A Volkswagen ausztráliai részlege a helyi gyártású Bogár tudását próbálta bebizonyítani azzal, hogy az 1963-as Ausztrál Nemzeti Antarktisz Kutató Expedíció rendelkezésére bocsájtott egy példányt. Az autó az Ausztráliában nem használt, de egyébként a skandináv autókon megszokott módosítások mellett mindössze egy légbeömlő-takarót kapott, hogy a hó ne tömítse el a járatokat, ha parkol az autó, no és speciális, az extrém hideget elviselő motorolajat használtak.
Miután a Nella Dan jégtörő lerakta az autót, 12 hónapon át használták azt különösebb problémák nélkül a kutatók, ez idő alatt nagyjából 2400 km-t tettek meg vele. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy az akár 160 km/órás sebességgel fújó szelek többször is előrenyitották az ajtókat, amelyeket aztán helyre kellett egyengetni, ha nem akartak jéghideg utastérben utazni az emberek. A visszaszállítás után derült ki, hogy az alváz eleje, ahová az első futómű csatlakozik, megrepedt, ami a nehéz terepviszonyokra vezethető vissza – az Antarktiszon nincsenek utak, a bogarat sziklamezőkön-jégmezőkön használták.
A kutatóbázis és a repülőtér közötti 19 kilométeres utat rendszeresen megtették a autóval, a rekord idő 50 perc volt. Miután 1964-ben az autót a Volkswagen hazaszállította Ausztráliába, azt nem egy múzeumban állították ki, hanem – a javításokat követően – elindították az 1964-es kontinenskerülő BP Rally-n. Sajnos az autó mai sorsa ismeretlen, ausztrál VW rajongók 2002-ben megpróbálták megtalálni, de nem jártak sikerrel. Most, hogy az Antarktisz újra a figyelem középpontjába került, újra próbálkoznak. Sok sikert.
Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
