Amíg a TDI-botrány következményeinek elhárításán dolgoztak a VW mérnökei, egy kicsit szüneteltek az új modellbemutatások, aztán nemrégiben beindult az úthenger. Megjött az új Golf, majd a minap az ID.3-as forgalmazását is elkezdték, az őszi hullámban pedig a márka legnépszerűbb modellje, a Tiguan kompakt szabadidő-autó frissített verzióját próbálhattuk ki, és megtehettük az első kilométereket az Arteon kombival is hazai utakon.
Tapintásra is van változás még a frissítéseknél is, hiszen az új kormánykerék sokoldalú. A 1St Edition ID.3-asban fehér, a Golfban a márkajelzés a légzsákpárna közepén egy mélyedésben helyezkedik el, a Tiguan R-Line és az Arteon esetében pedig részben perforált bőr borítja a jól megmarkolható karimát. A korábbiakhoz képest a legnagyobb változás, hogy noha a küllőkön az egyes funkciók továbbra is a megszokott helyen vannak, de sok kicsi helyett egy-egy nagyméretű kapcsoló van oldalanként, amelyeken forgatás helyett simogatással (érintésérzékeny felület) lehet tallózni. Amíg itt ez nem okoz különösebb gondot, a kormánytól balra elhelyezett világítás- és fűtőszálvezérlő panel már odafigyelést igényel, mert be kell célozni a megfelelő kapcsolót, a szintén érintésérzékeny felületre váltó klímapanel kezelése egyszerű.
Jót tett a Tiguannak az átrajzolt orr, ahol immár nem egy nagyméretű téglalappá foglalják össze a lámpákat és a hűtőrácsot, hanem jobban elkülönülnek azok, igaz, még mindig „egymásba folynak”. A magyar rendszámos autó R-Line megjelenési csomagjának túlhangsúlyozott első légbeömlői is jól mutatnak, ahogy a nagy átmérőjű, de karcsú küllőjű felnik is. A sötéttürkiz üde színfolt lehet az egyébként fekete és szürke által meghatározott céges flották világában. Az ülések leginkább látványos kárpitjukkal hoznak újat, igaz, a próbaút során nem volt lehetőségem kanyargós úton meghajtani a gépet, épp csak arra tudtam időt szakítani, hogy a Balatonfüred feletti dombon megálljak egy-két fénykép erejéig. Sietni kellett, a következő csereponton már várták az autót, így annyit tudok mondani a viselkedéséről, hogy a 2,0 literes TDI és a hétfokozatú DSG-váltó még mindig nagyon finom párost alkot.
Ugyanezt mondhatom el az Arteon kombiról is, amely ugyan nem volt összkerékhajtású, de ugyanaz a 190 lóerős teljesítményű TDI dolgozott az orrában. Ha nem lenne a kombi, pardon shooting brake befejezés, én bizony nem látnám a különbséget az elődhöz képest; mentségemre szolgáljon, hogy fekete autón próbáltam felfedezni az első lökhárító új részleteit. A vezetőülésben helyet foglalva nincs különbség a két végződés között, a hátsó szélvédő mindkét esetben lapos csíkká szűkíti a belső tükörben észlelhető kilátást, nincs akkora oldalablaka a kombinak, ami segítene például parkolásnál – arra ott a kamera.
Nem szabad megfeledkezni a Volkswagen kínálatában megtalálható régi modellekről sem, értsd azokról, amelyekben – még – nem az új kormánykereket markolhatjuk. A T-Roc meglepően jó kabrió még 10 fok körüli szikrázó napsütésben is, feltéve, hogy az embernek van egy segítője és két perce a szélfogó behelyezésére. A Touareg magabiztos csúcsmodell, a légrugózásának köszönhetően magabiztosan is tud haladni, de ha kell, lágyan rugózó luxusautóvá válik. A hatalmas képernyő viszont zavaró, amikor a hátsó szélvédőn bevilágító napfény az ember szemébe tükröződik. Csak ehhez a Volkswagenhez rendelhető éjjellátó, amely a mozgó gyalogosokat is képes felismerni és feltűnő sárga keretbe helyezni. A 3,0 literes V6-os TDI halk kerregésével és erős, egyben takarékos működésével remekül illik ehhez az autóhoz.
