Németországban az Ezüstnyilakat és az autópályákat használta a náci rezsim propaganda-célokra, Olaszországban Mussolini támogatásával – állami felügyelet alatt volt a 606 hektáron elterülő monzai park – megépítették a világ 3. állandó versenypályáját. Az 1922-ben a 25. évfordulóját ünneplő Milánói Automobil Klub intézte a beruházást, a kivitelezés május 15-én indult és mindössze 110 nap alatt végeztek vele, szeptember 3-án adták át a pályát, szeptember 10-én pedig már itt tartották a 2. Olasz Nagydíjat. 3500 munkás 200 teherautó, 30 kamion és egy 5 km hosszú pályán kialakított 2 mozdonnyal és 80 vagonnal rendelkező kisvasút segítségével dolgozott a pályán.

Pietro Puricelli tervei alapján zajlott a kivitelezés, a 10 km-es pálya két szakaszból állt össze, volt a két döntött kanyar összekötésével létrejött 4,5 km-es katlan, és ehhez egy 5,5 km-es közúti szakasz csatlakozott. A nagy sebességű pályán több tragédia is történt, 1928-ban Emilio Materassi az egyik egyenesben elvesztette irányítását autója felett, a balesetben rajta kívül 23 néző halt meg, 1933-ban 2 versenyen pár óra alatt 3, a maga korában népszerű autóversenyző vesztette életét – Giuseppe Campari, Borzacchini és Czyakowski báró –, ezt követően hagytak fel a döntött kanyarok használatával és megépítették a sikánokat.

1954-ben a döntött kanyarokkal rendelkező katlant és a sikánokat két átkötő út megépítésével 10 km-es versenypályává alakítják a pályát, ekkor épül meg a Curva Parabolica, amely mind a mai napig a helyszín jellegzetessége.

https://youtu.be/VAr0vAZvRnA