Az EU igyekszik visszafogni a gépjárművek és mezőgazdasági gépek üvegházhatású, illetve egészségkárosító légszennyezését. Az Euro 6d 0,08 g/km-ben maximálja a dízelmotoros autók nitrogén-oxid-kibocsátását. Hasonló szabályok érvényesek a mezőgazdaságban is. E normákat betartani csak külön fedélzeti rendszerrel lehet, amely AdBlue folyadékot fecskendez a kipufogóba. Már valamennyi újabb dízeles személyautóban, furgonban, teherkocsiban, mezőgazdasági erő- és betakarítógépben van ilyen, azt képzelhettük, minden rendben. De nem: akadozik az AdBlue-ellátás, nagyon komoly következmények fenyegetnek.
Nitrogén-oxidok
A levegő nitrogén- és oxigéntartalma normál körülmények között nem vegyül össze, de hő – villámlás, erdőtűz, fűtés, hőerőművek és belső égésű motorok működése – hatására igen, nitrogén-oxidok (NOx) keletkeznek. Ipari országok kibocsátásának mintegy 40%-át adja a közlekedés, 50-et az ipari (erőművek) és háztartási tüzelés, 10-et a vegyipar és az anyatermészet. Az NOx hozzájárul a szmog és a savas eső keletkezéséhez, károsítja az egészséget, légzőszervi betegségeket okoz, irritálja a légutak nyálkahártyáját és a szemet, sőt, nagyobb koncentrációban roncsolja a tüdő szöveteit.
Ártalmatlanítás
A dízelmotorok NOx-emisszióját vegyi folyamat csökkenti, az SCR (selective catalytic reduction) katalizátor előtt karbamid vizes oldatát (32,5% karbamid, 67,5% ásványtalanított víz) fecskendezve a kipufogócsőbe. Ennek kereskedelmi neve az AdBlue. A forró gázzal elkeveredő karbamid a nitrogén-oxiddal ammóniákot képez, amelyet az SCR ártalmatlan nitrogénné és vízgőzzé bont le. A folyamat hatásossága meleg motornál 90%-os, hidegindítás után gyenge.
TUDTA-E?
A karbamid az ember és emlősállatok anyagcseréjének egyik végterméke, a vizelettel választódik ki, egy felnőtt szervezetéből mintegy napi 25-30 gramm. Az AdBlue gyártásának nem ez az alapanyaga! Első ízben Friedrich Wöhler állította elő mesterségesen (1828), megdöntve a téves „vis vitalis”, azaz életerő elméletet, amely szerint szerves anyagot csak élő szervezet hozhat létre.
Az AdBlue gyártása
A karbamidot földgázból állítják elő, egy liternyi AdBlue-hoz körülbelül egy kilogrammnyi földgáz kell. A technológia tehát nem karbonsemleges, és fosszilis szénhidrogént fogyaszt, tehát vannak fenntarthatósági árnyoldalai. A karbamidot felhasználják még a műtrágyagyártásban (mintegy annak mellékterméke), samponokhoz és kozmetikumokhoz is, és az AdBlue-üzemeknek ezekkel kell versengeni a nyersanyagért.
A kutya a gyártás földgázigényénél van elásva: a földgáz ára egy éven belül 5,5 szeresére emelkedett. Az AdBlue-t műtrágyával együtt gyártják, így mindkét termékre hat a drasztikus drágulás. Egyes gyártók leálltak, mások csak részkapacitással működnek, ami hiányokat és pánikvásárlásokat idézett elő. Még a kezdeti ijedség lecsengése után is fennáll a dilemma: milyen arányban produkálják az élelmiszer-termeléshez, illetve a közlekedéshez létfontosságú kétféle terméket. Itt jelentős különbségek vannak az egyes üzemek között. Van, ahol már korlátozzák az egyszerre vásárolható mennyiséget, a MOL-nál például egyszerre legfeljebb 50 liter tankolható, kannából pedig egy darab vásárolható, és kiterjedt a bizonytalanság érzése.
Valószínűleg nem is kell hangsúlyoznom, hogy az egész cécóra jelentősen hat Oroszország és az EU földgázcsetepatéja. Jó szándékú, de talán nem eléggé előrelátó, nem mindenféle eshetőségre felkészülő emissziós szabványaival minket hozott kiszolgáltatott, függő helyzetbe az Unió. Érzékeny nyomásgyakorlási felületet adtunk nagy keleti szomszédunknak.
AdBlue az autóban
Személyautók AdBlue-fogyasztása nagyjából 1-2 liter 1000 kilométerenként. Külön tartálya 8-30 literes, kamionoké 100 literes is lehet, tehát ritkán kell pótolni. Kék dugójú betöltőnyílását rendszerint a tanksapka mellé helyezik, de lehet eldugva a motorházban, vagy másutt is. Vigyázat: az AdBlue nem a gázolaj adaléka, tilos annak tankjába betölteni – ha véletlenül mégis megtörtént, ne indítsák be a motort, forduljanak szakműhelyhez! A töltőpisztolya szerencsére nem passzol a gázolajtank nyílásába. Ha fogy az AdBlue, a fedélzeti számítógép jelzőlámpát kapcsol be a műszerben, és küldhet szöveges üzenetet is. Az első figyelmeztetés után még nagyjából 2400, a másodikat követően 1600 kilométert lehet menni, de ha kiürül a tartály, az elektronika letiltja a motor beindítását.
AdBlue kapható benzinkutaknál, áruházakban és online, 2 litertől 200-ig terjedő kiszerelésben. Nem mérgező, nem is kellemetlen szagú. Ha kifolyik néhány cseppnyi, letörölhető, utána vízzel leöblíthető. Acélon, nikkelen, színesfémeken korróziót okoz. 20 Celsius-fokig két évig tárolható, 11 fok alatt kikristályosodik (30 fokig melegítve feloldódik) és némileg kitágul, tartályát megrepesztheti.
Kiszolgáltatottság
AdBlue nélkül nem működhetnek a korszerű dízelmotorok. Ha nincs, leállnak magánautók, taxik, áruszállítók, tehergépkocsik, kamionok, óriási zökkenéseket okozva emberek életében, munkájában, a gazdaságban és az ellátásban, de az igazi Armageddon akkor jön el, ha nem lehet traktorokkal (AdBlue-fogyasztásuk eléri a napi 100 litert) megművelni a földet, kombájnokkal betakarítani a terményt, illetve ellátni az állattartó telepek szarvasmarháit, sertéseit. Az életünk múlik ezen!
Mit tehetünk? Egyénileg szinte semmit, legfeljebb bespájzolni egy keveset. Az AdBlue-rendszert meg lehet hekkelni, de nem tanácsos, mert illegálissá teszi a kocsit, és tönkreteheti a drága katalizátort. Magasabb szinten el lehetne gondolkodni, hogy jóléti-ipari-fogyasztási társadalmunk mily mértékben tesz minket sebezhetővé. Szeretjük adottnak feltételezni, hogy örökké tart az állandó növekedés, de megdöbbenésünkre hiánycikké válhat a stratégiai fontosságú chip, a magnézium, az alumínium, az acél, a réz és most az AdBlue is. Egyre jobban rá vagyunk utalva más országokra, földrészekre. Saját luxushajszoló életmódunk vermébe lök bele az AdBlue mélyütés…
