Vannak, akik lazábban kapcsolódnak ehhez a közösséghez, vannak, akik szorosabban, a tavalyi találkozón Kiskunfélegyházán olyan ötven-hatvan Zaporozsec-hívő gyűlt össze. Voltak, akiket akkor láttak először abban az évben, de volt, aki Németországból érkezett a találkozóra. A kemény mag körülbelül az a húsz-huszonöt ember, akik most is itt vannak Dunaújvárosban, de idén is akadt, aki úgy érezte, Németországból érdemes emiatt ideutazni ezek miatt az autók miatt.

Idén is van, aki csak most csatlakozott, eddig még nem találkoztak vele, de olyan is van, aki betegség, vagy az autó műszaki problémája miatt nem tudott eljönni. Különítményünk pénteken, a délutáni órákban lepte meg az éppen a Halászcsárdában ebédelő társaságot, így a létszám messze nem biztos, hogy a látottaknak megfelelően alakul, hiszen sokan lehetnek, akik később csatlakoznak majd. Nagyságrendileg mindenképpen ötven alatt van a tagok száma a mostani találkozót szervező Sipos Tamás szerint, ami persze messze nem jelenti azt, hogy ennyi lenne összesen az országban ebből az autóból, amiből összesen is csak mindösszesen 20 ezer körüli darab került hazánkba annak idején. Az utolsó darabot Magyarországra 1982-ben hozták be. Sokan nem látogatják a közösségi eseményeket, vagy egyszerűen csak gyűjteményben tartják az autójukat. Igen, jól látják, gyűjteményben, ugyanis egy-egy szép, gyűjtői darabnak már komoly értéke is van, nem ritka a hétmilliós eladási ár sem. Működőképes példány Sipos Tamás szerint olyan kétszáz lehet az országban.

Arra a kérdésre, hogy mi vonzó ezekben az autókban, a Zaporocsecek mindentudója, a márka hazai lexikonja azt a választ adta, hogy „Ez egy régi fajta életérzés, az, ami a hetvenes-nyolcvanas években volt. Másrészt pedig egy kihívás, ami egyfajta dacot vált ki belőlük a leszólt autók miatt, hogy már csak azért is megmutassák, hogy ezt jól karbantartva lehet egy használható járművet üzemeltetni.” Ebből az autóból is több generáció van. A találkozón például volt egy LuAZ terepjáró is, amelyikben csak a motor Zaporozsec, de van belőle kétéltű változat is, de volt „rácsos elejű”, krómmal díszített „bajszos elejű”, és az utolsó, M-es generációjú példány (Ukrajnában 1994-ig gyártották), amin már nincs „kopoltyú”, ezeken már a motor léghűtését már másként oldották meg, látványos légbeömlő nélkül. Itt nem volt jelen, de van az országban egy 1965-ös „púpos” is egy soproni tagjuk birtokában.

Felszereltségben nincs különbség a példányok között, ugyanis Magyarországon csak egyetlen felszereltséggel árusították, de a Szovjetunióban a belpiacra volt a mozgássérültek számára készült is, amelyben a gázt kézzel lehetett adagolni. Mivel léghűtéses járműről beszélünk, a fűtést a hűtővízzel nem lehetett megoldani, de még csak nem is a Trabantnál, Volkswagennél elterjedt hőcserélős megoldást választották, hanem egy merészebb elképzeléssel benzinkályhát építettek belé. Az alkatrészeket még mindig innen-onnan be lehet szerezni, akár e-bay-ről, vagy más forrásokból, de a klubnak van ukrán kapcsolata is, ahonnan érkeznek elfekvő autósbolti készletből. Most még utolérhetőek az alkatrészek, de sokszor futnak bele rossz minőségű darabokba, vagy szélhámosokba. Általában maguk oldják meg az autók szerelését is, de akad olyan tag is, aki vállalkozást épített erre. Sokak autója járt már az ő kezei között. Akad köztük, aki autókat restaurál, itt van például, aki azt a ZAZ–965-öst restaurálta, amelyből tudomásuk szerint csak egy van az országban. Ő most csak a társaság kedvéért jött el, mégpedig egy amerikai benzinfalóval.

Mindenesetre ma már egészen más élmény végigautózni velük a főutcán, az idő mindent megszépít, ma már megcsodálják őket, mindenki mosolyog. Még nem találkoztak olyannal, aki fitymáló megjegyzéseket tett volna. Itt a városban is fényképezték őket, integettek, dudáltak nekik. A hétvégén még párszor végigautóznak a városon. Merthogy a szervező, Sipos Tamás történetesen éppen dunaújvárosi, így ennek a lazán szerveződő baráti társaságnak itt szervezte meg az idei találkozót, de úgy, hogy a köztudatban a városról élő sztereotípiákat megcáfolja, és bemutassa a vendégeknek a város igazi arcát. Ez eddig úgy tűnik, sikeres, alapvetően tetszik a város nekik. Mindemellett kirándulnak Dunaföldvárra, a Simontornyai várba, megnézik az Ozorai Pipo kastélyt, Dégen a Festetics-kastélyt, sütögetnek a Duna-parton. Merthogy az autós túra is része a programnak, hiszen a gépeket is meg kell járatni. no meg számukra az is az élvezet része, hogy ezeket az autókat használják is év közben. Mielőtt hazaindulnak, még lesz egy kis játék is a városban, beáll néhány Zaporozsec a környező parkolókba és ebből kell minél többet megtalálni a résztvevőknek.