Egy államfő hivatalos gépkocsijának kiválasztásakor tucatnyi szempontot kell figyelembe venni, és ezek csak részben egyeznek meg az átlagos autóvásárlók döntéseit irányító megfontolásokkal. Fontos persze a biztonság, a fedélzeti információs rendszerek, és persze a presztízs, ám ezeket egészen más dimenziók mentén elemzik az olyan automobilok esetében, amelyek a francia trikolort viselik.
Az első francia államférfi, akit Peugeot szállított hivatalos útjain, Alexandre Millerand volt, aki 1920. szeptember 23-án vette át elődjétől, Paul Deschanel-től a Harmadik Köztársaság elnöki tisztét. Millerand, aki 1899 óta szolgált miniszterként különböző kormányok alatt, elnöki megbízatását közvetlenül megelőzően pedig Franciaország miniszterelnökeként szolgált, valamikor 1921-ben ült be a Peugeot frissen bemutatott zászlóshajójába, az impozáns Type 156 szedánba. A 4,8 méter hosszú Type 156-ost ideális elnöki autóvá tette hatalmas, 3670 mm-es tengelytávja, illetve az új generációs, soros hathengeres, 6,0 literes erőforrás akkoriban lenyűgözőnek számító, 25 lóerős teljesítménye. A számtalan, rendelkezésre álló karosszériaváltozat közül Millerand csapata a torpedót, azaz a vászontetős limuzint választotta, ahogy az annak idején a reprezentációs célú automobiloknál megszokott volt. Ez elvileg leegyszerűsítette volna az anarchista Gustave Bouvet dolgát, amikor 1922. július 14-én, a Bastille-napi felvonulás alkalmával merényletet kísérelt meg Millerand ellen. Az elnöki rezidencia közelében várakozó támadó azonban összekeverte az autókat, és a rendőrfőnök kocsijára lőtt rá. Millerand nyitott autóját azonnal körbevette az elnök díszőrsége, a rendőrök pedig elfogták a fiatalembert, egy füst alatt megmentve őt a lincselésére készülő tömeg haragjától.
Talán ez az incidens volt az oka annak, hogy amikor bő fél évszázaddal később a Chapron karosszériaépítő műhely egy Landaulet-karosszériás Peugeot 604 limuzint autót javasolt elnöki felvonulási autónak, Valéry Giscard d’Estaing stábja elutasította az ötletet. A vezető fölött zárt, az utasok fölött ellenben nyitott karosszériás Peugeot 604 Landaulet végül a korábbi francia gyarmat, az 1960-ban függetlenné vált Nigeri Köztársaság elnökének a parádés autójaként futott be karriert, az Élysée-palota pedig a Heuliez által átépített, 62 centiméterrel nyújtott tengelytávú limuzinját választotta reprezentációs célokra.
Ez az impozáns autó azonban nem hozta lázba az 1975-ben beiktatott Giscard d’Estaing-t, hiszen az államfő igazi autóbolondként legszívesebben saját maga vezette hivatali kocsijait, amelyeket szintén a Peugeot szállított. A 2.6 V6-os motorral szerelt, normál tengelytávú 604-esekből három is állt a palota garázsában – nem volt nehéz felismerni őket, hiszen a progresszív elnök a hivatalból elrendelt fekete helyett mohazöldre fényeztette összes autóját, beleértve a nyújtott limuzint is. Ezek voltak egyébként az első olyan elnöki autók, amelyeket normál rendszámtáblával állítottak forgalomba: ezt megelőzően ugyanazt az öt rendszámot (1PR75-től 5PR75-ig) alkalmazták az összes elnöki autón. A reprezentációs modell mindig az 1-es számút viselte, így a rendszám több gépkocsin is megjelent.
Giscard d’Estaing-től kezdődően a Peugeot a francia elnöki hivatal állandó beszállítójává vált. A sorban következő államfők, François Mitterrand, Jacques Chirac, majd Nicolas Sarkozy egyaránt a Peugeot aktuális zászlóshajójával utazott, illetve fogadta hivatalos látogatóit. Mitterrand páncélozott Peugeot 605-ösében Mihail Gorbacsov és II. János Pál pápa is utazott; a francia Labbé manufaktúra által megnyújtott és átépített autó 170 lóerős motorjának nem volt könnyű dolga, hiszen a páncélozott limuzin pontosan egy tonnával nyomott többet, mint az alapmodell.
A Peugeot 1999-ben vezette be a 605 utódját, a Peugeot 607 limuzint, és amint az új luxusmodell megjelent, Jacques Chirac stábja azonnal rendelt belőlük az elnöki flottába. Jól is tették, hiszen Bernadette Thérèse Marie Chirac, az elnök felesége maga is Peugeot-val: egy 1984-es gyártású 205 SR-rel járt. A kisautó 1,4 literes motorjának 60 lóereje bizony jócskán elmaradt az elnöki limuzin 3.0 V6-osának a teljesítménye mögött, az is igaz viszont, hogy az elnökné autója 800 kilós menetkész tömegével virgoncabb, 6 literes átlagfogyasztásával környezetbarátabb, piros színével pedig vidámabb volt az elnök úr impozáns limuzinjánál.
Szintén a Peugeot 607 szolgált a hivatalt Chirac után elfoglaló Nicolas Sarkozy beiktatási autójának alapjául. Az új elnök hivatala pompás körítést szeretett volna adni az ünnepségnek, ezért olyan felvonulási járművet kerestek, amely az Ötödik Köztársaság megújulását, a modern idők érkezését jelképezi. Így került a képbe a Peugeot 607 Paladine, egy ötméteres Landaulet, amelyet a Heuliez épített. A francia manufaktúra ekkorra a lenyitható keménytetők elismert szaktekintélyévé emelkedett, így a Hermés bőrkárpittal burkolt fotelekben helyet foglaló utasok feje fölé sem klasszikus vászontető, hanem nyitható üvegkupola feszült. Az egyetlen nehézséget az jelentette, hogy a Peugeot 607 Paladine-t alkotói voltaképpen nem szánták közlekedési eszköznek: látványos stílusgyakorlat volt csupán, amelynek teteje nyitott állapotban nem csak a csomagtartót, hanem a normál esetben alatta található üzemanyagtartály helyét is elfoglalta. A Heuliez mindössze egy hatliteres tartályt szerelt az autóba, ami pont elég volt arra, hogy a Párizsi Autókiállításon saját erejéből tudjon begurulni a kiállítási csarnokba az autó.
Az elnöki iroda és a Peugeot munkatársai osztottak és szoroztak, és végül arra jutottak, hogy a módosított karosszéria jelentős tömege miatt torkosabb V6-os motor ennyi üzemanyaggal is képes lesz teljesíteni a számára előírt távot, és egy esetleges incidens esetén sem fogja cserbenhagyni az elnököt. A számítások helyesnek bizonyultak, Nicolas Sarkozy minden idők talán leglátványosabb államfői limuzinjában vonult végig Párizson, a Peugeot 607 Paladine pedig ezt követően visszagurult a gyári múzeumba, ahol senki nem támasztott vele szemben irracionális, praktikus elvárásokat. Itt az őt megillető társaság várta, hiszen az elmúlt közel száz évből számos elnöki limuzin, így Millerand Type 156-osa, Giscard d’Estaing nyújtott 604-ese és Mitterrand Peugeot 605-öse is a Musée de l’Aventure Peugeot lakója.
Ma még nem tudni, hogy ugyanez a sors vár-e Emmanuel Macron 2017-ben épített Peugeot 5008-asára. Szokatlan, hogy egy állam első számú embere egy hétszemélyes szabadidőjárművel járjon, ugyanakkor teljesen logikus annak ismeretében, hogy akkor ez volt – és most is ez – a Peugeot kínálatának legtágasabb személyautója, miután a Peugeot 607 nem kapott közvetlen utódmodellt; helyébe (és a kisebb 407 helyébe) a Peugeot 508 lépett. Macron 5008-asa természetesen különleges kialakítást kapott, ám arra, hogy megismerhessük ennek részleteit, alighanem éveket kell még várnunk: a Mitterrand 605-ösét is átalakító Labbé cég jogutódja, a Centigon által átalakított és páncélozott szabadidőjármű pontos műszaki részleteit egészen addig hét lakat alatt őrzik, amíg az autót ki nem vonják a szolgálatból.
