Vidám és vonzó jelenség az iQ. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk erényeit, a józan észnek kell diadalmaskodnia a nagyzási hóbort felett
Jó ideje azt érzem a Toyotával kapcsolatban, hogy szép fokozatosan defenzív, megfontolt márkává „szelídült”. Az európai kínálatot tekintve talán túlzottan is. Merész típusok és újító ötletek helyett már-már erőltetett módon próbálnak megfelelni a nagy tömeg igényeinek. Persze a legendás megbízhatóság sokak számára vonzó tulajdonság, de az érzelmek valahol útközben kivesztek a Toyotákból, stílusukat és megjelenésüket általában a szürke középszerűség jellemzi. A fiataloktól kissé eltávolodott és finoman fogalmazva családcentrikussá vált a japán márka. Rendben, van nekik Aygójuk, meg Yarisuk, de ezeket nem nevezném trendi kisautónak.
Ezért is ért kellemes meglepetésként, amikor előhúzták a cilinderből a vadonatúj iQ, majd az Urban Cruiser modelleket. Bár még mindig nem a Celica és a Supra feltámadását ünnepelhetjük, azért ezek már jó irányba mutatnak, koncepcióját és formavilágát tekintve kiváltképp a Toyota városi törpéje „bevállalós”. Igazság szerint hitelesebbnek is érezném a dolgot, ha a deklaráltan jómódú, divatos fiatalokat megszólító Scion márkanév alatt dobták volna piacra – ahogyan a Lexust, ezt is Amerikában alapította meg a Toyota. Talán nem véletlen, hogy a Smart sem kapta meg a Mercedes-Benz csillagát…
„Csomagolástechnikából” jeles az iQ
El is érkeztünk hát az iQ legnagyobb és pillanatnyilag egyedüli vetélytársához, a Smarthoz. A legkisebb Toyota minden porcikáján érezni, hogy többet akar nyújtani ellenfelénél, és ez alatt nem csak a látványt értem, bár tényleg nagyon vagány az IQ! A japánok csöppsége méreteivel is felülmúlja a Smartot. Azaz felül pont nem, mert 4 centivel alacsonyabb nála, viszont 29-cel hosszabb és 12-vel szélesebb. Csakhogy a Toyota mérnökei addig ügyeskedtek, amíg a 3 méternél picivel rövidebb miniautóban nem kettő, hanem négy ülést helyeztek el – persze ez nem egyenlő négy utassal, de erre mindjárt visszatérünk.
A látványért cserében azt is megbocsátjuk, hogy a kemény műanyag az úr. A színes, érintőképernyős navigáció 285 000 Ft Ehhez már nem elég kitolni a kerekeket a karosszéria sarkaiba, hanem néhány bravúros megoldásra (lásd keretes írásunkat) is szükség volt: ezek sorába tartozik az aszimmetrikus elrendezésű utastér. Mivel a kesztyűtartót egy kivehető irattartó táska helyettesíti, az első utas a vezetőhöz képest előrébb ülhet, így több hely marad mögötte. Ellenőrzés gyanánt bekászálódtam hátra, és a magam 175 centis termetével meglepő módon nem is annyira a lábteret, mint inkább a fejteret találtam szűkösnek. Meg az apró kémlelőnyílást viccesnek. Továbbá az is nyilvánvalóvá vált, hogy a negyedik ülésen legfeljebb a házi kedvenc ücsöröghet kényelmesen, legyen az kutya, macska, teknősbéka vagy hangyászsün. Mindenesetre kedves gesztus, hogy neki is jár fejtámla és hárompontos öv. Oké, a +1 helyre gyermekülés is beszerelhető, de ez kevésbé életszerű: a vak is láthatja, hogy az iQ nem családi autó, célközönségét a szinglik és a fiatal párocskák alkotják.
Már ezt is nyomorgatni kellett, hogy elférjen Na most, 3+1 személyes üzemmódban a csomagtér szinte teljesen megszűnik létezni: a 32 literes „vályúba” még a bevásárlószatyrot sem egyszerű elhelyezni. Ledöntött támlákkal viszont két utas holmija már simán elfér, csak a poggyászroló hiányzik. Amúgy hátul felhajtható az ülőlap, s alá is lehet pakolni, de ennél több praktikum már nem fért az iQ tarsolyába.
Sohasem zavaró a háromhengeres „brekegése”
Méreteihez képest elöl váratlanul tágas a kocsi. Igaz, a kormánynak csak a magasságát lehet állítani, a kényelmes vezetési pozíció viszonylag gyorsan kialakítható, még az egyik égimeszelő kollégám is jól érezte magát a volán mögött. A belső szélesség pedig a két kategóriával nagyobb Auriséval vetekszik, a vezető és az utas válla legfeljebb akkor ér össze, amikor az a cél. Annak ellenére, hogy a teljes műszerfalat és az ajtókat is kemény, kopogós műanyag borítja, a jól megválasztott anyagoknak és színeknek köszönhetően határozottan kellemes a belső hangulat, s értékes kocsi benyomását kelti a csöppnyi Toyota – ha tapintásra nem is, látványra nagyon baró a „szálcsiszolt” műanyag felület.
Drága divatautóhoz méltón nagyvonalú a felszereltség is: már az alapkivitelben menetstabilizáló rendszer és kilenc légzsák (!) szavatolja a biztonságot, s egyebek mellett a távirányítós központi zár, az elektromos ablakok és tükrök, a hat hangszórós rádió MP3- és WMA-kompatibilis CD-lejátszóval, a manuális légkondicionáló, illetve a bőrkormány és -váltógomb is széria. Azért a pozíciómemóriás első ülések még beleférhettek volna a keretbe. A következő szinten (iQ2) már esőérzékelősek az ablaktörlők, sötétedéskor automatikusan felkapcsolódnak a fényszórók, automata a klíma, elektromosan behajthatók a tükrök, kulcs nélkül nyithatók az ajtók és gombnyomásra indul a motor.
Elfogadhatóan viszi a kocsit és kulturált, csak kissé iszákos a motor Esetünkben ez az Aygóból és a Yarisból származó 998 cm3-es, változó szelepvezérlésű benzinest jelenti. A 68 lóerő nem hangzik éppen soknak, de mindössze 885 kilót kell cipelnie, így az iQ-t nem érezni lomhának, könnyedén felveszi a forgalom ritmusát. A kis háromhengeres pedig élénken veszi a gázadást és vidáman pörög fel. Még akkor is, ha az ötfokozatú sebességváltó fura áttételezése nem igazán segíti ebben: akármilyen elképesztően hangzik, az iQ a második fokozat végére eléri a 110 km/órát, míg ötödikben 130-as autópálya-tempónál már közel 4000-et forog a motor, a csúcssebesség pedig 150 km/óra. Nem tűnik ugyan elveszettnek, s a széles nyomtávnak betudhatóan nagy sebességnél is meglepően stabil a kocsi, de országúton és autópályán az iQ előzési rugalmassága hagy némi kívánnivalót maga után, és az erősebb emelkedőkkel is küzd a csöppség. A lendület megtartásához sűrűn kell használni a váltót, ami a Toyotától szokatlanul akadozva jár. Persze ez még mindig jobb, mint a Smart „bólogatós” robotegysége, ahogyan kedvezőbb az is (főleg télvíz idején), hogy az első kerekek hajtottak.
Felejtsük el az Y-fordulókat!
Az iQ a nagyvárosi „dzsungelharcban” sziporkázik igazán: szemtelenül jól manőverezhető, így kihasználhatjuk a sűrű forgalomban kialakuló réseket. A „helyzetfelmérésnél” azonban kénytelenek vagyunk a tükrökre hagyatkozni, mert a vaskos tetőoszlopok miatt sréhen hátrafelé borzalmas a kilátás. Szűkebb utcákban, vagy parkoláskor viszont óriási előnyt jelent, hogy rövid és elképesztően fordulékony (fordulókör 7,8 m!) a kocsi.
A rövid tengelytáv és az egyszerű futómű ellenére viszonylag jól rugózik az iQ. Azért nem árt az óvatosság, széltében ugyanis majdnem akkora, mint egy normál kompakt. Parkolóhelyet találni sem okozhat gondot, hiszen olyan helyekre is befér a kocsi, ahol másoknak eszükbe sem jut próbálkozni. Tolatáskor pedig a hátulja ott van karnyújtásnyira a vezetőtől. Javarészt városban mászkáltunk az iQ-val, s néhány dugót sem sikerült megúszni, ám a 6,3 literes tesztfogyasztás még ezekkel együtt is csalódást okozott. Start-stop rendszer csak a legdrágább 1,33-as motorváltozathoz jár.
Aki tisztában van a Smartok értékével, azt a Toyota iQ vételára sem fogja letaglózni: a japán divattörpe 3 435 000 forinttól kelleti magát, a gazdagabban felszerelt iQ2-ért pedig 345 ezer forinttal kérnek többet – tömegcikk biztosan nem lesz belőle. Ennyiért már Aurist is vehetünk, de az korántsem ilyen trendi és nehéz érte rajongani.
