A márka megálmodója és lelke egyik unokáját motoroztatja

Francisco Xavier Bultó Marques a spanyol motorkerékpár-gyártás egyik legismertebb alakja. A 40-es években ő volt a Montesa alapítója, majd 1958-ban ő „adott életet” a Bultacónak. Don Bultó volt a Montesa egyik technikai felelőse, versenyigazgatója. A Montesa aztán az olasz márkákhoz, a Moto Guzzihoz, a Gilerához és a Mondialhoz hasonlóan úgy döntött 1958 áprilisában, bezárja a versenyrészlegét. Ez olyannyira nem tetszett Don Bultónak, hogy elhagyta a Montesát és egy hónap múlva létrehozta saját motormárkáját, a Bultacót. A cég kezdetben egy szőlőültetvényen található majorban működött. A Bultaco 1959 márciusában leplezte le az első modelljét, ez volt a Bultaco Tralla 101 Gran Turismo, amely egy egyhengeres, 125 cm3-es kétütemű utcai motor volt. A sportos Tralla, az Ostor azonnal nagy siker lett, majd a márka gyorsan világhírnévre tett szert.

A szép vonalú Tralla 101 Gran Turismo volt a Bultaco első gépe

A Bultaco történetének első és egyben legsikeresebb fejezete 1958 és 1983 között íródott. A katalán márka alacsony tömegű, könnyen kezelhető, kis lökettérfogatú, de nagyteljesítményű kétütemű motorokat gyártott. A barcelonai gyár a robogókat kivéve szinte minden szegmensben gyártott motorokat, s mindegyik Bultaco gép a versenyzés szellemében született meg. Francisco Bultó számára a motorkerékpár-sport jelentette a tervezés alapját, ez a gondolkodásmód pedig minden modelljét áthatotta. A Bultaco sebességi rekordokat tartott, míg a 60-as, 70-es években a világ motorsportjának egyik meghatározó tagja volt. Sajátos technikai megoldásokat használtak, ezek egyike volt az, hogy a különböző típusok hengerei és sebességváltói egymás között felcserélhetők voltak. A Bultaco az egyik legsikeresebb európai gyártóvá vált, azonban elsősorban az Egyesült Államokat hódította meg, a márka legnagyobb piaca az USA volt.

A Metralla sikeres volt ugyan, de a válság így is megrengette a márkát

1958 és 1983 között több mint 200 különböző modellt dobtak piacra, utcai motorjaik 125 és 350 cm3 közöttiek voltak. A leghíresebb a Mercurio, a Shrapnel, a Saturno, az El Tigre, a Senior, a Junior, a Streaker és a Metralla volt. Utóbbi igazi utcai versenygép volt, hiszen a 60-as években ez volt a leggyorsabb kétütemű szériamotor. Az egyhengeres, 250 cm3-es gép 32 lóerőre volt képes, maga a motor csak 97 kilót nyomott, így több mint 160 km/órás végsebességre volt képes. A Bultaco persze igazi sportgépeket is gyártott. Ilyen volt a TSS-sorozat, amely négyféle hengerűrtartalommal készült (125, 175, 200 és 250 cm3), továbbá lég- és vízhűtéses kivitelben is kapható volt. A 250-es csúcsmodell közel 40 lóerőt produkált. A márka azonban a terepmotorok terén vált igazán legendává. A Bultaco alapozta meg a modern értelemben vett triálmotorokat. A Bultaco Sherpa T minden idők leghíresebb triálgépe, amelynek technikai megoldásai forradalmiak voltak – ez volt az első triálgép, amelyen a benzintank a nyereg alá nyúlott. A Sherpa T 125-ös, 250-es és 350-es blokkal került forgalomba. A Bultaco motokrossz gépei közül a Pursang, endurói közül a Matador, míg a dirt track gépei sorából az Astro volt a legnépszerűbb. A Pursangból 125, 175, 200, 350, 360, 370 és 420 cm3-es változat is létezett.

A tragikus körülmények között elhunyt Angel Nieto egy Brincóval pózol

A Bultaco a sikerei ellenére azonban nem élte túl azt a gazdasági válságot, amely a 70-es, 80-as évek fordulóján sújtotta Spanyolországot. Először 1979-ben zárt be a gyár, amely 1980-ban még újra tudott nyitni, 1983-ban viszont már nem tudott megmenekülni. A márkáról azt követően másfél évtizedig szinte nem is lehetett hallani, aztán a spanyol Derbi és a francia Sherco révén ismét középpontba került. A Derbi az egyik modelljét a Bultaco márkajelzésével látta el, míg a Sherco 1998 és 2001 között birtokolta a Bultaco nevet. 1998- ban az alapító Francisco Bultó úgy halt meg 86 évesen, hogy a Bultaco nem veszett a feledés homályába. 2001 után azonban közel 15 évre ismét eltűnt a márka, amely 2014-ben éledt újjá. A spanyol LGN Tech Design vásárolta meg a Bultaco nevet. Az új tulajdonos először elektromos motorokat tervezett, a Rapitan és a Rapitan Sport azonban sosem került gyártásba. 2015-ben viszont hosszú évek után ismét egy új Bultacót lepleztek le. A Brinco azonban nem egy motorkerékpár, hanem egy elektromos mountain bike, amelynek tavaly megjelent a városi változata, az Albero.

A Rapitan lehetett volna az újbóli feltámadás szimbóluma, de csak koncepcióként létezett

Sportbázis
A Bultaco a 60-as, 70-es években volt meghatározó márkája a nemzetközi motorsportnak. Először a triálban vált világhírűvé a spanyol márka, a kétütemű Bultaco Sherpa T véget vetett a négyütemű korszaknak. Előbb a legrégebbi triálversenyen, a skót hatnaposon ért el sikereket a Bultaco, miután elsőként tudta legyőzni a brit motorokat az 1909 óta létező viadalon, amelyen egyébként nyolcszor diadalmaskodott. Később az Európa-bajnokságon vált híressé a Bultaco, 1968 és 1974 között négy bajnoki címet jegyzett. Az első triál világbajnoki címet a Bultaco szerezte meg 1975-ben, aztán a motokrosszban jeleskedett a márka: az amerikai Jim Pomeroy egy 250-es Pursang nyergében szerezte meg az első amerikai nagydíjgyőzelmet a vb-n. A Bultaco a gyorsasági világbajnokságon négy-négy egyéni és gyártói vb-címet hódított el, s 28 nagydíjgyőzelmet aratott. Két spanyol legenda, Angel Nieto (1976, 77) és Ricardo Tormo (1978, 81) is két-két vb-címet szerzett a Bultaco nyergében az 50 cm3-es kategóriában.

Az alapító (jobbról) kérésére a fiatal Barry Sheene is kipróbálta a versenygépet. 1968-ban egyébként egy Bultaco szállította a spanyolok első vb-győzelmét!