A Mahindra tulajdonában lévő dél-koreai Ssangyong által készített X100-as padlólemezre (Tivoli) építették fel az új XUV300-ast, azonban az indiaiak az utolsó csavarig a saját igényeikhez alakították a konstrukciót.
Kezdjük azzal, hogy a helyi adózási szempontból lélektaninak számító 4 méter alá csökkentették az eredetileg 4,2 méteres hosszt, és a motorokat is indiaiak – a benzinmotor 1,2 literes turbós, a turbódízel 1,5 literes (a Marazzo-ban 123 LE/300 Nm-t tud). Eleinte csak kézi kapcsolású váltót kínálnak, később lesz automatikus is, illetve 2020 közepén dobják piacra az akkumulátoros-elektromos kivitelt. A felfüggesztést is áthangolták.
Annyiból biztosra mennek a Mahindra formatervezői, hogy a piacon már bizonyított Suzuki Vitarát (avagy annak indiai változatát, a Vitara Brezza-t) másolták, a hátsó lámpáknál különösen szembeötlő a hasonlóság. Elöl már nem a XUV500-as mintájára (ál)légbeömlőkkel, hanem LED-es menetfénnyel valósították meg a párducarcot, ami sokkal szerencsésebb választás. Az utastérben már felfedezhetőek a dél-koreai származás jelei.
Annak érdekében, hogy világszinten is sikeres legyen a modell, Indiában páratlan, egyébként átlagosnak számító a biztonsági felszerelés, hét légzsák, blokkolásgátló, menetstabilizáló is van a fedélzeten, kétzónás légkondicionáló, érintőképernyős fejegység is megtalálható az extrák között.
