A régi járművek gyűjtése a hatvanas évek derekán lett okos divattá Magyarországon, és azóta tucatnyi magángyűjtemény jött létre. Sajnos alig akad közöttük, amely a nagyközönség számára is elérhető lenne. A ritka kivételek közé tartozik Sóczó Elek gyomaendrődi bognármester múzeuma.

Franciaországban készült 1931-ben ez a Monet Goyon, a motor angol Villiers Franciaországban készült 1931-ben ez a Monet Goyon, a motor angol Villiers

Jó tíz évvel ezelőtt kezdődött. Sóczó Attila, akkoriban általános iskolás diák, egy régi motorkerékpárral állított haza. Édesapja, aki a település határain messze túl híres bognármester, nem bánja a próbálkozást, sőt egy idő után segít is fiának az öreg szerkezet üzemképessé tételében. Alkatrészeket keresve bukkannak rá néhány másik régi motorkerékpárra, és Sóczó Elek úgydönt, kár lenne a muzeális értékeket elveszni hagyni; összegyűjteni, megóvni és bemutatni, ez az igazi megoldás. Azóta 120 motorkerékpár látható a három teremből álló múzeumában, s több mint félszáz vár restaurálásra.

Megmaradtak az 1926-os Triumph gumiperemes kerekei, ilyen köpenyt viszont ma már nehéz találni Megmaradtak az 1926-os Triumph gumiperemes kerekei, ilyen köpenyt viszont ma már nehéz találni

A gyűjtemény egyik érdekessége éppen a frissessége. Magyarországon viszonylag kevés motorkerékpár volt forgalomban a második világháború előtt, mindössze tízezer motorkerékpárt regisztráltak akkoriban. Az arányok érzékeltetéséül: 1926-ban Angliában hatszázezer, Németországban háromszázezer, Franciaországban és Amerikában 150 ezer motorkerékpár volt üzemben. Ama bizonyos magyar tízezerből a háború, majd az első békeévek rekvirálásai jelentős hányadot tüntettek el, a többi pedig a járműszegény ötvenes-hatvanas években szolgált tovább szorgalmasan, feltéve, hogy nem esett áldozatul valamely vasgyűjtő akciónak. A fennmaradó töredék javát kezdték aztán gyűjteni a hivatásos és botcsinálta muzeológusok a hatvanas évek végétől. Nem kevesen felfedezték a pénzszerzési, tőkebefektetési lehetőséget is, így számos értékes példány került nyugati országokban lévő gyűjteményekbe.

A középen látható Puch 350-es rendszeresítve volt a magyar honvédségben A középen látható Puch 350-es rendszeresítve volt a magyar honvédségben

Bár erre vonatkozóan nincs még terminológia, a veteránmotor-gyűjtés a nyolcvanas években lett tömegsport, s nagyjából ez az az évtized, amikor végleg lesöpörték a padlásokat, kiürítették a pincéket, kamrákat. És ennek az évtizednek a termése a Sóczó-gyűjtemény, amely a 24. órában keletkezett. Ha korábban kezdi, könnyebben jutott volna szebb és értékesebb kollekcióhoz, ha néhány évet késik, szinte kilátástalan feladatot vállal. Csodaszámba menő leletek persze mindig vannak. Közismert a Szuper X története, amelyet épp az Autó-Motor Veterán hasábjain hirdetett meg újdonsült tulajdonosa, 170 ezer forintért. (Talán mondani sem kell, ez az összeg jelentősen meghaladta a beszerzési árat.) A vevő néhány hét múltán továbbadta szerzeményét Sózó Eleknek, s persze nem haszon nélkül. Így került a gyűjteménybe az amerikai gép, ami Európában ritkaságnak számít, Magyarországon 1926 és 1931 között körülbelül 40 darabot értékesítettek.

Eredeti fényezése teszi különösen értékessé ezt a Mátrát Eredeti fényezése teszi különösen értékessé ezt a Mátrát

Ennél kellemesebb emlék a múzeumtulajdonos számára az a lelet, amely egy motorszerelő hagyatékaként kerül Gyomaendrődre. A néhai mechanikus özvegye évekig hallani sem akart a régi alkatrészek eladásáról, mígnem egyszer végre megnyílt az ajtó, s az idős hölgy közölte az ugyancsak meglepett bognármesterrel: – Azt hallottam magáról a piacon, hogy még senki nem látta a kocsmában, úgyhogy elvihet mindent a múzeumába. Az antialkoholizmus sokadik hasznaként vagy negyven váz, kétszer annyi sárvédő, tucatnyi benzintank és két utánfutóra való egyéb kiegészítő érkezett a gyomai portára, hogy felkerüljön a restaurálási várólistára.

Restaurálásra váró motorok a szerszámnyélgyártó üzemben. Több mint hatvan gépből áll a tartalék Restaurálásra váró motorok a szerszámnyélgyártó üzemben. Több mint hatvan gépből áll a tartalék

Nyilván sokan teszik fel a kérdést, mit érthet egy bognár a régi motorokhoz. Tartozunk azzal az igazságnak, hogy kimondjuk, nem túl sokat. Sóczó Elek autodidaktaként szerzett némi tudományt az elmúlt egy évtizedben, és aki két-három év elteltével visszatér megnézni a gyűjteményt, láthatja, a színvonal egyre emelkedik. Eleinte sok volt a tulajdonképpen csak állagmegóvásnak nevezhető restaurálás, és amikor az ember szóvá teszi a nem típustiszta fődarabokat, a kortó is idegen lámpákat, és azt hallja, majd ha sikerül találni eredeti villát, kereket, kormányt, kicseréljük, hiszi is meg nem is. De most észrevehető, hogy a kiállított darabok egyre tökéletesednek, újra és újra előveszik őket, az anyag felújítása szinte folyamatos.

Igazi ritkaság a katonai gyűjteményben az olasz Sertum. Milánóban készítették az ötszázas egyhengerest Igazi ritkaság a katonai gyűjteményben az olasz Sertum. Milánóban készítették az ötszázas egyhengerest

Aki foglalatoskodott már régi autó vagy motor felújításával, tudja, nincs az a pénz, ami el ne fogyna, ha restaurálásról van szó. A Sóczó-féle bognárműhely bevétele is nagyjából egyenesen utazik a múzeumba, de csodák csodája akadnak támogatók is. Elsősorban a város önkormányzata, amely minden évben erejétől tellően pénzzel is támogatja a múzeumot. Sok szomorú példa nyomán már az is meglepő, hogy nem gáncsolják a nemes kezdeményezést, s akkor kiderül, ellenkezőleg, egyenesen felkarolják. Pedig mondhatnánk, elég nekünk a nyomda, az éppen eléggé elviszi Gyomaendrőd hírét a világba. Szerencsére tudják, jobb az, ha több a hírvivő, s mellesleg egyre több nyugati rendszámú luxusautóbusz áll meg a motormúzeum előtt, bizonyítva, nemcsak a szép könyv, a régi motorkerékpár is jelent olyan vonzerőt, amiért érdemes átutazni fél Európán.

Ha nem láttuk volna közelről, nem hinnénk, ez az egész lengővillaegység utángyártás Ha nem láttuk volna közelről, nem hinnénk, ez az egész lengővillaegység utángyártás

A támogatásért cserében, no meg mert igazi lokálpatrióta, Sóczó Elek azt akarja, ha ő már nem lesz, és Attila fia, aki a kezdetek óta szorgalmas társa a gyűjtemény építésében, nem óhajt többet a régi dolgokkal foglalkozni, a múzeum a városé legyen. Ne az államé, mert abban nem bízik, de Gyomaendrődben és a helybeli polgárokban annál inkább. Tulajdonképpen egy dologról kevés szó esett,  múzeum látnivalóiról. Az egy másik történet lehet, illetve erről valamit elárulnak a képek, és a legjobb mindenről a helyszínen meggyőződni vasárnap és ünnepnapokon délután 13 és 18 óra között, illetve előzetes bejelentkezés alapján bármikor. Ehhez az érdeklődőnek mindössze egy levelet kell írnia Gyomaendrődre, a Fő utca 220-ba címezve.

Magyar „nagymotorok” sorakozója. A TLB a legfrissebb jövevény meglehetősen matt, de eredeti fényezéssel Magyar „nagymotorok” sorakozója. A TLB a legfrissebb jövevény meglehetősen matt, de eredeti fényezéssel

Ocskay Zoltán

Az Autó-Motor ott van a Facebookon is! Klikkelj ide, és lájkolj minket a legérdekesebb hírekért és a lappal kapcsolatos friss infókért!