Az Altea nem ismeretlen olvasóinknak, sőt a Formula Racing kifejezés rövidítéseként FR betűket viselő csúcsmodell menetpróbáját is közöltük már, ezért most csak utalunk az autó általános jellemzőire, és főképp a motorral nyert tapasztalatokra összpontosítunk.

Egyszerre nem

A formás, állóhelyben is dinamikát sugárzó karosszéria szilárdsága és minősége kitűnő, a jó kilátást azonban feláldozták a design oltárán: a kocsi elejét és hátulját csak röntgenszemmel lehetne látni, és a vaskos A-oszlop nagyon sokat takar. Kanyargós úton viszont, ahol pompásan érvényesül a leültetett, sportos hangolású futómű és a 225/45 R 17-es gumi, szinte testünk kiterjesztésének érezhetjük a kompakt karosszériát.

Hát igen, kompakt… Parkoláskor előny, pakoláskor hátrány: a sínen osztottan előre-hátra csúsztatható hátsó ülés jóvoltából vagy a lábtér nagy, vagy a csomagtartó, de egyszerre nem kaphatjuk meg ezen előnyöket. Mindazonáltal elégedettek lehetünk a belső térrel, mert meglepően sok poggyászt vihetünk magunkkal, hátratolt ülés mögé is befért egy összecsomagolt nagy rafting-kenu, az összes tartozékával és az egyéb felszereléssel.

Tolóerő

A piezo-porlasztókkal ellátott dízelmotor és a hatfokozatú sebességváltó elsőrangú párost képez: sportkocsivá nem avatja ugyan az Alteát, de nagyon gyors autóvá igen. A gyorsulások nem igazán ütősek, viszont hosszan érezni a határozott tolóerőt, amelynek hatására tempósan lendül felfelé a fehér számlapos (jól mutat, de feketével jobban leolvasható lenne) műszerek mutatója. Élvezet előzni, vagy egy-egy üdítő vágtát

beiktatni autózásunkba! Könnyedén tarthatunk tartósan nagy sebességet is. Az erőtartalék jóvoltából nem muszáj sokat kapcsolgatni, országúton negyedikből rendszerint hatodikba váltottam (itt 1000-nél 44 km/órával gurul az FR). Van viszont e hajtóműnek egy kellemetlen tulajdonsága: ha hagyjuk nagyon leesni a fordulatszámot, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egy kattanással lefullad a motor. Szóval nem az a fajta, amelyik alapjáraton, bármely fokozatban elviszi az autót – nem is kérném számon rajta, lévén sportos modell, de ezt azért tudni kell róla. Az átlagfogyasztás gyári adat szerint kevéssel hat liter felett van, ám itt is érvényesül az “egyszerre nem” effektus: talán el lehet menni ennyivel, de nem úgy, ahogy ezzel az autóval lehet, és illő. Ezúttal a sebesség és a takarékoskodás között választhatunk. Nekem, nem vad, de

húzós vezetési stílussal nyolc liter feletti fogyasztás jött ki, ami hétszáz kilométer körüli, tehát bőven megfelelő hatótávot eredményez. A ködfényszórós kötény eléggé mutatós, de nem túl alacsony, így a gyengébb minőségű utakon sem sérülékeny, szép az ezüstszínű tükörház, s jó, hogy mértéktartóan beérték ennyi cicomával. Belül is van néhány látványelem, az igazi hatást mégis a remekül megformált volán és a két első sportülés kelti. Tökéletesen tartják a testet, hosszú úton is kényelmesek, mégsem olyan mélyek, hogy számottevően nehezítenék a be-és kiszállást. Jó tehát a recept, illenek a körítések a fő fogáshoz, és gusztusos a tálalás. Így nem nehéz az FR mellett dönteni, noha jó tulajdonságainak javát kedvezőbben kaphatjuk meg a kevésbé bikavadító változatoktól.