Város a városban, így jellemezhető a Škoda-gyár Mladá Boleslavban. A nagy területen fejvő üzemóriás négy év múlva lesz 100 éves, alapítója Václav Laurin és Václav Klement. A cégalapítók a Monarchia idején kerékpár, majd motorkerékpár, 1905-től pedig személy- és közhasználatú autók gyártásával foglalkoztak. A Škoda nevet 1925-től használják, 1945-től nemzeti vállalat keretében már csak személyautókat készítenek. Jelenleg 16 500 embernek van munkalehetősége az üzemekben, és évente 190 ezer kocsi gördül le a futószalagokról. A Mladá Boleslav-i gyár ma már csak a legújabb típust, a Favoritot készíti, igen korszerű körülmények között. Hogy hogyan, miként, erről lesz szó a következőkben.

E sorok írója is izgatottan várta azt a pillanatot, hogy egyszer a Škoda-gyár „küszöbét” átlépje. Jó néhány autógyárban járt már Keleten és Nyugaton egyaránt, így volt most alkalma különbséget tenni. A gyár fejlesztésre szorul, ezt különösen hangsúlyozták a vendéglátók, hiszen számos berendezést kellene újra cserélni, ha lenne hozzá pénz. Az pedig nincs, és így külföldi támogató után kellett nézni. Számos nyugati autógyár látott fantáziát az üzletben, csakhogy a Škodának az a feltétele, hogy ne dobjanak ki az utcára embereket, az egészségügyi és más juttatások megmaradjanak, ez néhány cégnél nem talált megértésre. A gyár természetesen ragaszkodott a név megtartásához is, ami szintén nem tetszett egyeseknek. Végül négyen maradtak a porondon, a General Motors, a Citroën, a Renault és a Volkswagen. A versengésben végül is az utóbbi kettő maradt, hogy ki lett a győztes, e sorok írásakor még nem dőlt el. Bármelyik is nyeri el a pályázatot, kemény fába vágja a fejszéjét, hiszen többek között teljesen új gyártmánycsalád kialakítására is kell törekednie. Az biztos, hogy az eddigi éves produktum megduplázása még további beruházásokat igényel, nem kevés tőke befektetésével.

Az üzemcsarnokokat megtekintve nem az volt a feltűnő, hogy minden új, hanem az, hogy volt, ahol csak egy, esetleg két műszakban dolgoztak az emberek. Ennek oka a fényezőkapacitás hiánya – mondották az illetékesek –, de erről majd később. Aki valaha is járt már autógyárban, bizonyára élvezettel figyelte, hogy a sok kisebb-nagyobb lemezből hogyan áll össze a karosszéria. A Škoda-gyár gépparkját tekintve a lemezpréselő üzemben találtuk a legöregebb gépeket. Ezeknek a kicserélésére eddig nem pénzhiány miatt nem történt meg, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert a présgépeket gyártó cég évek óta nem vállalta az új berendezések szállítását. Mondani sem kell, hogy a konkurens autógyártó állami vállalatról van szó. A gépek korától függetlenül a lemezsajtolás kitűnő, a legprecízebb ellenőrzéssel sem fedeztünk fel hibát egyik préselt darabon sem. A karosszériát összeállító üzem berendezése már a nyugati gyárak belvilágára emlékeztet. A 102 robot, amely a német KUKA és az olasz FATA cég készítménye, kísértetiesen működik. A munkadarabok, amelyek a „kezük” alól kikerülnek, hibátlanok, a minőséget állandóan ellenőrzik. Feltűnő volt, hogy mire a kész karosszéria a futószalag végére ér, számos gépi és emberi ellenőrzésen megy keresztül. A karosszérialemezek többsége Kassáról érkezik, a kényesebb részekhez pedig osztrák terméket használnak.

A karosszériát, mielőtt a kataforézises fürdőbe érne, zsírtalanítják. Ezután kerülnek sorra az alapozófesték fürdőmedencéjébe való mártogatás, majd a magas hőfokon szárítás. Mielőtt a kocsiszekrény a fényezőrészlegbe jut, alsó részét rozsdásodást gátló masszával látják el. A fényezőrészleg a gyár Achilles-sarka. Rendkívül kicsi kapacitású. A legelső feladat ennek az üzemnek a korszerűsítése lesz, hiszen lényegesen csökkenti az üzemi termelést.
Az autógyártás talán legszebb pillanata az, amikor a fődarabok egyesülnek a karosszériával. Felejthetetlen élmény látni, amint az autó halad a futószalagon és minden egyes mozdulat után valamivel „gazdagabb” lesz. Az összeszerelő gépsor több pontján alapos ellenőrzés folyik, hiszen az emberi figyelmetlenség, a kedélyállapot nem lehet káros hatással a minőségre. De felejthetetlen az a pillanat is, amikor az autó ahhoz a ponthoz ér, ahol a motorját beindítják. Igaz, az erőforrás már előtte pörgött félórát. Külön felhívták a figyelmet arra, hogy a gyárban nincs „keleti” és „nyugati” összeszerelő szalag. Van viszont külön kívánságlista, ilyen például a külföldi gumi, a metállfesték, vagy a kézifék-visszajelző és más egyéb apróság beszerelése. A fényezésről elmondjuk még, hogy a gyár német és angol festéket használ. Van olyan ország, ahová a komplett kocsit fényezés nélkül küldik el, nem azért, mert a gyár munkájával elégedetlenek lennének, hanem azért, mert a fényezőrészleg ma még nem tudja produkálni a többféle színben pompázó karosszériát. Most még az egy szín fújása is gondot okoz egy kocsiszekrényre.
Az összeszerelő szalag végén különösen átvizsgálják a kész autókat. Az exportra szánt kocsikat – nem csak a nyugatira – kétszeresen is kontrollálják.

Ami a fődarabokat illeti, a sebességváltó kivételével, Mladá Boleslavban készülnek. A motorösszeszerelő sor angol gyártmányú. A majdnem kész erőforrások olyan terembe kerülnek, ahol 22 álláson félórán át járnak a motorok – olajteknő nélkül – központi olajozás és hűtővíz rákapcsolásával. E műveletben az autószerelő képesítésű szakmunkások szelephézagot állítanak, a gyújtást és a porlasztót szabályozzák be, és figyelik, hogy nincs-e rendellenesség az erőforráson. Ha a szakember mindent rendben talál, akkor kerül a motorteknő a helyére. A legapróbb hibát észlelve a motort ahhoz a részleghez irányítják, ahol a javítást elvégzik. A hibát megszüntetve az erőforrás újból a „járatóba” megy. A motor, a sebességváltó és a féltengelyek összeszerelését a legmodernebb mozgókocsis soron végzik, e termék az olasz FATA-gyár készítménye, amely eddig még kevés autógyárban használatos. Kísértetiesen hatnak a járművek, amelyek emberi beavatkozás nélkül, a padlóba épített vezérlőelektronika segítségével mennek az egyik munkafolyamatot végző pontról a másikra.

Jártunk az úgynevezett sportműhelyben is, ahol azokat a Favoritokat készítik fel a versenyre, amelyekben a gyári versenyzők foglalnak helyet. E műhely dolgozóinak sok köszönhető, hiszen észrevételük után számos módosítást hajtottak végre a szériamodelleken. Az ő javaslatuk alapján változtattak az első futómű bölcsőjén, a fenéklemezen és még jó néhány alkatrészen.
Írásunkban nem teszünk említést a Favoritok használatban előforduló hibáiról, hiszen azokról már más források beszámoltak. Véleményünk alapján a kocsi bevásárlóautó, ennek tökéletesen megfelel. Nem véletlenül használjuk a bevásárló jelzőt, hiszen a gyári a nyugati piacra így kínálja. Hogy ez másutt – például nálunk – családi autóvá lépett elő, az már más kérdés.
A beszélgetések során az illetékesek szót ejtettek a gyár terveiről, elképzeléseiről. Erről saját szemünkkel is meggyőződhettünk, amikor a város másik oldalán levő kísérleti üzemrészben jártunk. Sok minden attól függ, hogy a leendő partner a fejlesztést és a végterméket milyen irányba akarja fordítani. Az új típusok kialakítása tehát nemcsak pénzkérdés, hanem a kereslet függvénye is.

A modern felszereltség ellenére a Favorit körül akadtak problémák, nem is kevés. Baj volt a hengerfejekkel, a sebességváltóval és még néhány apróbb szerkezeti résszel, amelyeket időközben sikerült a konstrukció követelményei szerint átalakítani. A közeljövő új terméke, a Forman nevű kombi igen sikeres autónak ígérkezik. Az őszi brnói vásáron osztatlan sikert aratott még a nyugati autógyártók körében is. Az áruszállító kocsik most próbautakat futnak, ebből a típusból nyitott és csukott változatokat kívánnak egy-két éven belül piacra dobni. Nem is olyan sokára az elektromos zárszerkezet és az ablakemelő is – kívánságra – a Favoritok tartozéka lesz.

Néhány szó végezetül a gyár kereskedelmi forgalmáról. Az éves termelés 1/3 részét Nyugatra exportálják. Európába Svájc kivételével mindenhová szállítanak Favoritokat, de már futnak Kanada, Dél-Afrika, Nigéria, Új-Zéland útjain is. A további cél a szovjet piacra való betörés. Igaz, mindehhez még több autó kell. Hogy hozzánk jövőre hány Favoritot exportálnak, még nem dőlt el, reméljük, nem maradunk ki a sorból.
Egy autógyár megtekintése segítséget nyújt ahhoz, hogy a végtermékről véleményt nyilvánítsunk. A Mladá Boleslav-i üzemben látottak alapján elmondhatjuk: a Favoritok kellő körültekintéssel készülnek. Hogy hibák ennek ellenére előfordulnak, van ilyen másutt is. A „hibátlan” autókért viszont ma a piacon a Favoritok árának többszörösét is elkérik.

Lovász Károly
A szerző felvételei