Harminc évvel ezelőtt mutatkozott be a Renault Clio első generációja, amelyet aztán 1991-ben meg is szavaztak az európai Év Autójának. Első Renault tömegmodellként nem számot, hanem rendes nevet kapott, Japánban kezdettől fogva Lutecia-ként forgalmazzák, mert a Honda birtokolja a Clio név használati jogát a hazai piacán.

Az első generáció új extrákat hozott a kisautó kategóriába, persze csak a gazdagabban felszerelt modelleknél, 1992 végére álltak át minden változatnál a karburátorról a befecskendezésre.

Sportmodellekből is bőven elláttak minket a fejlesztők, a legemlékezetesebb a Williams változat, amely teljesen új, 147 lóerős 2,0 literes blokkot és kiszélesített karosszériát kapott, és 3800 példány legyártását ígérték. Aztán az első szériából még 1600 darabot készítettek, majd aztán második és harmadik szériát is készítettek; összesen mintegy 12 ezret – sokat versenyautónak építettek át.

Az 1998 márciusában bemutatott második generációnál műanyagból készítették az első sárvédőket, mivel az elődnél sokan panaszkodtak a rozsdásodó első sárvédőkre. Itt már a Renault Sport, azaz RS nevet viselték a sportmodellek, 2001-ben dobták piacra a Tom Walkinshaw Racing által eredetileg egy márkakupa számára fejlesztett középmotoros V6 modellt; három év alatt 1513 példányt építettek ebből a különlegességből. Ennél a kivitelnél a modellfrissítés nem csak a külső változását hozta, de megnövelték a tengelytávolságot is, áttervezték a felfüggesztést, és 230-ról 255 lóerőre növelték a teljesítmény.

Magyarországon eközben a Thalia, más piacokon Clio Symbol néven forgalmazott lépcsős hátú változat ért el szép értékesítési eredményeket. A 2001-es modellfrissítésnél debütált a máig használt 1,5 literes dCi dízel. Campus néven olcsó alternatívaként a harmadik generáció bemutatása után is piacon maradt, sőt, Argentínában csak 2012-ben kezdték el gyártani, és ott egészen 2016-ig készült a Clio Mio, Latin Amerika legolcsóbb Renaultjaként.

A 2005-ös Frankfurti Autószalonon ismerhettük meg a harmadik generációt, amely nagyobb és 130 kg-mal nehezebb lett elődjénél, és ez is kiérdemelte az európai Év Autója címet, a zsűri indoklása szerint a kategóriában korábban nem látott felszerelések miatt. 2007 márciusában ismerhettük meg a kombi változatot, ezzel egyszerre váltotta az 1,4-es szívómotort az 1,2-es turbó. A sportmodell 2,0 literes szívómotorral jött 197-204 lóerős teljesítménnyel, a luxusmodellben ez a blokk 138 lóerővel rendelkezik. A generációváltást követően Clio Collection néven gyártották tovább.

A 2012-es Párizsi Autószalonon érkezett a negyedik generáció, a kombi forgalmazása 2013 elején indult, utóbbit már török gyártásból kaptuk. Az RS változat 1,6-os turbómotorja (197-220 LE) mellé szériában kapja a duplakuplungos váltót. A 2019-es Genfi Autószalonon érkezett az ötödik generáció, amelynél mostantól választható az E-Tech nevű öntöltő hibrid hajtás, 1,6-os szívómotorral és 140 lóerős rendszerteljesítménnyel.