A Speed Twin a könnyebb a két típus közül, 170 kg-os súlya 9 kg-os tömegelőnyt jelent a Scrambleréhez képest

Bár az eladási darabszámok tekintetében még nem ért fel a KTM vagy a BMW szintjére a brit márka, az biztos, hogy az egyik legdinamikusabban fejlődő gyártóról van szó. Mindezt pedig úgy teszik, hogy egy pillanatra sem szeretnének elszakadni a gyökereiktől, a retró vonal továbbra is hangsúlyos a kínálatban.

A fordulatszámot a digitiális rész jeleníti meg. A Speed Twinen is találunk egy diszkrét blokkvédőt

Az új egyhengeres modellekben is megvan a hagyományőrzés, ugyanis a 900-as és 1200-as verzióban is kapható nagy Speed és Scrambler modellek kicsinyített másairól van szó. Igényes részletekből nincs hiány, a nappali fénnyel ellátott fényszórók, a vaskos aranyszínű teleszkópok és a kipufogók is igazi tekintetmágnesek. Sőt! A motorok jobb oldalát úgy alakították ki, hogy szinte ugyanolyan legyen a leömlője, mint a nagy sorketteseknek! A közös vonások ellenére azonban a Triumph itt is nagyon figyelt arra, hogy a naked bike-ok közé sorolható Speed 400-as és a terepes beütésű Scrambler 400 X kellően különbözzenek egymástól. Bár sok komponensük azonos, a két motor két eltérő világot képvisel.

Amíg a Speed nyergében komfortos és laza pozíciót vesz fel a motoros, addig a Scrambleren “támadósra” vették a figurát. De említhetjük a fékeket is, a csupasz gépen 300, míg a tesón 320 mm-es első féktárcsával találkozunk, illetve a Scrambler tengelytávolsága is nagyobb. A leginkább lényeges különbség persze a kerékméret, a gumiabroncs és a futómű terén van. A Speed 17 colos, a Scrambler pedig 19 colos első keréken gördül, illetve amellett, hogy utóbbi abroncsai elöl és hátul is 10 mm-rel keskenyebbek, enyhe terepre való Metzeler Karoo Street abroncsokkal szerelik fel. Mindkét modellben közös a vaskos, 43 mm csőátmérőjű teleszkóp, ám a hangolásuk eltérő, a Speed 140 mm-es rugóúttal, míg a Scrambler 150 mm-essel rendelkezik.

A tartozéklistáról stílusos táskák sem hiányozhatnak

A teljesen új vázra épülő párosban debütál a Triumph szintén friss fejlesztésű, 398 cm3-es egyhengerese. A 4 szelepes, DLC bevonatos erőforrás kapcsán azt ígéri a Triumph, hogy különösen jól bírja majd az alacsony fordulaton való terhelést, illetve a hangélmény is eltér majd a megszokottól. A 40 lóerős teljesítménnyel és 37,5 Nm-es nyomatékkal nincs szégyenkezni valója a konstruktőröknek és persze ahogy az utóbbi években megszoktuk, egyre inkább megjelennek a kisebb kategóriákban azok a műszaki megoldások, amelyeket korábban csak a nagyobb motorokhoz kínáltak. Ilyen például a kipörgésgátló és a csúszókuplung, de említhetjük azt is, hogy a kötelező szervizek csak 16 ezer kilométerenként esedékesek!

Természetesen a Triumph nem véletlenül adott bele apait-anyait az új modellek fejlesztésébe, ugyanis konkurenciából nincs hiány. 2024-re teljesen újjászületik a KTM 390 Duke, illetve ott van a szintén nagymotoros stílusú BMW G 310 R, a Honda CB300R és a 321 cm3-es, de 2 hengeres Yamaha MT-03-as. És persze nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a Royal Enfield és a Brixton is egyre vonzóbb gépekkel képviselteti magát az 500 cm3 alatti szegmensben…

A Triumph azt reméli, hogy a kategória főszereplőivé válnak majd az új egyhengeresek