Először is tisztázzuk, mi fán terem a Ford Ranger! Ezt már csak azért is szükséges megtenni, mert bár a platós kisteherautó bő két éve kapható Magyarországon, a hazai piacon ez idáig nem ért el átütő sikereket. Pedig, a globális autógyártásban meghatározó szerepet játszó márka Ranger nevű pick-upja bármennyire is háttérszereplője a többcélú, platós kisteherautók-terepjárók európai, s azon belül a hazai piacának, látványa korántsem tűnhet idegennek. A magyarázat rém egyszerű, a Ranger gyakorlatilag nem más, mint a Mazda B2500, Ford emblémával és némileg eltérő optikai részletekkel. A két modell olyannyira egyívású, hogy egy üzemben, sőt egy gyártósoron készülnek, Thaiföldön, mi több, a felfrissítésükben mindkét márka szakemberei részt vettek.

Kalandor

A kocsi hajtásláncának fő motívumát egy 2,5 literes, hagyományos, közvetett befecskendezéses, 84 avagy 109 lóerős teljesítményre hangolt turbófeltöltős dízelmotor alkotja. A gyengébb verzió kizárólag hátsókerék-hajtással és szimpla fülkével, az izmosabb változat pedig összkerekes erőátvitellel, nyújtott, illetve dupla kabinnal rendelhető. A nemzetközi menetpróbán csak a dupla kabinos, erősebb turbódízellel felszerelt, 4×4-es Rangerekkel ismerkedhettünk behatóbban. A Rangeren a frontrész esett át jelentősebbnek értékelhető változtatásokon. A fényszóró burája immár prizma nélküli, s más rácsozást kapott a hűtőmaszk is, amelytől markánsabb, robusztusabb lett a megjelenése. Belül a műszerfal, az ülések formája és a kárpitozás módosult, de az utastérben nem a látvány, hanem a praktikum és az ergonómia javítására törekedtek a fejlesztők. Ez nagyjából sikerült is, hiszen noha korábban sem volt kényelmetlen, tovább javult az új Ranger beltéri komfortja, köszönhetően a nagyméretű, jó kialakítású és tömésű üléseknek.

Többre hivatott

A Ranger vezetési kényelme kissé vegyes. Motorja az 1800 alatti fordulatszám-tartományban “izomgörcsben” szenved, felette viszont elfogadhatóan húzza, pontosabban alapesetben tolja az átlagos terheléssel közel 2 tonnát nyomó, öt méter hosszú, négyszögletes formájú kocsiszekrényt. Az érzésre erős Rangerrel azonban még egy Trabanttal sem ajánlott sprintpárbajra kelni, a verseny kimenetele kétséges lenne. A szerény gyorsulás a váltó személyautós áttételeinek is betudható, aránylag hosszúak, ezést emelkedőkön, illetve alacsony fordulatnál, gyorsítás előtt vissza kell kapcsolni. Itt kell még megjegyezni, hogy a váltó meglehetősen rapszodikus benyomást keltett, az ötödik fokozatot csak sokadik próbálkozásra vette be. A hosszú áttételek miatt szerencsére városban nem kell sűrűn cserélgetni a fokozatokat, autópályán pedig remekül lehet tartani a megengedett utazótempót. Extrém kaptatókon, súlyosan terhelt állapotban sincs minden veszve, be lehet vetni az osztóművet, de ekkor számítani kell arra, hogy az automatikusan, elektromosan záró központi differenciálmű kanyarokban nem hagyja maguktól saját sebességükön pörögni a kerekeket, aminek következtében erősen korlátozottá válik az irányíthatóság. A 4×4-es üzemmód valójában terepre való, amit egy könnyebb, hóval borított, hepehupás ösvényen be is bizonyított a Ranger, amikor az osztómű bekapcsolása nélkül is magabiztosan vette az akadályokat.

Ráadás

A Ford szándékai szerint a 2004-es Ranger a konkurenciaharcban is mind jobban állja majd a sarat. Jövőbeli szereplésével kapcsolatban persze legfeljebb csak jóslatokba lehetne bocsátkozni. Az ellenben tény, hogy a magyarországi Ford-szalonokban már kapható, az előző sorozatnál mintegy nettó 300 ezer forinttal magasabb indulóáron. Az ár/érték aránya mégsem romlott, a két légzsák és a szervokormány mellett immár az ABS is alapáras, a korszerűbb stílus és az opcionális listán eddig nem létező, luxusszintet közelítő XLT és XLT Limited már csak a ráadás. Összességében elismerésre méltó a Ford és a Mazda csipetnyi csapatmunkája.