Bő tíz esztendő alatt nemcsak a világ, hanem a Kia Rio is kifordult sarkából! Az ezredforduló környékén részt vettem az „ősmodell” menetpróbáján is, de őszintén szólva annak még nem sok köze volt az európai kisautókhoz. Most viszont, a harmadik generációval kötött rövid ismeretség után ki merem jelenteni, hogy az új Riót bátran oda lehet állítani bármelyik vetélytársa, akár a minőségérzet tekintetében mércének számító VW Polo mellé is! De ne szaladjunk ennyire előre…

A nagy horderejű változások sorában talán az egyik legfontosabb, hogy végre arcot tudunk társítani a névhez! Peter Schreyer főtervező és csapata ugyanis kifejezetten modern és divatos, férfi és női szemmel egyaránt tetszetős megjelenéssel ruházta fel a Riót.

Pofás darab: jól áll neki a Kia egyenarca

Természetesen a jól bevált, egységes márkaarculati elemekből merítettek, részleteiben viszont újszerű a design – szerintem ez a Kia egyik legjobban sikerült formaterve. A „tigrisszáj” hűtőmaszkon kívül a LED-es nappali menetfénnyel megbolondított fényszórók, a vagány metszésű lökhárítók, a kupésan ívelő, diszkrét spoilerrel megtoldott tető, valamint a határozottan emelkedő öv- és karaktervonalak mutatják sportosnak a kisautót – az élénk színek és az opcióként választható ötküllős könnyűfém felnik csak fokozzák a hatást.

Kellemes a látványvilág, példás az ergonómia és a minőségérzet. Sajnos a fordított Y alakú A-oszlop sokat kitakar

Egyébként már a kocsi arányai is lendületesebbek: elődjénél hosszabb (+20 mm) és szélesebb (+25 mm), de laposabb (-15 mm) az új Rio, míg a hét centivel nyújtott tengelytáv – a tágasabb utastér mellett – rövid túlnyúlásokat eredményez. Miközben a kiskategória egyik legnagyobb „alakjává” nőtte ki magát, a nagy szilárdságú bóracél széles körű (63%) alkalmazásával sikerült alacsonyan tartani a súlyát.

Kiemelt figyelmet fordítottak a minőségérzetre

Beszállva is értékes, határozottan komoly kisautó benyomását kelti a Rio! A belső hangulatát a választható fekete, szürke vagy barna színvilág határozhatja meg, a felhasznált anyagok és a kidolgozás minősége pedig szokatlanul igényes ebben a kategóriában. Persze ezt nem árt némi fenntartással kezelni, merthogy a menetpróbára gazdagon felszerelt kocsikat hoztak – kíváncsi lennék egy alapkivitelre. Ha már itt tartunk, az extralistán olyan tételek is szerepelnek, melyek a konkurenciánál ritkaságszámba mennek vagy el sem érhetők: például kulcs nélküli nyitás és indítás, fűthető első ülések és kormány, valamint 7 colos érintőképernyős navigáció és tolatókamera!

Ez a térkínálat akár eggyel nagyobb kategóriában is jó lenne

A műszerfal letisztult vonalvezetésű, mégis kellően látványos, a markáns tagolásnak és a logikus felépítésnek köszönhetően pedig egy szempillantás alatt áttekinthető. Szerencsére a praktikus részletekről is gondoskodtak a tervezők, jól használható pakolórekeszek, pohártartók, üdítőspalackok tárolására is alkalmas ajtózsebek, továbbá hűthető kesztyűtartó teszik zökkenőmentessé az együttélést, de nem hiányozhat a 12 voltos aljzat, illetve az AUX-, USB- és iPod-csatlakozó sem. Ami pedig a helykínálatot illeti, azt némelyik kompakt is megirigyelhetné, főleg a hátsó lábtér meglepően szellős! Rendben, az alacsonyra húzott ajtónyílás miatt beszálláskor ajánlatos behúzni a nyakunkat, de beülve már kényelmesen elférni. Egyedül a csomagtartó 288/923 literes mérete tűnik az átlagosnál kicsit szerényebbnek.

Takarékbetét: meglepően jó a kis dízel

Ismerkedésünket a négytagú motorpaletta ínyencfalatjával kezdtük! Az 1,1 literes, háromhengeres dízel kellemes meglepetést okozott, 75 lóerőjével és 170 Nm-es nyomatékával tisztességesen mozgatja a Riót. Kezdettől fogva szépen húz a motor, egyenletes teljesítményleadása és rugalmassága kényelmesen vezethetővé teszi a kocsit: akár a váltásra figyelmeztető nyilakra hallgatva, korai felkapcsolásokkal, nyomatékból is autózhatunk. Persze országúti tempónál már elfogy a svung, komótosan gyorsul tovább a kocsit, de autópályán azért gond nélkül tartható a 130-140 km/órás utazósebesség. A kis „olajkályha” viszonylag csendesen és kulturáltan dolgozik, a start-stop rendszerrel és az EcoDynamics csomaggal (speciális hűtőmaszk és tetőspoiler, alacsony gördülési ellenállású abroncsok, dobfék, nincs klíma) kiegészítve pedig 3,2 literes átlagfogyasztást ígér a gyártó – ezzel a Rio a ma kapható leggazdaságosabb nem elektromos autó. Az 1,4-es dízel már haladósabb, egyedül arra kell figyelni (főleg előzéskor és emelkedőn), hogy eltart olyan 1800-as fordulatig, amíg összekapja magát, s csak onnan dolgozik teljes erőbedobással.

Az osztott támlák ledöntése után sík padlót kapunk

A hazai importőr szerint azonban az 1,2-es Rio lesz a valódi húzómodell – még akkor is, ha ez nem igazán húzós. Egyedül ehhez tartozik ötgangos, az összes többihez katonásan megvezetett és pontosan kapcsolható hatfokozatú sebességváltó jár. A kellő lendület érdekében bizony sűrűn kell a váltókar után nyúlni és muszáj hajszolni a motort, ami ilyenkor inni is kér. Persze a nagyobb benzinessel is hasonló a helyzet, legfeljebb kicsit lazábban tartható a forgalom ritmusa. Amúgy jól vezethető a Rio, kormányzása közvetlen és még némi visszajelzéssel is szolgál, miközben magabiztosan fogja az utat és stabilan fordul az autó. A magyarországi piacra 2 990 000 forintos indulóárral máris befutott az új Rio, melyből a Kia még idén 244, jövőre pedig 465 darabot szeretne eladni.

Csinos a fara, de a tolatóradar vagy -kamera szinte kötelező extra. Hátrafelé erősen korlátozott a kilátás

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!