Megeshet, hogy miután a világ legnagyobb vállalatai, kutatóintézetei keresik hiába az olajalapú autózással egyenértékű alternatívát, egy semmiből jött kis csoport talál rá? Éppenséggel nem kizárt, de független sajtóbeszámolók bombasztikus megfogalmazásai már eleve gyanút keltenek, azt sugallva, hogy benzin helyett sós vizet töltve a tankba, zéró emisszióval, sportkocsikat faképnél hagyva, olcsón roboghatunk. Tisztázzuk már elöljáróban, hogy nem sós vízzel, hanem elektrolittal működik a QUANTiNO, csakugyan jól és sokáig megy, és ugyan „eladtak belőle” 25 ezret, de még meg sem kezdődött a gyártás. Ugyanakkor sok a kérdőjel. Egyelőre csupán nagy ígéretről beszélhetünk – a szó többféle értelmében. Hat éve, a Genfi Autószalonon jelent meg a nyilvánosság előtt a QUANT név, azóta futnak figyelemre méltó prototípusok, látszik, hogy többről van szó ötletlufinál.
Energiaellátás
Minden gépjármű hajtásához energia kell. Ezt szolgáltathatja, az elavult gőzgép utódjaként, belső égésű (gázolaj, benzin, autógáz, vagy hidrogén tüzelőanyagú), illetve villanymotor. Környezeti okokból az utóbbi került előtérbe, mivel nincs helyi emissziója, viszont ökológiai mérlegét befolyásolja az áramtermelés módja (szén- vagy atomerőmű) és az akkumulátor előállításának negatív hatása. A legnagyobb nehézség a hajtómotor energiaellátása, amire három lehetőség kínálkozik: felsővezeték (trolibusz, de próbálkoznak már kamionokkal is), akkumulátor, vagy fedélzeti áramfejlesztés. Személyautókhoz nem jöhet szóba a kötött pálya, az akkumulátor súlyos, drága és csekély energiasűrűsége miatt nagyon rövid hatótávot tesz lehetővé, ezért csábít a harmadik opció.
Fedélzeti áramfejlesztést korábban tüzelőanyag-cellával valósítottak meg: a jármű hidrogént tankol, a gázt bevezetik a cellákból álló „máglyába”, ahol membránon keresztül, égés és láng nélkül lép reakcióba a környező levegő oxigénjével, és az eközben két pólus között keletkező elektromos feszültség árama hajtja a motort. A reakció végterméke, a „kipufogógáz”, tiszta vízgőz. Komolyan kísérleteznek vele, de egyelőre csak a Honda és a Toyota jutott el a szériagyártásig. Achilles-sarka, hogy nagyon nehéz elosztani, tankolni és a járműben tárolni a hidrogént, mert légnemű halmazállapotban csak kevés fér a tartályba, tehát rövid a hatótáv, cseppfolyósan viszont mínusz 253 fokon kell tartani, különben elpárolog – néhány hétre leállított kocsiban semmi sem marad. Ráadásul a kiszökő hidrogén robbanásveszélyes durranógázzá elegyedik a levegővel.
Áramfejlesztés elektrolittal
Itt toppan be találmányával az eredetileg liechtensteini, újabban svájci nanoFlowcell kutató-fejlesztő vállalat, illetve gyártó cége, amely prototípusokat épít és a QUANT villanyautókat állítja elő. A lényeg a nanoFlowcell membrántechnológia (a tüzelőanyag-cella angol neve fuel cell, nyilván nem véletlen a hasonlóság – az újfajtát áramcellának magyarítanám) és a bi-ION, azaz kettős-ion elektrolit.
Érthető okból egyiknek a részleteit sem kötik az orrunkra, de találgathatunk: a QUANTiNO névben a „Ti” történetesen a titán vegyjele. Annyit tudni biztosan, hogy az autó két tartályába különböző elektrolitokat töltenek, ezek is membránon keresztül reagálnak egymással, elektromos feszültséget és áramot gerjesztve. Hideg technológia, nincs hőveszteség, nem kell hűteni, nem illan el és nem robbanhat fel hidrogén, nincs szükség óriási környezeti ártalmakkal kitermelhető lítiumra. Viszonylag kicsi, biztonságos, 48 voltos az üzemi feszültség (a Quant FE típuselőd még 700 voltos volt). Noha nem ismerjük a részleteket, nyilvánvalóan annyi energiát kell belefektetni az elektrolitok gyártásába, amennyit majd ki akarunk venni (plusz a veszteségeket), tehát az ilyen autót is fel kell tölteni elektromos energiával, csakhogy nem töltőoszlopnál álldogálva, hanem folyadékok formájában. A tankolás csak perceket vehet igénybe. Felvillanyozó perspektívák!
Megy, mint a villám
A QUANT 48VOLT 2+2 üléses sportkocsi. Négy, rézdrót helyett alumíniumtekercses villanymotor hajtja kerekeit. Négy áramcellája kis térfogaton szabadít fel nagy energiát, az összteljesítmény 560 kW (760 LE). 2,4 másodperc alatt lövi fel magát 0-ról 100-ra, és alig csökkenő gyorsulással éri el a 300 km/órát, tehát a világ egyik legdinamikusabb autója. Inkább demonstrációs eszköz a rendszer potenciáljának felmutatására, a világ problémáit megoldó tömegtermék aligha lesz belőle.
Ebben az irányban tett lépésnek tekinthető a még mindig sportkupé jellegű QUANTiNO 48VOLT, amelynek teljesítményét józan 80 kW-ra (108 LE) lőtték be, 200 Nm nyomatékkal. A cella teljesítőképessége 86 kW. Ez sem egy lomha kocsi, 100-ra öt másodperc alatt gyorsul, és 200 km/órás csúcstempóra képes. Hozzá már kapunk fogyasztási adatot is: 10-12 kWh 100 kilométeren (nem említik, hogy milyen szabvány szerint jött ki). A kétszer 95 literes elektrolittartállyal hatótávja világverő 1000 kilométer. Az autó már megkapta a típusbizonyítványt, levizsgáztatható, túl van 350 000 kilométernyi próbaúton, Zürich utcáin rendszeresen találkozni vele. Ilyet akarok venni! – kiálthat fel az olvasó.
Tervek, kérdőjelek
Vágya akár meg is valósulhat. Egy nemzetközi befektető konzorcium fantáziát látott az újfajta villanyautóban, meg is rendelt 500 darab QUANT 48VOLTot és 25 ezer (!) QUANTiNO 48 VOLT-ot, 3,1 millió euró (nagyjából egymilliárd forint) keretösszegben. Az autók és az elektrolit gyártásának előkészítésére kísérleti gyártóüzem (pilot facility) létrehozását határozták el. E húzások léptéke eloszlathatja az ügy komolyságát illető kételyeket. Kíváncsiságunk egy része így is kielégítetlen marad. Jó volna tudni, milyen mennyiségben állnak rendelkezésre az elektrolitok nyersanyagai, és részletezve értesülni arról, hogy mennyire is környezetbarát a technológia egésze.
Mi lesz az elektrolitokkal az áramfejlesztés után? Elpárolognak, kicsöpögnek az útra? Összegyűjti egy harmadik tartály, ahonnan le kell ereszteni? Mennyibe kerül majd az üzemanyag, illetve az egyik vagy másik típusú autó? Honnan lehet majd beszerezni a folyadékot, milyen infrastruktúra kiépítésére lenne szükség? Ha mindent hoz a nanoFlowcell, amit mondanak róla, bármilyen nehézséget és költséget megér, hiszen helyi emisszió nélkül, nagy hatótávval ad lehetőséget autózásra. Leválthatja a környezetpusztítóan gyártható, gyorsan lemerülő, súlyos, drága, lassan tölthető lítium-ion akkut, és nyugállományba küldheti a belső égésű motoros kocsikat. Már amennyiben jó válaszokat kapunk nyitott kérdéseinkre…
