Ügyvédek biztos felszisszenek, ha meghallják: mindössze két gépelt oldalból állt az a szerződés, amelynek értelmében a Daimler-Benz megvásárolta a Boehringer cégtől az Universal-Motorgerät gyártási jogát – az Unimogról van szó.

A göppingeni boehringer nevű cégnél alapvetően mezőgazdasági feladatok elvégzésére fejlesztették ki az univerzális motoros járművet, amelynek a sorozatgyártását 1949-ben kezdték meg – kézi munkával rakták össze a járműveket. Az 1950-es frankfurti Mezőgazdasági Kiállításon annyi megrendelést kaptak, hogy rájöttek: nincs tőkéjük a nagyszériás gyártás megvalósítására, ezért a motorszállítóként a projektet kezdettől fogva követő Daimler-Benzhez fordultak segítségért, akik megvásárolták a jármű gyártási jogát. A Boehringer az OM 636-os kódú, 1,7 literes dízelmotort már azt megelőzősen felhasználta az Unimoghoz, hogy a Mercedes-Benz piacra dobta a 170 D (W 136) modelljét; igaz, a haszonjárműben mindössze 25 lóerős volt a személyautóban akár 40 lóerős szívómotor.

Hamar elkészült a kifejezetten az Unimogok gyártására szolgáló üzem Gaggenauban, a termelés 1951-es beindulását követően egészen 2006-ig készültek itt az Unimogok; miután a gyártás Wörth-be került át, múzeummá alakították át a gaggenaui létesítményt. A Daimler-Benz cég anno 600 000 DM-et fizetett a haszonjárműért, ami jó árnak számít, egy VW Bogár ára ekkor 4800 DM volt, az olcsó vételárba belekalkulálták a gyár létesítésének költségét.