A polgári Peugeot 407 és a Silhouette koncepció egymáshoz viszonyítva olyan, mint a békésen szendergő, illetve a zsákmányára éppen lecsapni készülő oroszlán. Pedig az autók hossza és tengelytávolsága, de még a sziluettje (talán nem véletlenül kapta ezt a nevet a tanulmány) is hasonlít. Ám a vadász mérhetetlen könyörtelenségét brutális szélesítésű kerékjáratok, vérpezsdítő légterelő szárny és két dupla csövű kipufogó testesíti meg, melyek egyben a kocsi erőnlétét is sejtetni engedik. Az egyik legfeltűnőbb különbség mégis az, hogy a Silhouette kétajtós, így a Genfi Autószalon sztárját a 407 Coupé előfutárának is tekinthetjük. Néhány további részletében ugyancsak eltér a látványgép külseje, a ködfényszórók helyét például a féktárcsákhoz vezető légbeömlő nyílások foglalták el az orrkötényen, míg a tetőn két NACA típusú léggyűjtő trónol, melyek a motornak szállítják az éltető oxigént.
Kanyarvadászat
Amennyiben alámerülünk a technikai részletekben, a felszín alatt még kevesebb köze van egymáshoz a két autónak. A Silhouette térhálós csővázán például lemezek helyett szénszál-erősítésű műanyagból készült harci vért pompázik, hovatovább a motort a tengelyek között, éppen az autó közepén helyezték el. A tanulmányautó természetesen a lehető legnagyobb erőforrást kapta a Peugeot repertoárjából, ráadásul a 2946 köbcentis V6-os egységet annak rendje és módja szerint alaposan fel is bőszítették. A kondicionáló program rejtelmeibe sajnos nem avattak be a gyáriak, annyit azonban elárultak, hogy a módosítást követően 207 lóerő helyett 320 paripa tombol a karámban – így aztán minden bizonnyal az eredetileg 285 Nm-es forgatónyomaték is becsülettel megugrott. A hatfokozatú, szekvenciális kapcsolású sebességváltó a hátsó kerekekre szabadítja a motor erejét, s amikor levesszük a fenevad pórázát, akár 4,5 másodperc alatt is képes százas tempóra rugaszkodni. Egyébiránt a 400 méteres sprinthez 12,6, az egy kilométereshez pedig 22,9 szekundumra van szüksége a gépnek.
Specialista
Hogy ne csak az egyeneseket, hanem a legélesebb fordulókat is kellő agresszivitással támadja a ragadozó, a kocsit elöl-hátul kettős keresztlengőkaros, kanyarstabilizátorokkal kiegészített felfüggesztések ragasztják az úthoz, a 19 colos könnyűfém keréktárcsákra pedig elöl 235/35, míg hátul 265/30-as abroncsokat húztak. Mivel a futómű teljesen állítható, az 1,37 méter magas Silhouette versenypályán négy centiméterrel ültethető közelebb a földhöz.
Ideális íven
A kétszemélyes fülkében mindössze a műszerek árnyékolója és a középkonzol formája emlékeztet a valódira, amúgy mindent a vezetés puritán élményének rendeltek alá. A szükségszerűen egyszerű műszerfal és az utastér vörös-fekete színkombinációja csak még inkább kiélezi a versenyhangulatot, de vérbeli sportkocsiból származik a kormány is, amit a kagylóülésekbe szegezett pilóta markol. Ennek további érdekessége, hogy központi kijelzőjén rendkívül precíz, műholdas térképészeti adatok segítségével megjeleníthető az ideális versenyvonal, s az össze is vethető a legutóbb teljesített körrel.
