Emlékezetes előadással búcsúzik a Clio negyedik generációja, nevezetesen az R.S. Trophyval. Számunkra nem ismeretlen ez a konfiguráció, hiszen már járt nálunk a modellfrissítés előtt is, azonban időközben egy nagyon fontos változás történt a típus életében: a 220 lóerőre növelt teljesítményű Trophy esetén alapfelszereléssé tették az Akrapovic kipufogórendszert. Ez a legjobb, ami ezzel az autóval történhetett!
A motort hidegen beindítva a valódi, 1,6 litert épp csak meghaladó lökettérfogatra rácáfolóan öblös dörmögéssel ébresztjük a szomszédokat. Ahogy melegszik az erőforrás, úgy lesz egyre inkább politikailag korrekt a hangaláfestés – feltéve, hogy mi is úgy akarjuk. Hirtelen gázelvétellel bármikor előhozható egy kis durrogás a kipufogóból, tempós haladáskor az üvöltés is az útitársunk lesz. Ez a hab a tortán, amitől az utasok számára szintet ugrik az élmény, hiszen már nem csak a gyorsulási/lassulási erőket élik át, de túlkiabálja őket az autó. A fizikai tudás kiaknázásában az útviszonyok jelentik a korlátot, világos aszfalton hamar elkezd csúszni a Clio R.S., normál esetben viszont elképesztő kanyarsebességet tudunk elérni. Megfelelően időzített gázelvétellel a hátsó tengelyt is táncba lehet vinni, arra kell figyelni, hogy legyen elég motorerő és tapadás – na meg út – ahhoz, hogy szükség esetén az első kerekekkel egyenesbe tudjuk húzni a dolgot. A menetstabilizáló egyébként kikapcsolhatatlan, az R.S. mód aktiválásakor – vajon szándékosan rejtették az első ülések közé, a padlóra a kapcsolót? – azonban engedékeny lesz a póráz. Nemcsak a kátyúkat, hanem a csatornafedeleket is érdemes elkerülni, hiába a műfajon belül elviselhetőnek nevezhető rugózási komfort, a 18 colos felnikre húzott 205/40-es abroncsok épsége miatt jobb a békesség. Különben is, legalább némi kanyargással színesítjük az egyébként unalmas helyváltoztatást. A hatfokozatú, duplakuplungos váltónak hála még a nagyvárosi araszolás sem játékrontó állapot, az ötajtós karosszéria okán könnyű be- és kipattanni – a növelt oldaltartású első ülések támlája vastagabb a normál Clio-üléseknél, így a hátsó lábtér mérete korlátozott.
Amíg lehetett rendelni a Clio R.S.-t, 7,2 milliós alapárával jó ajánlatnak számított a piacnak ebben a meglehetősen kicsi szegmensében. A Trophy kivitel félmilliós felára kifejezetten kedvező, hiszen Cup felfüggesztést (így mechanikus önzáró differenciálművet), Akrapovic kipufogót és rengeteg kényelmi extrát is tartalmaz, amelyek mind javítják az élményt. Ezek után már csak remélhetjük, hogy a következő generáció is ilyen maradandó előadást prezentál.
TETSZETT
• vezethetőség
• hétköznapi használhatóság
• hangélmény
NEM TETSZETT
• R.S. kapcsoló a padlón
• kilátás hátrafelé
ÖSSZEGZÉS
A tudása alapján még évekig ott lenne a mezőny élvonalában, azonban a közelgő generációváltás miatt távozott a piacról az egyik legsokoldalúbban bevethető forró kisautó, a Clio R.S. Hangos búcsúról van szó, amiről az Akrapovic kipufogórendszer gondoskodik.
Renault Clio R.S. Trophy
Összlökettérfogat: 1618 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 turbó
Max. teljesítmény: 162 kW (220 LE) 6050/perc
Max. nyomaték: 280 Nm 2000/perc
Hossz./szél./mag.: 4090/1732/1448 mm
Tengelytáv: 2589 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1504/1500 mm
Fordulókör: 11,3 m
Saját tömeg: 1204/507 kg
Csomagtér: 300/1146 l
Üzemanyagtank: 45 l
0-100 km/h: 6,6 s
Max. sebesség: 235 km/h
Fogyasztás (város/országút/vegyes): 7,6/5,1/5,9 l/100 km
Tesztfogyasztás: 8,7 l/100 km
CO2-kibocsátás: 135 g/km
A modell alapára: 2 999 000 Ft (1.2 16V, 73 LE)
A tesztelt verzió ára: 7 799 000 Ft
