Az NSZK-ban a Szamara kocsikra két év garanciát adnak km-megkötés nélkül, sőt az átrozsdásodás ellen 6 évet garantálnak. És nálunk? Az egy év garancia leteltével megszűnik minden intézményes gondoskodás a Szamarákról, ha valami elromlik, oldja meg a tulajdonos, ahogy tudja. A szavatossági reklamációk is vitatottak. Ez kérem a legaljasabb kereskedelmi módszerek egyike, a nálunk már csődbe ment terv- és hiánygazdálkodás torzszüleménye. A szerencse fia, aki hozzájut egy Szamarához, az egyszer előjegyzési kölcsönt ad az államnak, majd kifizeti a kocsi vételárát, amiből 40 százalék az importforgalmi, a fogyasztási és az általános forgalmi adó. Ez még semmi, minden tovább 1 liter benzin megvásárlásakor 17 forintot is fizet az államnak. A garancia éve alatt valahogy összeizzadják az alkatrészeket a szervizek, de egy év elteltével következik a poklok pokla. A vevőt nem érdekli és nem érdekelheti normális piaci körülmények között, hogy egy-egy nagy értékű termék gyártója milyen gondokkal küszködik, lényeg, a pénzééért megbízható, jó árut kapjon. Az NSZK-ban úgy hirdetik a Szamarákat, hogy két év garancia után is 24 órán belül biztosítanak minden alkatrészt, igaz legtöbbször nyugati eredetűt, de ott is ismeretes pl. az indítómotorok kritikán aluli minősége. És milyen nálunk az alkatrész-utánpótlás, erre álljon egy friss példa.
A garancia leteltével egy 2003 km-t futott Szamara indítómotorja felmondta a szolgálatot. Az Autóklub „sárga angyal” szerelője megállapította a feltételezett hibát – a leégett indítómotoron sajnos megfelelő alkatrészek hiányában nem tudott segíteni, meg nem is ez a feladata. Telefon a Vízivárosi Autójavítóhoz, ahol sajnálattal közölték, hogy két hete nincs semmilyen alkatrészük hozzá, nemhogy komplett indítómotor lenne. A Miskolci úti Universum Szerviz Lada-üzletében már hetek óta nem találkoztak vele, de még rugójuk sincs. A Merkur vezetői is tudnak a Szamarákkal kapcsolatos lehetetlen helyzetről, de tehetetlenek, mert – szerintünk – még nem igazi kereskedők, hanem csak áruelosztók, azonkívül ki vannak szolgáltatva a KGST-gyárak kénye-kedvének. Az Autótechnika Kereskedelmi Vállalatnál sem jobb a helyzet, bár ők a típusgazdák. Igaz az év első 5 hónapjában több alkatrész érkezett, mint tavaly, csak éppen nem az, ami kellene, mert más a papír és más a valóság.
Ezután következtek a magán autóvillamossági műhelyek. A Bécsi út egyik mellékutcájában közölték, hogy szerelje ki a tulajdonos az indítómotort, vigye ki, majd megnézik, de biztatót nem tudnak mondani, mert nincs alkatrész. Következett egy Akácfa utcai műhely, a kiváló szakember nem vállalja a KGST-eredetű indítómotorok javítását. A következő hely Budán, egy Fadrusz utcai műhely, ahol a szabadság miatt csak augusztusban tudják elvállalni, de ott is alkatrészhiányra panaszkodtak. Egy újabb cím. Gyerünk ki a Nagykőrösi útra, az utcán veszteglő Szamarák kiváló „irányítótáblák”. A mester igen felkészült szakember, még Nyugaton is tanulmányozta a Szamarák lelki életét, villamossági problémáit. Leégett tekercsű álló- és forgórészekre mutat, olyan is akad, amit javítani sem lehet. Egy forgórész újratekercseléséért ő 1500 Ft-os fizet, és hol van még a szerelői munkadíj. Az alkatrészhiány olyan kétségbeejtő, hogy a fogaskerekeket is saját maga gyártatja. Garanciális kocsikat is találunk a műhely előtt, ezekről kiderült, hogy 200-300 km után a szervizek küldik, mert tehetetlenek. Az indítómotorok tönkremenését előidézheti a gyújtáskapcsoló, a jelfogó és magának a behúzótekercsnek a meghibásodása is. Kiderült, hogy néhány gyári új szerkezet egy-két órai üzem után tönkrement, mert gyenge az 1,3-as az 1,5-ös motorhoz. Lehet kapni Bosch-gyártmányt és némi átalakítás után a Szamarában is használható. Vajon mennyi az ára? Tessék most jól megkapaszkodni: 20 ezer Ft!
Négynapi utazgatás, telefonálás után indítómotor nincs, csak némi ígéret. Közben kiderült, hogy a Szamarához a berendezést a szovjet gyárakon kívül a bolgárok is készítik. Ennek minősége kritikán aluli, ráadásul az alkatrészek egymással nem is csereszabatosak. Az indítómotort kézbe véve elgondolkoztató: ilyen alkatrészekkel akarnak személyautót gyártani a bolgárok?
A Porsche Művek egyik mérnöke régebben elmondotta, hogy ők nem ilyen Szamarát akartak. A prototípus alapos vizsgálata után készítettek egy több száz pontból álló jelentést, hogy mit kell megváltoztatni a Szamarán, hogy még a ’90-es években is korszerű típus legyen. De ismeretei szerint ezeknek a javaslatoknak csak nagyon kis hányadát valósították meg. Ezért lett ilyen, mint amilyen. Az indítómotorok meghibásodása elég gyakori a Szamaráknál, tehát típusbetegség. Ilyenkor a jobb gyárak – mint legutóbb a VW meg a Mercedes – visszahívják az egyik típusszériát és a hibát ingyen kijavítják. Azt hiszem, ilyen gesztus a KGST-gyáraknál ritkán fordul elő. (Legutóbb a Dacia élt ezzel a lehetőséggel.) De úgy látszik, a Lada-gyárnak nem fontos a hírnév, csak a mának él, nem érdekli a kocsik további sorsa, mert azokat a Lajtán innen úgy veszik – kényszerhelyzetben –, mint a cukrot. Ha a KGST-gyárak nem ismerik a tisztesség fogalmát, akkor legalább a hazai kereskedelem ne sértené meg a törvényt, mert köztudott, hogy egy-egy tartós fogyasztási cikk megszűnése után 8 évig biztosítani kell az alkatrészeket, és a Szamara még élő típus. Addig, amíg a Volgai Autógyár és a hazai elosztó „kereskedelem” nem tud élni az igazi piac adta lehetőségekkel, addig tanuljunk autóvillamosságot és így minden Szamara-tulajdonos házilag barkácsolja majd – adómentesen – a néhány ezer kilométer után elromlott indítómotorját.
Egy barátom mondja azóta, amióta Szamarám és gondom van: – öregem, miért vették nyugati kocsit, hiszen ahhoz ritkán és drágán van alkatrész!

Tamás György
Hegoczki Ferenc felvétele