A váltókar előtt balra lévő kar meghúzására fordulnak el a fényszórók

Erhard Schnell vázlata alapján 1965-ben készült el az Experimental GT nevű tanulmány, amelyet pozitív fogadtatása okán sorozatgyártásig fejlesztettek – ez volt az első igazi munkája a Rüsselsheimben felépített formatervező stúdiónak.

Balra a targatanulmány, jobbra az Experimental GT, középen a szériaváltozat

A szerény Kadett műszaki alapján valósították meg a sportkocsit, de kapacitáshiány miatt a karosszériákat a francia Chausson cég készítette. A fényezést és a beltér beszerelését a Brissoneau & Lotz cég végezte el, majd a vonaton Bochumba szállított kasztnikba beépítették a Kadett műszaki komponenseit – a motort 40 cm-rel hátrébb tolták a tömegelosztás javítására.

Kétféle motorral készült a GT, az alapmodellbe 1,1 literes, 60 lóerős négyhengeres került, ezenkívül a Rekordból átvett, 1,9 literes 90 lóerős négyhengerest lehetett kérni. Utóbbi olyan nagy volt, hogy a szelepfedél elejét le kellett csapni, a karburátor helyigénye miatt pedig a motorháztetőn egy nagy púpot voltak kénytelenek kialakítani a mérnökök.

Hivatalosan is árulták Magyarországon az Opel GT-t, de egyetlen példányt sem értékesített a Hungaroszerviz. Íme a korabeli magyar nyelvű katalógus borítója

1968 és 1973 között 103 463 példányt gyártottak, ennek 70%-át (!) az Egyesült Államokban értékesítették, ahol Buick Opel GT néven árulták – kis sűrítésű 1,9-es motorral, 75 lóerős teljesítménnyel. Arrafelé a szegény ember Corvette-jeként tekintettek rá.

Le kellett csapni a szelepfedél elejét az 1,9-es blokkon, és a karburátor sem fért el a széria motorháztető alatt

Annak ellenére sikeres lett az autó, hogy kispórolták belőle a csomagteret, túlságosan drága lett volna egy nyitható hátsó ajtó megvalósítása. Cserében megnyújtották az üléstámlákat, ezek voltak hivatottak egy esetleges ütközés esetén előrecsúszó poggyászokat megfogni.

Csomagtér híján az ülések mögötti polcra lehetett pakolni