Soichiro Honda és a Tokyo Telecommunications Engineering Corporation – ezt nevezték át Sony-nak – alapítója, Masaru Ibuka életpályája hasonló volt: a háború után alapítottak vállalkozást, amelyek aztán gyorsan növekedésnek indultak. Még az 50-es évek végén találkoztak, hogy megvizsgálják a közös munka lehetőségét, de akkor arról letettek, azonban a két cégalapító ezt követően a magánéletben barát lett, és ez a kapcsolat kitartott Soichiro 1991-es haláláig. Most, több mint fél évszázaddal az első találkozást követően mégis megvalósul a közös munka, a Honda és a Sony ugyanis bejelentette, hogy közös vállalatot alapítanak villanyautók gyártására.
Jelenleg a világ legnagyobb, belső égésű motorokat gyártó vállalkozása a Honda, de már látják ennek a végét, 2040-re állnak le ezekkel a hajtásokkal. Az átállás az autók terén fog leghamarabb bekövetkezni, és ehhez minden segítséget megragadnak, az Észak-Amerikai piacon már a General Motors-szal van együttműködésük az Ultium alap felhasználásáról, a most a Sony-val megkötött megállapodás értelmében pedig a világpiacra gyártanak majd villanyautókat. Mindkét fél előnyösnek tartja a közös munkát, a Honda számára nagy segítség az elektronika terén élen járó cég tudása, a Sony-nak pedig a hiányzó autóipari rutinhoz jut hozzá. A Sony mintegy 2 évtizede indította el a saját villanyautó projektjét, de hiába épített meg 2 tanulmányautót is, egymagában nem mert belevágni annak gyakorlati megvalósításába, nem akarta a jó nevét kockáztatni egy problémás termékkel.
