Azok kedvéért, akik nem tudják, mi fán terem a geocaching: ez egy játék, amely a természetjárást kombinálja modern technikával. Az internetes www.geocaching.hu oldalon érdekes, szép, valamilyen okból meglátogatásra méltó helyekre lelhetünk, ahol GPS-koordináták és leírás alapján kell megtalálni az elrejtett „kincset”. Mi most Aggtelek környékén pécéztünk ki néhány geoládát, amelyek megközelítéséhez néhol földutat is kell járni – üljünk csak be a Compassba és kalandra fel!
Sima ügy
A ráközelítés sima ügynek bizonyult. Autópályán teljesen egyszerű, minden allűrtől mentes személyautóként viselkedik a Compass, nem igazán halk, de nem is zavaróan hangos, sebességrögzítővel könnyedén tartja a normális tempót. Csak egyvalami tűnik fel: mintha kissé túl gyorsan esne vissza a tankjelző mutatója. Később, a borsodi utakon a ködlámpa jut fontos szerephez, és kiderül, hogy a sportos hangolású futómű remekül fogja az utat, élvezetes kanyargást tesz lehetővé. A kormány jól érezhető, biztos visszajelzést ad, rendben van a fék, s elégedettek lehetünk a rugózás hangolásával is. Ennek megfelelően emelkedett hangulatban érkezünk Varbóhoz, ahol a dombtetőn, a villámjelző berendezés közelében van a célpont.
Dombra fel!
Itt, ahol aszfaltból murvára, majd keréknyomra vált és nagyon meredekké válik az út, óriási előny a kuplungpedál hiánya és a fokozatmentes erőátvitel. Hátrány viszont a felező hiánya, ezért nem kínozzuk az autót, az utolsó szakaszt gyalog tesszük meg. A következő cél magán az országhatáron fekszik, egy majortól lehet bejutni, hajdanában aszfaltozott, de azóta igencsak tönkrement köves úton, illetve erdei szekérúton. A Compass nem is próbálja tagadni, hogy ínyére van a dolog: sehol sem üt le az alja, ügyesen mozog, lazán veszi az egy-két sáros kátyút. Itt igazán nem esne jól elakadni, de fel sem merül a veszélye. Jól kilátni az autóból, könnyű felmérni a helyigényét, élvezet vele az efféle játék. Igaz, ahol nagyon rázós az út, mert igazából csak az egykori alapozás durva kövei maradtak meg, ott kissé falábú a kocsi, túl keménynek találom. Ha sokat járnék vele ilyen helyeken, talán kiengednék egy-két tizedet a keréknyomásból. Nem baj, így is pozitív a kép!
Csak az a baj, hogy közben ijesztően közeledik a nullához a tankóra, és a fedélzeti számítógép sem jósol hosszabb hatótávot 50 kilométernél. Hát persze, a 2,4-es benzinmotor és az automata nyomatékelosztó kombinációja, különösen egy eléggé szögletes karosszériában, nem ígér valami takarékos fogyasztást, és valóban, kirándulgatáskor 13-14 literre is könnyen felmegy az egyébként 10,5-ös átlag. Nincs ezzel semmi baj, valamit valamiért, csak az teszi csiklandóssá a helyzetet, hogy a tank mindössze 51 literes, szóval a túrát félbe kell szakítani. Irány a legközelebbi benzinkút, ami a nem éppen fejlett infrastruktúrájáról ismert Észak-Magyarországon bizony nem minden sarkon terem. Sikerült, visszafogott stílussal és majdnem száraz tartállyal éppen elértük Edelényt, mehet tovább a móka! Ám a tanulságot azért levontuk: aki kalandozni indul a Compasszal, rakjon be egy tartalék kannát…
Jó szórakozást!
A Compass egyébként őszinte jármű, nem is akar komoly terepjárónak mutatkozni, annál nagyobb súlyt helyez utasai szórakozatására. A tesztelt példányban volt például MP3-as CD-rádió, kilenc prémiumminőségű hangszóró között a csomagtartó ajtajából kihajtható hangszórópárral, amely szabadtéri bulik hősévé avathatja a tulajdonost, elektromos napfénytető, amely derűssé és világossá varázsolja az enteriőr egyébként kissé sivár műanyag képét, valamint kényelmi csomag, mely automatikusan tompító visszapillantó tükröt és műszerfali guminyomás-ellenőrzőt tartalmaz. Ez utóbbit különösen értékesnek tartom, mert az emberek hajlamosak megfeledkezni a rendszeres ellenőrzésről.
Az autó egyik legnagyobb pozitívumának a hajtóművet tartom, mert pofonegyszerű a használata. Csak rábízzuk magunkat a 170 lóerőre, amely az automata hatására valamivel kevesebbnek érződik ugyan, de dinamikusan mozgatja az autót – és kész! Csak a gázt kell nyomni, a többit elintézi az autó. Aki akar, még váltogathat is az előre programozott fokozatok között. Az meg egyéni elbírálás kérdése, hogy az alkalmi terepezgetés lehetősége mennyire éri meg az árkülönbséget a “donor-testvér” Dodge Caliberhez képest.
