Miközben az ID.3-as és ID.4-es elektromos modellek hűvös stílusú technokrata villanyautók, a Buzznál nagyon meg akarta mutatni a VW, hogy olyan elektromos autót is tudnak készíteni, amivel az érzelmeinkre hatnak. Nos, erre tökéletesen alkalmas az ID. Buzz, amelyre nyugodtan mondhatjuk, hogy az ős VW busz, a T1-es modernkori újraértelmezése. Arányai, merész színei és úgy összességében az egész stílusa élőben lehengerlő. Klaus Zyciora fődizájner és csapata remek munkát végzett, az ID. Buzzt mindenhol elismerő pillantások fogadják. Hogy ez az autó senkit sem hagy hidegen, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy középkorú hölgy odalépett hozzám és azt mondta: „egyáltalán nem érdekelnek az autók, de ez a kisbusz valami eszméletlenül néz ki, sosem láttam még ehhez hasonlót!”.

A vidám külső nem minden, de a belső sem szokványos. A 4,7 méteres hosszúsághoz képest óriási a helykínálat, az ID. Buzz simán hozza a Transporterek és Multivanek tágasságát, azzal a különbséggel, hogy az elektromos modell csak 5 üléses. Igen, itt nagyon megmutatkozik az elektromos platform előnye, gyakorlatilag az autónak egészen tömpe orrot rajzoltak, a teljes hosszúságból nem rabol helyet a belső égésű motor. Hogy mennyire ötletes a belső dizájn, az persze egyéni elbírálás kérdése, de a sík padló és a kényelmes ülések nagyon illenek egy ilyen járműbe. Ahogyan a sok-sok tárolórekesz is, ebben a VW-ben nem okoz problémát, a telefon, kulcscsomó vagy különböző flakonok elhelyezése látszik, hogy használatra tervezték. Ugyanez viszont a legnagyobb jóindulattal sem mondható el a kezelhetőségről. Csúszkás, érintésérzékeny felülettel vezérelni a hőfokot menet közben minden, csak nem egyszerű, és úgy általánosságban is az a véleményem, hogy kicsivel több fizikai gombbal sokkal felhasználóbarátabb lenne.

Az ID. Buzz vezetése viszont nagyon stresszmentes. A hátsókerékhajtás miatt az első kerekeit szinte döbbenetes szögben ki tudja téríteni, 11,1 méteres fordulóköre zseniális. A 204 lóerős villanymotorral természetesen a dinamikára sem lehet panaszunk, ezzel a teljesítménnyel nem csak a forgalom ritmusát lehet könnyedén tartani, álló helyzetből bizony nem nehéz faképnél hagyni a többieket. Mivel a kormányzása kellemes és a rugózási komfort is remek, a sofőr jogosan érzi azt, hogy egy jó termékben ül. Azonban a 400 kilométer körüli városi hatótávolságból kár kiindulni, ha messzebbre mennénk. Már 110 km/órás tempónál is feltűnően sok energiát igényel egy ekkora test mozgatása, 130-nál pedig vészesen fogy a hatótáv. Lehet mondani, hogy egyre jobb a töltőhálózat és, hogy akár 170 kW-tal is tölthetjük az autót, azért egy ilyen kényelmes, praktikus, amúgy utazásra termett busznak nagyon karcsú, amikor 130 km/órás tempónál 230 km-es hatótávot jelez.

A Cargo néven kínált haszonjármű elsősorban keréken gördülő hirdetési felületként szolgál, de nem hazudtolták meg magukat a fejlesztőmérnökök, így teherautóként is egészen jól muzsikál. Kezdjük azzal, hogy a T6.1-es Transporterhez képest könnyebb a vezetőülés megközelítése, nem kell olyan magasra felmászni és a válaszfalat is úgy helyezték el, hogy több helye van a vezetőnek, ami például egy műszakban több tucatszor ki- és beszálló futárnak nagy könnyebbséget jelent. Azonban pontosan ő, a városban sokat közlekedő futár nem örül majd a konstrukciós sajátosságnak, a sofőr fejétől úgy 1 méterre lévő tetőperem miatt csak messziről látni a sáv felett elhelyezett jelzőlámpát, és vannak olyan aszfaltba rejtett érzékelős villanyrendőrök, ahol nem lehet elkerülni a vonalig felállást. Nagy a külső tükrök holttere, a lemezelt hátsó rész miatt a fejünket forgatva sem látunk többet – jelen esetben létfontosságú a holttérfigyelő. Maga a műszerfal egyébként eltér a személyautóban használttól, egyszerű műanyagból készített pult van előttünk, amelynek a tetején is tárolókat alakítottak ki – bárhová is nyúl az ember, USB-C töltőt talál.

A targoncával való rakodás lehetősége miatt oldalra nyíló hátsó ajtókat kapott a haszonjármű, nagyon látszik a feketére festett, a karosszéria legömbölyített sarkából messze kiálló zsanérokon az utólagos gondolat és megvalósítás. A kettéosztott ajtó miatt nincs a hátsó lámpákat összekötő LED-csík, helyette fényezetlen fekete betétet találunk itt. A harmadik olcsó részlet, hogy a pedálokon a haszonjárműnél nem a „Pause” és „Play” ikonokat látjuk, azok egyszerű csíkozott gumi taposót kapnak. A hátsó részben egyébként legfeljebb 2 keresztbe fordított raklap fér el egymás mögött, a térfogat 3,9 köbméter. Jó ötlet, hogy a töltőkábelek tárolására a tolóajtó felől elérhető lépcsőben alakítottak ki teret, rossz megvalósítás, hogy a lapos fiókba 1 kábelt is csak nagy nehezen lehet berakni – a mérnökök által kitalált módon összehajtogatott kábelek elférnek, de ennek a technikának az elsajátítása meghaladta az 1 hetes tesztvezetés kereteit.

A 204 lóerős hajtómotorral és a 77 kWh kapacitású akkumulátorral 428 km-es hatótávolságot ígérnek, a gyakorlatban még terhelés nélkül is meg kell szenvedni – szellőzés kikapcsolva, az elvárható minimummal haladva – ennek eléréséhez, reálisan 300+ kilométerrel lehet számolni. Az erős és nyomatékos motorral könnyen megy az előzés országúton, a rugózás kényelmes hangolású, de ebben szerepe van annak, hogy a terhelhetőség elmarad a dízelmotoros haszonjárművek szintjétől. A legnagyobb akadálya a beszerzésnek mégis a vételár lehet, a tesztautó 2 milliónyi extrával ellátva bruttó 27,5 millió Ft-ba kerül, ennél 10 millióval olcsóbban lehet megvásárolni a sokkal nagyobb raktérrel és a dízelmotor jóvoltából hosszú távon is kompromisszumok nélkül használható Crafter teherautót. Igaz, annak nem fordulnak utána olyan sokan, mint az ID.Buzz Cargónak, amely metálszürkében (655 320 Ft) ráadásul egy kicsit a háttérbe olvad…

ID.BUZZ CARGO
TETSZETT
• tágas vezetőfülke
• csendes és dinamikus
• könnyen vezethető
NEM TETSZETT
• drága
• hatótávolság
• messze előrenyúló tető
• holtteres külső tükrök

ID.BUZZ
TETSZETT
• ötletes, stílusos külső
• kényelmes ülések
• hatalmas tér
• dinamika
NEM TETSZETT
• magas ár
• hatótávolság gyorsforgalmi úton
• túlságosan előrenyúló tető
• kevés fizikai gomb

ÖSSZEGZÉS
Az elektromos autó-építés tipikus előnyeit és hátrányait domborítja ki az ID.Buzz. Nem árt ha a tulajnak van egy kis kompromisszumkészsége, de az is biztos, hogy egy ilyen karakteres, és a töltést leszámítva jól használható járműbe könnyű beleszeretni. Haszonjárműves irányból közelítve az embert kényezteti, a rakományt legfeljebb átlagosan kezeli a retró-villanybusz, amely mégis inkább drágaságával riasztja el a vásárlókat.