Ezzel a ménessel, vagyis a 120 lóerővel nem lehet csodát tenni. Vagy mégis? Az 1,4-es, turbófeltöltésű motor rácáfol a tézisre. Ha csak a száraz számadatokat nézzük, akkor máris kezd „gyanús” lenni a dolog: 0-ról 100-ig mindössze 8,9 másodpercre van szükség, és a vége is majd’ 200 km/h. A korábbi Punto-széria sportos HGT-változatait 1,8-as aggregát hajtotta (131 LE), csakhogy a maximális 164 Nm-es nyomatékot 4300-nál adta le. Nem úgy az 1.4 T-Jet, melynek 206 Nm-e már 1750-es percenkénti fordulatszámtól akcióra kész.
Pörgős motor és jó futómű
Ezzel a csöpp kis motorral valódi élményautó a Grande Punto. Nemcsak városban érzi magát elemében, hanem autópályán is. Gond nélkül küzdi fel magát 130 km/órára, de ha tovább tapossuk a gázpedált, akkor sem jön zavarba. A mókának valahol 170-nél kezd végeszakadni, amikor érezzük, hogy lassan-lassan elfogy az erő. Na de nem is a „mennyivel megy” számít, hanem az, ahogy a hétköznapi forgalmi szituációkat
stresszmentesen tudjuk vele megoldani. Egy-egy előzésnél vagy éppen autópályára való felhajtáskor jön jól a pörgetést kifejezetten kedvelő, izmos motor. A feszes futómű passzol a sportos karakterhez, a tesztautó 17 colos könnyűfém kerekei pedig kifejezetten látványosak. A szervorásegítés mértéke túlzott, az érzéketlen kormányzás miatt kevés visszajelzést kapunk a kerekek és az út kapcsolatáról. Az ötfokozatú váltó kapcsolási útjai hosszúak, a szerkezet kissé slendrián. A gyors váltásokat nem érdemes erőltetni, jobban illene egy hatfokozatú szerkezet a T-Jet motorhoz, így autópályán mérsékeltebb lehetne a zajszint, és a fogyasztást is lejjebb tudnánk tornászni. “Szamarunk” minden hibája ellenére is szerethető, fürge jószág, és ami lényeges, már 3,3 milliótól hazavihető.
