A BlueMotion elnevezés kissé megtévesztő. Egyeseknek például rögtön a nitorgén-oxidok kibocsátását csökkentő AdBlue adalékanyag ugrik be. Pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz, egyik öko-VW sem használ ilyet. A magyarázat szerint a fantázianévből a magyarul kék színt jelentő Blue szó a vizet és a levegőt jelképezi, míg a Motion (mozgás, mozgalom) a jövőbe mutató mobilitásra utal. Tulajdonképpen a megjelölés egy olyan „módosító csomagot” takar, melynek minden eleme az autó étvágyát – és így az emissziót – hivatott csökkenteni. A Golfból jövő év elejétől, a Polo és Passat modellekből azonban máris kapható a BlueMotion kivitel.

A BlueMotion emblémákat leszámítva kívülről nem tűnik fel semmi különös. Pedig a jobb légellenállás érdekében az autót elöl 15, hátul 8 milliméterrel közelebb engedték a földhöz, műanyag idomokkal bélelték ki a kerékjáratokat, míg az alacsony gördülési ellenállású Continental PremiumContact abroncsok (215/55 R 16) útjából apró spoilerelemek terelik el a levegőt. Ezenkívül a kocsi alján beburkolták a fékvezetékek csatornáit, illetve a hátsó felfüggesztések előtti részt. Mindezek eredményeként a légellenállási együttható 12 százalékkal (cw = 0,273) kedvezőbb. A Passat BlueMotion kizárólag az 1,9 literes, 105 lóerős TDI motorral választható. Az amúgy sem torkos dízelt diétára fogták a mérnökök: a vezérlőelektronika átprogramozásával csökkentették az alapjárati fordulatszámot (830-ról 730-ra), valamint a töltőnyomást, de a befecskendezések időpontját és a kipufogógáz-visszavezetés mértékét is a takarékosságra való tekintettel állapították meg. Az ötfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó utolsó három áttételét hosszabbra nyújtották, ami szintén jótékony hatással van a fogyasztásra. Gyári adatok szerint a Passat BlueMotion átlagosan 0,6 literrel kevesebb gázolajjal beéri, mint az alapmodellek, szén-dioxid-kibocsátása pedig 15 százalékkal (-19 g/km) alacsonyabb.  

Lássuk, mi igaz ebből a gyakorlatban! Nos, a fedélzeti számítógép végig rendkívül ígéretes átlagfogyasztással kecsegtetett… Csakhogy saját mérésünk alapján egy teljesen átlagos, 6,3 literes értéket kaptunk, ami jócskán elmarad várakozásainktól! A multifunkciós kijelzőn egyébként az ajánlott sebességi fokozatról is tájékoztat a komputer, ám az ábra olyan apró, hogy legtöbbször elkerüli a vezető figyelmét. Ettől eltekintve a BlueMotion vezetése nem sokban különbözik a normál kivitelétől. 105 lóerő tökéletesen elegendő a normális közlekedéshez – főleg, ha 250 Nm-es forgatónyomaték társul hozzá. Nem érezni különösebben harmatosnak, az 1,9-es dízel korrekten viszi a Passatot. A 12,1 másodperces gyorsulás megegyezik az alapkivitelével, a csúcssebesség pedig még 5 km/órával magasabb is. Csupán rugalmasságban marad el a másiktól, persze ez nem jelenti azt, hogy a BlueMotion megizzadna az előzésekben. A gördülési komfort nem szenvedett csorbát a leültetés miatt, a legtöbb úthibát magabiztosan átlépi a Passat. A tapadás sem romlott érezhetően, kanyarban jóindulatúan alulkormányzott az autó, amit gázelvétellel könnyedén korrigálhatunk.   

A megegyező motorral felszerelt Trendline alapmodellnél 265 ezer forinttal drágább a Passat BlueMotion – igaz, az árkülönbség a részecskeszűrőt, az ajánlott fokozat kijelzését és a sebességtartó automatikát is tartalmazza. Pontosan ez a koncepció gyenge pontja: véleményem szerint hazánkban még korántsem olyan környezettudatosak a vásárlók, hogy a szerényebb fogyasztásért és emisszióért hajlandóak legyenek felárat fizetni. Ráadásul a 2.0 TDI változatért sem kell sokkal mélyebben a zsebbe nyúlni, a BlueMotion kivitelnél csupán 173 ezer forinttal kerül többe a 140 lóerős dízel. Ennek a filozófiának akkor lenne igazán  létjogosultsága, ha a hibridekhez hasonlóan az alacsony károsanyag-kibocsátású autók is adókedvezményt élveznének, így jutányosabb áron tudnák kínálni őket.