, így a távirányítót gyakorlatilag elő sem kell halászni a zsebünkből.

Prémiumminőség

A műszerek stílusa mellett a végtelenül precíz illesztések is lexusos prémiumminőséget sugallnak az utastérben. A Toyotában persze műanyagból készültek az alumíniumhatású betétek, de az anyagválasztás

rendben van. Egyedül az ülésfűtés kapcsolói hatnak olcsónak ebben a környezetben, a kétzónás klíma kijelzőjét pedig – a jobb áttekinthetőség érdekében – tervezhették volna nagyobbra. A RAV4 X kényelmi és biztonsági felszereltsége szinte minden igényt kielégít, csak navigációs rendszer, tolatókamera és napfénytető rendelhető hozzá extraként. Ha a 60/40 osztású második üléssort teljesen hátracsúsztatjuk, két felnőtt számára ott is pazar a helykínálat, ráadásul a háttámla dőlésszöge is állítható. A csomagtartó nemcsak az autó megnövelt méreteiből profitált, hanem az áttervezett hátsó futómű is előnyére válik. Az átlósan elhelyezett lengéscsillapítóknak köszönhetően szélessége 23 centiméterrel nőtt, összességében 47 százalékkal nagyobb. Bővítése gyerekjáték, egy-egy kar meghúzásával síkba dönthetők az üléstámlák. Átgondolt megoldás az is, hogy a padló alatt kialakított rekeszben elhelyezhető a csomagtérroló. Érthetetlen viszont, miért ragaszkodnak még mindig a nagy helyigényű, szűk parkolóhelyen használhatatlan oldalra nyíló ötödik ajtóhoz.

Dörmögősen megy

Gombnyomásra indul a Toyota csúcsdízele. Nagyon jó kondiban van a négyhengeres motor, 177 lóerős teljesítményt és 400 Nm-nyi forgatónyomatékot állít csatasorba. Így aztán meg sem kottyan neki az 1,6 tonnás tömeg lendületes mozgatása. Először vesz egy nagy levegőt,

majd 1800-as fordulattól úgy meglódítja a kocsit, hogy nem győzünk csodálkozni. A piros mező előtt azonban érdemes felkapcsolni, mert veszít a lendületéből. A sebességmérő mutatója 9,3 másodperc alatt szalad fel a százas jelzésig, s a RAV4 innentől is energikusan gyorsít tovább. Sajnálatos módon ilyenkor elég nyers a hangja és finoman remeg a belső visszapillantó tükör. Pedig részterhelésnél, egyenletes sebességgel haladva néma csendben végzi a dolgát, és rezgésmentesen jár. Az Avensisben nem jellemző rá ez a fajta kettősség. Sokalltuk kicsit a tesztünk alatt mért 8,5 literes átlagfogyasztást, már csak azért is, mert az intelligens összkerékhajtás csak akkor „aktiválja” a hátsó kerekeket, amikor az elsők megcsúsznak. Maximum a hajtási nyomaték 45 százalékát képes átcsoportosítani, ezt az arányt szorult helyzetben gombnyomásra állandósíthatjuk. Erre azonban ritkán kerül sor, hiszen a legtöbb RAV4 úgyis városi járdasziget-terepjáróként tengeti majd mindennapjait. Erre éppen elegendő a 19 centis szabadmagasság. Persze bakhátas földúton, vagy mélyebb hóban is elboldogul a kocsi, de botorság lenne ennél keményebb kihívás elé állítani. A futómű sem kedveli a komolyabb megrázkódtatásokat: a kisebb hibákat ügyesen simítja el, de a nagyobbaknál hangot ad nemtetszésének, kanyarban pedig elpattog a keresztbordákról az autó hátulja. A négy tárcsafék ereje pontosan adagolható, magabiztosan lassítanak, a blokkolásgátlón, az elektronikus fékerőelosztón és a vészfékasszisztensen kívül pedig a kipörgésgátló és a menetstabilizáló rendszer is alaptétel a RAV4 X-ben.

Fél magyarázat

Ahogy korábban, úgy a japán hobbiterepjáró most sem tartozik az olcsó masinák közé. Kétezres benzinmotorral és összkerékhajtással hétmillió forinttól indul a RAV4 – közel egymillió forinttal drágább a Honda CR-V alapmodelljénél, hasonló felszereltséggel azonban csekély az eltérés. A 136 lóerős dízel változat felára 554 ezer forint, míg a tesztelt RAV4 X-ért potom 10 145 000 forintot kérnek, többet, mint a BMW X3-as 2.0d változatáért. Persze, a hiánytalan felszereltség és a korszerű dízelmotor részben magyarázat a busás vételárra.