Giotto Bizzarrini épp csak annyira szelídítette meg a versenyautókba szánt, 3,5 literes lökettérfogatú V12-est a Lamborghini 350 GT számára, hogy az vezethető legyen a közúton. A következő évtizedek alatt aztán folyamatosan továbbfejlesztették a teljesen alumínium, első formájában 232 kg tömegű erőforrást, amely elsőként használt hengersoronként 2 felülfekvő vezérműtengelyt utcai alkalmazásban – ezzel meg tudták növelni a hengerszöget, és egy kicsit lejjebb tudták vinni a tömegközéppontot.

Ennek a V12-esnek az érdekessége, hogy az évek alatt 180°-ban megfordították azt, tehát a 350 GT-ben még elöl volt az 1-es henger és hátul a váltó, a Miurában 90°-kal elforgatva, keresztbe építették be, a Countach-ban pedig már előre került a váltó és hátul volt az 1-es henger. Végül 6,5 literes lökettárfogattal búcsúzott a Murciélago-ba építve, igaz, a 80-as években készült belőle 7,2 literes lökettérfogatú, 700 lóerős változat is motorcsónakok számára (egy ilyet egy LM 002-es motorterébe is beépítettek).

Az Aventador-ban debütált a teljesen új fejlesztésű, alapból 6,5 literes lökettérfogatú V12-es szívómotorja a márkának, amely annyira megtetszett a vásárlóknak, hogy végül az eredetileg tervezett mennyiség dupláját értékesítették ebből a típusból. Az erőforrás végül közúti formában 780, pályaautóba építve 830 lóerős teljesítménnyel búcsúzott, de csak ideiglenesen. Még 2023 első negyedévében bemutatkozik a folytatás, már némi elektrifikációval megtámogatva.