A téli táj szépségeinek, megejtő bájának megéneklését bízzuk a lantpengető költőre, mi inkább a bőrünkön nagyon is érezhető hidegről, illetve a téli motorozás feladatairól – és örömeiről szólnánk. Igaz, a legtöbb motoros, akit a muszáj nem kényszerít nyeregbe, jól-rosszul leápolja a motorját (amiről ugyancsak szó lesz), és vérének sűrűségétől függően sietve, vagy komótosan várja a langy szellővel érkező tavasz tündérét, a benzinrügyek fakadását. Van aztán a motorosoknak egy vékonyabb rétege, amely ha tetszik, ha nem, akkor is szorongatja a gázmarkolatot, ha lágy hószőnyeg borítja az országutat. Főleg ezekhez a kemény legényekhez szólnak e sorok.
De előtt beváltjuk a fentebb tett ígéretünket. Aki nemcsak a motorját, hanem a pénztárcáját is szereti, az nem restell néhány órai munkát, hogy előkészítse kedvencének téli pihenőjét. Alapos lemosással és szárítással kezdődik a szertartás. Az akkumulátort szerelje le és adja azt ki egy szakműhelynek, ahol azt karbantartják, és úgy április táján tisztán, árammal jóllakottan kapja majd vissza. Úgy teleljen a motor, hogy a kerekek ne érintsék a talajt (a motor alá tett tuskó megemeli az első kereket). A benzintartályt töltse színig, ezzel elejét veszi az esetleges korróziónak, ugyane célból töltsön a hengerbe kis olajat a gyertyanyíláson; majd lépjen lassan a berúgókarra, hogy a dugattyú felkenje az olajat a hengerfalra. Most már visszacsavarhatja ügyesen a gyertyát. A krómozott felületet kenje be leheletvékonyan ipari vazelinnel. (De ne feledje, hogy az olaj és zsíradék halálos ellensége a guminak; tartsa távol a kenőanyagot a kerék köpenyétől!)
A motorkerékpárnak nem árt a hideg, sokkal inkább a meleg, a forróság, a gőz, vagy éppen a párás levegő. Valami száraz helyen – lehetőleg távol a nyílt lángtól, ha ilyesmi lenne – „ágyazzon” meg a vasparipának, takarja le egy öreg pokróccal, vagy megfelelően rögzített pvc-fóliával. Ennyi az egész.

*

Több dolga van annak, aki ezért vagy azért továbbra is motorozni kényszerül. Motorosunknak elsősorban téliesítenie kell a járművét, azaz üzem- és vezetésbiztossá kell tennie. Minden motorkerékpárnak, függetlenül gyártmányától, munkamódszerétől, két sebezhető pontja van: az elektromos berendezés és a porlasztó. A biztonságos vezetésnek alapfeltétele a kerekek vonalban futását szolgáló hibátlan váz, az elegendő futófelülettel, mintázattal rendelkező gumik és az egyenletesen lassító fékek. (Ezenkívül persze a motoros megfelelő ruházata a legfontosabb. Ide sorolnám még a „karosszériát”: a láb- és szélvédőt.)
A sérült szigetelésű vezetékek cseréje végső soron olcsóbb, mint azok javítgatása, toldása, foldása. Ugyanis ha csak egyszer is beáznak az országúton, és az elromlott világítás miatt az árokban köt ki a helytelenül takarékos motoros, akkor lényegesen nagyobb számlát kell fizetnie. A már néhány éves, kissé elöregedett elektromos berendezést vizsgáltassuk át szakműhelyben, és a cserére érett alkotóelemeit irgalmatlanul cseréltessük ki. A megszakító tisztítása, pontos beállítása éppen olyan fontos, mint a feketedő izzók pótlása újakkal. (A vörös zárófény „agresszivitása” legalább olyan fontos, mint a fényszóró intenzív sugárnyalábja. Gondoljon azokra is, akik hátul, a távolból közelednek, sőt talán előzni is akarnak, de ez csak akkor sikerülhet nekik, ha kellő időben észlelik az előttük haladó motorkerékpárt.)
Jól teszi, ha a kondenzátort átszereli védett helyre, a fényszóróházba (és melléje egy tartalék kondenzátort is rögzít). Amikor aztán, menet közben egyszer megszűnik a szikra – mert ez sajnos előfordulhat – egyszerűen átköti a vezetéket is hibátlan tartalékra, és máris folytathatja útját.
Ha víz-zsákos a benzincsapja, takarítsa ki (meglepetés éri, milyen sok „nem benzint” talál majd benne). A víz-zsáktalan csapokat ajánlatos kihajtani, és egy tiszta edénybe felfogni a kifolyó benzint. A leszerelt tartályba 1-2 liter benzint öntünk, és néhány erélyes mozdulattal összerázzuk azt. A szűrőpapíron vagy sűrű szövedéken átszűrt benzin otthagyja a tartály piszkát. (Jobb ezt itt viszontlátni, mint a hófútta országúton, a szétszerelt porlasztó fúvókájában.) A légszűrő cseréje vagy tisztítása is javíthatja a motor üzemének megbízhatóságát. (Az elpiszkolódott szűrő túldúsítja a keveréket, és a motor lefullad.)

S most jön, amivel talán kezdeni kellett volna: a motorosunk öltözködése. Tény és való, e helyen már többször is foglalkoztunk ezzel a témával, de hát mindig vannak ifjú – hogy ne mondjuk, kezdő – motorosok, akiknek szükségük van még a tanácsra… Túl ezen, a célszerű motorosöltözékkel még nem tud ellátni bennünket a ruházati ipar, ámbár kezdenek ezzel foglalkozni. Egy bizonyos, a szaküzletekben még nem lehet a célnak megfelelően felöltözni.
Gyakorlatilag bizonyult be, hogy a réteges ruházat jobban tartja a meleget. Vigyázzunk azonban: ne essünk át a kötött mellény másik oldalára. A túlságosan sok ruhában nem tudunk könnyen mozogni, márpedig a motorosnak vezetés közben szüksége van a szabad mozgásra. Az utolsó réteg, azaz a felsőkabát minden körülmények között legyen víztaszító tulajdonságú, és ne eressze át a szelet, továbbá ne lötyögjön nyakban és csuklóban. Még két feltételt kell kielégítenie: hosszában takarja a térdet, és legyen annyira bő, hogy ezek a fedett térdek a benzintartály oldalához tudják szorítani a kabát szárnyait.
Gyapjúsál a nyakban és vízhatlan kesztyű egészítse ki a motoros felső ruházatot. Mi legyen a lábravaló? Tulajdonképpen a gumicsizma felelne meg leginkább, csakhogy ebben – hosszabb úton – megfagyhat a motorosunk lába, még akkor is, ha finom gyapjúharisnyát húz rá. A legjobb megoldás a lábvédő, amelyet ügyes kézzel úgy lehet átalakítani, hogy az valamennyit el tud lopni a henger melegéből. Végül is mi legyen a lábravaló? Egy kényelmes bőrcsizma. Mit mondhatok még? Enyhe telet és kellemes motorozást kíván az
Öreg Motoros

***

Viszonylag jó tempóban halad a motor a hóval vastagon takart országúton, amikor hirtelen „úszni” kezd a jármű hátulja. Motorosunknak ez az első tele a nyeregben, és ez feltételezhető oka, hogy keményen belemarkol a kormányszárakba, megfeszíti derekát, és a lábát valami rugóféle lerántja a földre, ahol biztonságot remél. – Csak nem fékezni – gondolja motorosunk, mert olvasott már erről a témáról. De most határozottan balra kezd csúszni a motor hátulja, amely szinte versenyre kel az első kerékkel. A szegény motorosunk az ijedtség verejtékcseppjeiben pácolódik. Végső kétségbe- és földre-esésében ügyesen lefekteti paripáját a hótakaróba, majd a végén maga is melléje dűl.
Más kárán tanul az okos (motoros)!

A fenti történetből az derül ki, hogy az elbeszélés szenvedő alanya megijedt a motor úgynevezett „úszásától”, és ezért nem járt el okosan. A félelem rossz tanácsadó, mert ha bízott volna önmagában, akkor elsősorban közvetlenebb kapcsolatot tartott volna motorjával, azaz a térdével jobban szorította volna a benzintartályt, másodszor nem kapaszkodott volna fuldokló módjára a kormányba, harmadszor kar-, valamint hátizmait sem feszítette volna megy úgy, mintha súlyemelésben készült volna világrekord-döntésre, és végül, de nem utolsó sorban: lábával nem keresett volna menedéket a jó öreg anyaföldön.
Tudott dolog, hogy a motor időben jelzi, hogy mire készül, csak éppen észre kell azt venni. Esetünkben arról volt szó, hogy megszűnt a kerék és a talaj között a kapcsolat, azaz a motor nem húzott. Ezt a veszedelmes állapotot kell sürgősen megszüntetni oly módon, hogy némi energiát adatunk a motorral a hátsó keréknek. Ha magas a sebességváltó-áttétel, és a gázadásra csak rángatva válaszolna a motor, akkor inkább határozott mozdulattal kapcsoljunk vissza, és érzéssel adjuk a gázt (a hátsó kerék túlpörgése nélkül). Persze a láb ott pihen a lábtartón, és laza könyöktartással, finom kormánymozdulattal irányítjuk a motorkerékpárt.
Aranyszabály: mindenkor a k i c s ú s z á s i r á n y á b a kormányozzuk a járművet. Tehát: ha jobbra csúszik a hátsó kerék, akkor tessék jobbra kormányozni, illetve balra, ha balra tör ki a motor hátsó kereke! Pontosan ez a tennivaló a jeges úton is.

Ezen a képen egy olyan, házilag készített szélvédőt látunk, amelynek kiszélesített foglalata óvja a motoros kezét a hidegtől és a nedvességtől

A leghivatottabbak, a crossversenyzők bizonyítják, hogy a legkényesebb helyzetben sem válnak meg szívesen a lábtartóktól. De figyelemre méltók azok a jelenetek is, amikor a crossmotort, távol az ideális függőleges helyzettől, a versenyzők testük mozgatásával kormányozzák, illetve kerülik el a biztosnak látszó bukást. Sokat tehet a motoros a biztonságos közlekedésért, de nem mindent; vannak esetek, amikor a crossbajnok sem képes elhárítani a bukást. Ilyen sajnálatos esetet idézhet elő a kopott gumi, vagy a sérült, elhúzódott váz. Számtalan intő példa figyelmezteti a motort, hogy hasonló esetben bölcsebb, ha nem vállalkozik utazásra, legalábbis addig, amíg sikerül elhárítani ezeket a művi akadályokat.
A biztonságos utazás feltételeihez tartoznak a motor kiegészítő felszerelései. A legfontosabb és leghasznosabb a láb- és szélvédő, valamint a hideget és nedvességet távol tartó takarókötény. Ezeket a cikkeket például az NDK szaküzleteiben felszerelésre kész állapotban árusítják. A hazai kiskereskedelem csak a lábvédőt kereső motorost tudja kiszolgálni (és már ez is eredménynek, amelyhez némi köze van az AM-nek is) de sajnos nem a gumiköpenyt vásárolni akarót. Motorosunk már lemondana az első kerékre ideális, hosszanti csíkos gumiról, és szívesen felszerelné a hagyományos mintájút, – ha kapna. És, mint már említettük, a kapaszkodni nem tudó kopott gumi sok veszélyt rejt magában. Az ilyen kopott gumival még júniusban is kockázatos útra kelni.
Az alattomos ködről sokat írtunk már. Legyen a legfontosabb szabály az, hogy a motor j ó l láttassa magát. Kapcsoljuk be tehát a tompított fényt éls – ami talán még fontosabb – takarítsuk tisztára a hátsó lámpa vörös prizmáját, hogy minél több fényt, jelzést adjon a hátulról érkezőknek. (Újabban e célra jelentősen erősebb fényt adó, különleges hátsólámpát gyárt a külföldi ipar, amely felismerte a gyengébb vörös zárófényben rejlő veszélyt.) Azt talán említeni sem kell, hogy az ilyenkor szokásos rossz látási viszonyok különösképpen nem tűrnek semmiféle közlekedési lazaságot. A fegyelmet nem pótolja a legnagyobb gyakorlat sem, csak a szüntelen figyelem és fokozott óvatosság.
Vigyázz! Ahol köd, pára gomolyog az út felett ott nedves, síkos lehet a talaj!…
Öreg Motoros

Itt azt a vízmentes anyagból készült szélvédő-toldalékot mutatjuk, amelynek az a feladata, hogy a szélvédő alján nagy erővel beáramló levegő útját állja