Március közepén jöttek az első hírek, amely alapján mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a Fisker a túlélésért küzd. Miután egy hivatalosan meg nem nevezett – nemhivatalosan a Nissan volt az – partnerrel való tárgyalások sikertelenül zárultak le, a startup olyan tanácsadókat alkalmazott, akiknek a feladata a csődvédelem és az azzal kapcsolatos átszervezések levezénylése. A Fisker közlése szerint további tárgyalásokat folytat esetleges összeolvadásról, de ez nem nyugtatta meg a piacot, a tőzsdei árfolyam több mint 50%-kal csökkent 1 nap alatt; a 2020-as kibocsátási értékéhez képest 97%-kal alacsonyabban kereskedtek a részvényekkel.
Aztán bejelentették, hogy a munkaerő 15%-át elbocsátják, 6 hétig szüneteltetik az Ocean gyártását (2024 első 2,5 hónapjában 1300 autót értékesítettek, és 4700 autó volt raktáron), és 150 millió dollárnyi forrást szereztek részvényekké alakítható kötvények kibocsátással. Aztán jött a hír, hogy április 24-re közgyűlést hívtak össze, ahol a részvények összevonásával akarnák feltornászni az árfolyamot – ezzel viszont nem teljesítik a 150 millió dollárnyi forrás lehívásához szükséges feltételeket.

Végső kétségbeesésében a Fisker jelentősen lecsökkentette a raktáron lévő autók vételárát, az Ocean alapmodell 38 999 dollár helyett 24 999 dollárba kerül, a középső Ocean Ultra 52 999 dollár helyett 34 999 dollárba kerül, az Ocean Extreme csúcsmodell ára 68 999 dollárról 37 499 dollárra esett. Azonban a vásárlók ennek ellenére se kérnek az autóból, mintegy 40 000 megrendelést mondtak vissza (a startupnak vissza kell fizetnie a 250 dolláros regisztrációs díjat), az osztrák gyártás miatt az aktuális adókedvezményeket nem lehet igénybe venni az Egyesült Államokban, és nem sokan állnak sorba, hogy egy épp összeomlóban lévő startuptól vásároljanak hosszú távú befektetésnek számító villanyautót. Heteken belül eldől, mi lesz a Fisker Automotive sorsa, sikerül-e pénzügyi vagy szakmai befektetőt találniuk, csődvédelembe menekülnek vagy sikerül az utolsó pillanatban egyenesbe hozni a cég működését.