Mi egyébnek nevezhető egy jármű, amelynek masszíroz az ülése, gombnyomásra nyílik fel a csomagtartóajtaja és esnek hasra a hátsó támlái, mint luxuskocsinak? Ezen, illetve a dizájnon és az elektronikai varázslatokon van itt a hangsúly – a tágasság már annyira nem számít, hogy a prospektus meg sem adja, mekkora a poggyásztér a két első ülés mögött. Nyilván nem kifelejtették, pontosan tudják, hogy milyen összetételű csali kell a mai vevőnek, mi az, amire harap, mi nem érdekli, és mit hajlandó látszatelőnyökért elfogadni. Az új Renault Espace egy marketingautó, nem mérnökök tervezték, hanem piacelemzők. Átcímkézték crossovernek, amit kutyában sétatéri keveréknek hívunk: átmenet két fajta között, ami a jelen esetben a valamikori, de mára divatjamúlt egyterű, illetve a mai prémiumautó lenne. Itt már nem a forma követi a funkciót, mint az ős-Espace esetében, hanem a látszat győz a praktikum felett.
Például nézzük az üléseket. Hétszemélyes tesztautónkban benne volt az extraként rendelhető (300 000 Ft) két ülés a harmadik sorban. Felnőtt el nem fér itt, csak gyerek, gyerekülést ISOFIX-csatokkal azonban csak a második sorban lehet rögzíteni, amely viszont bőséges lábteret kínál colos felnőttnek is. Értik? Én nem.
Italtartó… A legegyszerűbben megtervezhető valami egy autóban. Ezek eltolták. Berakták a „lebegő középkonzol” alá, ahol csak kitekert csuklóval férek hozzá, és jó eséllyel beöntöm a csésze, vagy a nyitott energiaitalos doboz tartalmát a cipőmbe. Félliteres palack már nem állítható be. Az ajtózsebben nincs jó helye, mint ahogy hátul sincs. Ez, kérem, prémiumautó, nem kocsma, ne tessék itt iszogatni!
Íme a hasznavehetetlen italtartó…
Érintőképernyő… Kötelező tartozék. Remekül mutat a kereskedő szalonjában, míg elmagyarázzák a használatát: nini, akárcsak egy tablet! Na és menet közben? Hát persze, hogy mindig rá kell nézni, célba kell bökni a fűtésre, szellőzésre, mindenre, és addig ki figyeli a forgalmat? Na, majd a sokféle asszisztens. A régi Espace fűtésszabályzóját sötétben is egy nyúlásra megtaláltam. A mostaniban a kedvencem a volán alatt ősidőkből átmentett rádiókezelő szatellit: nagyon jó dolog, remélem, örökre megmarad!
Ablaktörlő… Persze automatikus, de olyan a kocsi aerodinamikája, hogy lefújja a vizet a szélvédő felső részéről, ahol az érzékelő van. Ezért nem indul be a törlés, én viszont nem jól látok, mert alul tiszta víz az üveg. Hogyhogy nem vették ezt észre a sorozatgyártást megelőző teszteléskor?
Roppant impozáns a bútorzat, és férőhely is van bőséggel. A második sor különálló ülései sínen csúsztathatók, ISOFIX csak itt van
Méretcsökkentett motor… 1,6 literes dízelből 160 lóerő, egy kicsi és egy nagy turbófeltöltő, széles és magas nyomatékplató, kis fogyasztás, tiszta üzem, sorolhatók az előnyei. Csakhogy ennyire kihegyezett motorból még nincsenek tízévesek, mert újabb ez az irányzat, és ugyanezért nem lehet felmutatni egymillió kilométeres példányokat sem. Vajon mennyit bírnak majd? Drukkolok a sikerért.
Itt már a techno diktál, a műszerpultot egyértelműen a 8,7 colos érintőképernyő uralja. Fotó: Hilbert Péter
Csomagtartó… Az öt ülés mögött rendelkezésre álló 719-614 liter (a középső sori ülések csúsztatásának függvényében) elegendő egy ötfős társaságnak, hét személynek viszont már csak 247 liternyi térfogat marad, ami egyértelműen kevés. A poggyásztér padlóját felnyitva csak a hifi berendezést látjuk, plusz üreg nincs ott, mint ahogy pótkerék sem – áldozat a hatalmas kerékméret divatjának oltárán. Jöhet a tetődoboz, de lábujjhegyre, vagy hokedlire kell állni hozzá. Buta dolog, hogy a poggyásztérben nincs szatyorakasztó horog, egy borosüveges zacskót csak a második sor biztonsági övével tudtam rögzíteni. A kesztyűtartó hatalmas, de az ajtózsebek jobbára csak dísznek vannak. Szóval nem hajszál van a levesben, hanem egy egész paróka.
Azért ne csüggedjen, aki szemezget az Espace-szal, mert hibáinak jó része meglesz akármilyen más prémiumautóban is, mint elkerülhetetlen kortünet, a néhány egyéni fogyatékossággal pedig sok értékes jellemző áll szemben. Nagyon jó megjelenésű az autó, ad tekintélyt, de eltúlzott fontoskodás és komolykodás nélkül. Kivételes jelenség, mindenki megnézi. Nagyon stílusos és nívós az Initiale felszereltségi kivitel utastere, szép a csokibarna színvilág és a műszerfal bőrborítása, jó a kidolgozás. Elöl megfelelő a férőhely, a második sorban pedig hatalmas, az ülések kényelmesek, a fejtámlák ritka jók, a vezető még masszíroztathatja is magát. Magas pozíciónkból jól látunk – igaz, az autó sarkait nem, de segítenek a pityegők és a kamerakép. Messze hátranyúló panoráma-napfénytető füröszti fényben az utasteret, és ad szinte kabriós érzést. Pompásan szól a Bose hangrendszer, és fénydiódás hangulatvilágítás varázsol el.
Menet közben csak erősödik a jó benyomás. A pöttöm, de erős motor kellőképpen viszi a nagy testet, gyorsításkor még meg is nyikkantja az első kerekeket, a hatfokozatú automata simán és ügyesen kapcsolgat, miközben a motorhang csak távoli duruzsolás marad. Nem hiába építettek be aktív zajcsökkentő rendszert. A beígért 4,7 literes fogyasztás persze csak szabványos mérési körülmények között érhető el, de a fedélzeti számítógép által mutatott 7,5 liter sem túlzott egy ekkora járműtől – ez kis terheléssel és a sebességlimiteket betartva, de mindig világítással közlekedve és a kánikulában a klímát dolgoztatva jött ki.
Ha ötszemélyesként rendeljük meg az Espace-t, a leghátsó két ülés helyett 106 literes rekeszt kapunk
Legjobban az tetszett, ahogy fut az Espace. Egyszerűen élvezet autózni vele, városban, országúton és autópályán egyaránt. 4Control négykerékkormányzásának köszönhetően testméreteit meghazudtolóan kis helyen fordul, nagy sebességnél viszont olyan stabilan viselkedik, mintha jóval alacsonyabb lenne. Kapunk az autóval egy nagyszerű lehetőséget is: a Renault Multi-Sense rendszerrel egyedülállóan paraméterezhető például a kormányzás, a szabályozható lengéscsillapítás, a sebességváltó, a motor reagálása és hangja, a belső hangulatvilágítás. Természetesen mindez egy olyan sávon belül, amely megfelel az Initiale Paris jellegének, tehát nem kell félni attól, hogy hirtelen kőkemény versenyautó, vagy labilis hintaló lesz belőle. A különbségek az egyes beállítások között nem drámaiak, de észrevehetők, és bizonyára nem egy tulajdonosnak szerez majd szórakoztató pillanatokat a kísérletezgetés. Ám ha egyszerűen alapbeállításon hagy mindent valaki, akkor sem jár rosszul.
A műszeregység csak a kellő mértékben futurisztikus, minden jól leolvasható róla, de menet közben akár rá se nézzünk, mert a szélvédőre vetített kijelzés mutatja az aktuális menetsebességet, az érvényes limitet és néhány más fontos dolgot. Ésszerű szempontok szerint a szélvédő állhatna meredekebben, a dupla A-oszlop hátsó lábánál, ekkor nem gyűjtené egy óriási, sötét műanyagfelület napenergia-kollektorként a hőt, amit aztán a klímával küzdünk le, és nem lennének zavaró tükröződések az üvegen – viszont ez a stíluselem elengedhetetlen a „nagyterű”, illetve ma már „crossover” jelleghez. A kettős oszlop elemei viszont karcsúak, nem sokat takarnak a látótérből.
Az ülések külön-külön és egyszerre is buktathatók, a sík felület bő 2 köbméterre tárul fel
A vezetőt a szokásos asszisztencia segíti, autópályán aranyat ér például a sebességrögzítő és a követésitávolság-szabályozó, nyugodtan rá hagyatkozhatunk: éber, precíz, és lágyan, érzéssel szabályoz. A holttérfigyelő viszont kissé ijesztően figyelmeztet, kikapcsolva hagytam.
Kinek való hát a Renault Espace Initiale Paris? Olyan embernek, aki komoly, de nem komor, tekintélyes, de nem pöffeszkedő, nagyon kényelmes és tágas autót keres, erős egyéniséggel és sajátos megoldásokkal. No és, talán legfőképp, nem a germán Walhalla szentháromságából választana, hanem valami nagyon különbözőt, amivel egy egészen más klub tagja lesz. Igazi karaktert kap, franciás kellemmel és buta hibákkal, az értékekkel arányban álló árért. Remekül fog utazni vele, egy kis darab Párizs veszi körül.
Egyediséggel nem áll hadilábon az új Espace, e tekintetben az Avantime és a Vel Satis vonalai is felsejlenek. A panorámatető és a plusz 2 ülés is opciós tétel, mindegyikért 300-300 ezret kérnek
Tetszett
• egyéni megjelenés
• nagy belső tér
• komfortos futás és felszerelés
• minőségi hatás, kidolgozás
Nem tetszett
• átgondolatlan részletek
Összegzés
A Renault Espace ötödik nemzedékének Initiale Paris kivitele egy tágas, kényelmes utazóautó, nagyon jó koncepcióval és erős egyéniséggel, de több bosszantó hibával, amelyek könnyen elkerülhetők lettek volna. Üdítően más a szokványos prémiumautó-stílushoz képest. A 130 lóerős dízel is jó alternatíva lehet: igaz, hogy szerényebben felszerelt, de közel 4 millióval olcsóbb!
Renault Espace 1.6 dCi EDC
Összlökettérfogat: 1598 cm3
Hengerek/szelepek: S4/16 bi-turbó dízel
Max. teljesítmény: 118 kW (160 LE) 4000/perc
Max. forgatónyomaték: 380 Nm 1750/perc
Hossz./szél./mag.: 4857/1870/1677 mm
Tengelytáv: 2884 mm
Nyomtáv elöl/hátul: 1630/1621 mm
Fordulókör: 11,1 m
Saját tömeg/teherbírás: 1735/811 kg
Csomagtér: 2035/719/614/247 l
Üzemanyagtank: 58 l
Gyorsulás 0-100 km/h: 9,9 s
Max. sebesség: 202 km/h
Város/országút/vegyes: 5,1/4,4/4,7 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,5 l/100 km
CO2-kibocsátás: 123 g/km
A modell alapára: 9 390 000 Ft (Zen 1.6dCi 130)
A tesztelt verzió ára: 13 000 000 Ft
Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!
