Majd tavasszal rendbehozatjuk – mondogattuk magunk is, no meg hallottuk másoktól is a tél folyamán, ha nem valami lényegeset érintő autójavítási dologról eset szó. A lényeges dolgokat – mint például a fáradtan nyögő akkumulátor töltését vagy cseréjét, a leszakadt kipufogócső pótlását, egy-egy lámpaüveg vásárlását – persze nemigen tudtuk tavaszig halogatni. Nos, éppen lapunk mostani száma megjelenésének napján kell üdvözölnünk a tavasz hivatalos érkezését. Ez egyben azt is jelenti, hogy közeledik a beváltandó ígéretek ideje, és bizonyára minden autón akad olyan alkatrész, szerelvény esetleg fődarab is, amely nagyon várja, hogy végre rendbehozassuk. Azt pedig, hogy miért halogattuk tavaszig a halasztható autós tennivalókat, nemigen kell magyarázni. Még akkor sem, ha az idei tél, nevét megcáfolva, szinte többször idézett elő őszies-tavaszias állapotot, mint jeges-havas igazi téli napokat.

Ám mindezek ellenére kevés az olyan autós, aki éppen január vagy február hónapjára tervezi mondjuk a kocsi üléskárpitjának kipucolását, vagy a fényezési hibák szöszmötölő rendbehozását. Ezekkel a tennivalókkal szinte természetes, hogy kivárjuk a tavaszt, éppúgy, mint a lakások szőnyegeinek, függönyeinek, ablakainak alapos tisztításával. Mindez korántsem csupán holmi hagyományos népszokás, hanem nagyon is logikus, ilyenkor időszerű, ilyenkor könnyebben, kellemesebben elvégezhető tennivaló. És mint ahogy az őszi napok idején azt szoktuk tanácsolni, hogy akinek nagyobb javításra vár az autója, és tél idején amúgy sem utazna vele sokat, legjobb, ha ebben a holtszezonban csináltatja meg például a hengerfúrást, a csapágycserét vagy a teljes generált.

A tavaszi tennivalók – feltételezve, hogy nem alapvetően hibás kocsik üzembe helyezéséről, illetve üzeméről van szó -, egészen más jellegűek. Ugyanakkor tévedés azt gondolni, hogy csakis a kozmetikai munkák lehetnek ilyenkor esedékesek. Persze, a csinosításokat egy már kellemes, napsütéses hétvégén a legtöbb autós élvezettel csinálja, de nem elég, ha pusztán esztétikai tatarozásra szűkítjük a tavaszi autós munkákat. És még az sem elég – bár ez nem pusztán szépészeti dolog -, ha ilyenkor vesszük a vegytiszta glicerint, a vattát, és az előzőleg megtisztított gumitömítéseket ezzel a finom olajjal bevonjuk. No persze, ez csak egy példa a sok közül. Azt szint lehetetlen egy vagy több újságcikk keretébe foglalni, hogy mi minden esedékes ilyenkor, de úgy véljük, némi segítséget egy ilyen írás is nyújthat.

Mi például nagyon jó módszernek tartjuk, ha minden autós úgy indul a túraszezonnak, mintha annak kezdete egy hivatalos műszaki vizsga napja lenne. Olyan nap, amire saját magunk, vagy más hozzáértő előkészíti a kocsit, hogy azon a szigorú vizsgabiztos se igen találhasson jogos kifogásolnivalót. Ma már nem is kell újságcikkbe foglalni, hogy mit jelent egy alapos műszaki előkészítés, mit követelnek meg a háromévenként esedékes szemléken, hiszen ezek a tudnivalók a néhány forintos könyvecskékből megtudhatók. Legyen tehát egy ilyen könyv az útmutató, legalábbis a kocsik átnézését illetően. Egy ilyen kiadvány tartalomjegyzékének elolvasása is kitűnő támpont. Feltétlenül eszünkbe juttatja kocsink minden szerkezetének működését, no meg azt is, hogy melyiknél tapasztaltunk bármi rendellenességet.  Az ilyen emlékeztető felsorolás már azért is jó, mert amikor például egy zivataros napon bosszankodunk a rosszul működő ablaktörlő miatt, ha eláll az eső, már nem mindig sietünk, hogy új gumilapátot vegyünk, vagy megtisztítsuk, rendbehozzuk a törlőkarokat működtető mechanizmust.

És sok mindennel vagyunk hasonló módon. Amíg valaki rendszeresen a városi utcákat rója, nem sokat törődik a fényszórókkal, de amikor az országúton szinte létkérdés, hogy kellő módon, kellő távolságra lásson, mindjárt kezd fogadkozni. Megfogadja, hogy amint hazaér, azonnal megvizsgálja, hogy miért látott most olyan rosszul, miért volt gyenge, vagy nem a kellő irányba sugárzó a fénycsóva. Egy-egy ilyen ellenőrzésnél esetleg arra döbbenünk rá, hogy valamelyik szükségjavítás során nem a megfelelő izzó került az egyik foglalatba, vagy éppen a lámpabetét foncsorozása fakult már meg. És ha ennél a témánál vagyunk, tanácsoljuk azt is, hogy töltsük fel a kocsiban tartott dobozt, amelyből bizonyára hiányzik már néhány tartalékalkatrész. Esetleg egy-két izzó a lámpákhoz, és hiányozhat gyújtógyertya, biztosító, AC-membrán vagy ékszíj.

Tessék tehát ezeket is pótolni, mert a legjobb állapotú autó is igényt tart ilyen tartalékokra. Azt pedig, hogy mikor mondható egy autóra: „jó állapotban van” – nem is olyan nehéz meghatározni. Mint már említettük, ehhez az értékeléshez ugyancsak kitűnő segítség az a bizonyos könyv. Abban a fékberendezések, a kormánykészülék, a világító-, fény- és hangjelzőberendezések, az alváz és a felépítmény, a futómű, a motor, az erőátvitel, a kerék és a gumiabroncs – egyszóval minden alkotóelem szerepe, gyakori hibája le van írva. Ugyanott a fejezetekben az is olvasható, hogy mikor felel meg a hatóságilag előírt követelményeknek a jármű, illetve annak ilyen vagy olyan tartozéka, szerelvénye.

Ezek az előírások azok érdekében készültek, akik részt vesznek a közlekedésben, a tavasszal és nyáron mindig sűrűsödő, mindig gyorsuló forgalomban. Ezek az előírások valamennyiünk érdekében születtek. Tehát mindenkinek saját érdeke is, hogy olyan állapotú autóval kezdje meg a tavaszi utazásokat, amely lelkiismeretes átvizsgálás, megfelelő szerviz jellegű gondozás után üzembiztosnak minősíthető. És ha eddig azt mondogattuk, hogy majd tavasszal mindent rendbehozatunk, akkor az idő elérkezett. Reméljük, ez a szezon meghozza azokat a kellemes napokat, amikor minden autós többet és szívesen foglalkozik kocsijának rendbentartásával.

L. Gy.

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!