A Jaguar versenycsapata még 1966-ban építette meg az XJ13-as prototípust hosszú távú versenyzésre, azonban a szabályzat változása és a cégen belüli átszervezések miatt soha nem állt rajthoz az autó, amelyet egy sarokban állítottak le. 1967 végén a Jaguar gyárral remek kapcsolatokat ápoló Ecurie Ecosse nevű skót versenyistálló képviselői ellátogattak a versenyrészleghez, hogy a LeMans-i együttműködésről tárgyaljanak, és felfedezték a prototípust, és tudták, hogy ezzel lehet esélyük a győzelemre. Megállapodtak a gyárral, és úgy tervezték, hogy két éves fejlesztőmunkával az 1969-es LeMans-i 24 óráson állnak rajthoz az autóval. Azonban a skótoknak elfogyott a pénze, a projekt meghiúsult…

Azonban most, 50 évvel később elővették a különleges Jaguar-prototípust, és egy 25 darabos szériát készítenek belőle, az 1969-es FIA szabályzatnak megfelelő kialakítással. Az Ecurie Ecosse LM69 elnevezésű autó üvegszálas műanyag karosszériát kap. Alapvetően marad a Malcolm Sayer által megálmodott megjelenés, azonban módosítják az aerodinamikát, hogy leszorító-erőt termeljen a karosszéria, és zárt tetőt kap az autó biztonsági megfontolások miatt. Ahhoz ragaszkodnak az Ecurie Ecosse szakemberei, hogy csak korabeli műszaki megoldásokat alkalmaznak.

Az autó lényegét jelentő, 5,0 literes V12-es motort még fejlesztik – hengersoronként két felülfekvő vezérműtengelyes, hengerenként négyszelepes erőforrást kap majd az autó –, a Jaguar XJ13-asban 502 lóerős volt ez a blokk, és 259 km/órás csúcssebességet tett lehetővé. A korabelihez képest szélesebb gumikat kap az Ecurie Ecosse LM69. A vételár nem ismert, ahogy az sem, hogy mikor kezdik meg a 25 autó összeszerelését.