Colin Chapman pontosan 53 évvel ezelőtt kérte meg Geoff Ferris mérnököt, hogy az észak-amerikai Can-am bajnokság számára tervezzen egy, a Lotus filozófiájának megfelelő versenyautót. A tervek mellett az első kicsinyített modellek is elkészültek, azonban a Formula-1 szerepvállalás mellett már nem maradt kapacitása a cégnek a Type 66-os versenyautó megépítésére. Ezt pótolja most be a Lotus, és a korabeli specifikációnak megfelelően 10 darab Type 66 versenyautót készítenek.

A Monterey Car Week rendezvénysorozaton a hetvenes évek elején használt megjelenésével – vörös, fehér és arany – debütált a Lotus Type 66, és elkezdték gyűjteni a megrendeléseket. Pontos vételár nincs, de bőven 1 millió font feletti vételárral számolhatnak a reménybeli tulajdonosok, és ezért a pénzért egy olyan autót kapnak, amellyel csak versenypályán száguldhatnak – de nem hivatalos Historic versenyeken, hiszen eredeti autó híján nincs korabeli homologizáció sem.

Mivel a terveken és modelleken csak az autó külseje volt pontosan látható, a mérnökök úgy döntöttek, hogy a vele párhuzamosan fejlesztett F-1-es versenyautó, a Type 72-es műszaki megoldásait veszik alapul – például oldalra helyeztek 2 darab kisebb hűtőt, így felszabadult az autó orra, ez és a hátsó diffúzor a korabeli vetélytársaknál sokkal nagyobb leszorító-erőt eredményezett. A mérnökök ráadásul kihasználták az elmúlt fél évszázad fejlesztéseit, így az aerodinamikai csomag finomítására több mint 1000 órán keresztül végeztek folyadékáramlás-vizsgálatokat számítógépen. Utóbbi eredménye, hogy 240 km/órás sebességnél 800 kg leszorító-erőt termel a Lotus Type 66, ami túlságosan nagy ahhoz, hogy az eredetileg tervezett alumínium térváz elviselje, ezért azt megerősítették. Szintén modern részlet, hogy biztonsági üzemanyagtankot és kormányoszlopot használnak, a váltó 6 fokozatú szekvenciális, van blokkolás- és lefulladás-gátló és karbonból készítik a karosszériát.

Az autó szíve, a motor egy korabeli, nyomórudas V8-as blokk, amelybe kovácsolt alumínium forgattyús mechanizmust, hajtórudakat és dugattyúkat tesznek, és a Lotus mérnökeinek finomhangolása után így már 830 LE (8800/perc) és 746 Nm (7400/perc) a teljesítmény. A számítógépes szimulációk során gyűjtött tapasztalatok alapján a némileg modernizált 53 éves konstrukció olyan gyors, mint a modern GT3-as versenyautók – amelyek nagyjából tizedannyiba kerülnek, mint a Lotus Type 66-os.