A franciaországi próbavezetést követő sajtótájékoztatón joggal hangzott el a kérdés – miért kerül 3,5 millió forintba egy koreai 1,6-os? A válasz nagyon egyszerű, mert hazánkban magasak az adók, és a Kia – a legtöbb gyártótól eltérően – nem hajlandó országonként változó profittal dolgozni. Ebben az esetben azonban nehéz tolerálni a középszerű formavilágot és műszaki alapokat, hiszen ezért az összegért számos konszern kínál sokkal kiforrottabb és fejlettebb modelleket.

Egy mindenkinek?

A külső megítélése ugyan teljesen szubjektív, de sokadik ránézésre is csak a jellegtelen szó jár a fejemben. Hiába a króm lámpafészkes első és kristályszerű hátsó lámpák, a viszonylag merész vonalvezetés, összességében csak egy érzelmektől és szélsőségektől mentes autóról beszélhetünk, ami szeretne mindenkinek megfelelni. Az arany középút viszont nem mindig a legjobb választás, főleg a formatervezésben, ahol egyre alapvetőbb követelmény az egyediség. Hasonló képet mutat az utastér is. Bár a kedvezőbb benyomás érdekében csak teljesen “fullos”, bőrbevonatú ülésekkel, kormánnyal és váltógombbal megspékelt autókat vezethettünk, a származást nehéz lett volna letagadni. A kezelőszervek elhelyezése a megszokott távol-keleti logikát követi, a gombok és kapcsolók könnyen járnak, működtetésük szinte ösztönös. Nem érheti kritika a helykínálatot sem. A lábtér a négy- és ötajtós modellben egyaránt kielégítő, 14 cm-es hosszbéli hátránya ellenére 93 literrel nagyobb csomagtérrel büszkélkedhet a csapotthátú változat.

Nem mind arany…

Különösebb meglepetést a Hyundaitól származó motorpaletta sem tartogat. Mivel a korábban használt, 1,4-es motor károsanyag-kibocsátása nem felel meg az európai normáknak, már az alapverzió is 1,6-os aggregáttal kerül a szalonokba. A 105 lóerős, négyhengeres erőforrás teljesítménye sajnos kevésnek bizonyul a közel 1200 kilogrammos kocsi mozgatásához. Ez legjobban a klíma bekapcsolásánál volt érezhető, ilyenkor csak erős motorzaj jelzi, ha tövig nyomjuk a gázt, a vehemens gyorsulás elmarad. Bár a négyfokozatú, automatikus sebességváltóval felszerelt kivitelt nem volt lehetőségünk kipróbálni, könnyen megjósolható, hogy a 300 ezer forintot kóstáló extra csak tovább rontja a menetdinamikát. Érdemesebb lenne tehát a jóval sportosabb, kétliteres, CVVT (Continously Variable Valve Timing – folyamatosan változó szelepvezérlés) motort választani, de az 5 199 900 forintos alapár kicsit túlzó. Jóval finomabb csemegének ígérkezett a kétliteres CRDi motor, amelynek adatai igazi modern dízelre utalnak. Nos, nem mind arany, ami fénylik… Az erőforrás alapjárati hangja az utastérbe ugyan nem jut be, de ha kívülről hallgatjuk, még üzemi hőmérsékleten is zavaró. Vajon miként reagálna egy mínusz 20 Celsius-fok körüli indításra? Külön kritika illetheti a motorkarakterisztikát. A jelenkor fejlett dízeleivel szemben alacsony fordulaton szinte egyáltalán nem húz, ereje – a gyári adattól eltérően – 2200-as fordulatszám környékén jelentkezik először. Innen háromezerig tart a “játék”, ám a turbódízeles “ülésbe préselés” helyett csak enyhe gyorsítást és erős motorzajt érezni. Az árképzéshez hasonlóan a motorpaletta összeállítása is elég sajátos stratégia alapján történik, így az optimális választásnak tűnő 102(!) lóerős 1.5 CRDi bevezetéséig még legalább fél évet várnunk kell, a nagyobbik dízel pedig valószínűleg nem lesz rendelhető hazánkban. Akárcsak a Picanto esetében, az autó legjobban sikerült része itt is a futómű. A kitűnő hangolású MacPherson felfüggesztés zokszó nélkül tűri a rossz minőségű útburkolatot, sőt a kanyarokban is jeleskedik. Ehhez persze nagyban hozzájárulnak az alapfelszereltség részét képező 195/60 R15 méretű Bridgestone gumik, de a remek úttartás inkább a gáztöltésű Sachs lengéscsillapítóknak és a viszonylag hosszú tengelytávnak tudható be.

Ok-okozat

A borsos ár egyetlen mentsége a magas szintű biztonság. Dupla légzsák, ABS, fékerőelosztó, vészfékasszisztens és négy tárcsafék jár a legpuritánabb Ceratóhoz is, ha pedig az LX felszereltségi szintet rendeljük, oldal- és függönylégzsák egészíti ki a felsorolást. Ettől eltekintve a Cerato kevés előnyt tudhat magának a vetélytársakkal szemben. Az enyhébb adóterhek tükrében Nyugat-Európában talán nagyobb az esélye arra, hogy beváltsa a Kia reményeit, miszerint egy éven belül 45 ezer darab Ceratót értékesítenek az öreg kontinensen.