– A kézifékes dolgot a dadám fia mutatta meg, s mivel megbizonyosodtam róla, hogy a manőver valóban veszélytelen, rendszeresen gyakoroltam. Egyszer az unokahúgom előtt is villogni szerettem volna, ám elkerülte a figyelmemet, hogy a kocsi lejtőn áll. Természetesen elgurultunk, de még mielőtt baj lett volna, megállítottak minket.
– A kislányok nem inkább babákkal játszanak 4-5 éves korukban?
– Engem érdekelt az autó is, s mivel a Trabantunkat nagyon szerettem, később már az indítgatást próbálgattam. Néha már túlságosan is eltökélt voltam, s volt úgy, hogy elgörbítettem a slusszkulcsot.

„Szeretem a mély üléspozíciót, s persze azt, ha egy autóban sok ügyes kiegészítő található. A Honda szerencsére már az alapváltozatában is temérdek extrát vonultat fel.”

Osztálytalálkozó
– Ha valaki már gyerekkorában rajong az autókért, az általában az első adandó alkalommal megszerzi a jogosítványt. Gondolom, Önnel sem történt ez másként…
– Természetesen nem vártam sokáig, az érettségit követően vizsgáztam autóvezetésből. Ha jól emlékszem, egy Škodával tanított az oktatóm, de az igazi ismereteket édesanyámtól szereztem, mégpedig a Trabant kombi volánjánál.
– Az az autó enyhén szólva is főszerepet játszott a Hegyi családban, ugye?
– A kamaszkoromat végigkísérte, sőt, a főiskolás éveim alatt is hűséges partner volt. Az osztálytársaimmal egyszer legalább tízen bezsúfoltuk magunkat, s úgy mentünk a közös programra. A Trabantot a büdössége ellenére imádtam, s amikor elvitték a zúzdába, borzasztóan megsirattam.
– Utolérte a végzet a jó öreg masinát?
– Pontosabban így volt értelme megválni tőle. 1989-ben Bécsben vásároltunk egy Suzuki Swiftet, de a Trabi még akkor is megvolt, sőt talán többet használtuk, mint az új Suzukit. Később édesanyámnak vettünk egy Opel Corsát, s a Trabantot akkor számították be. Mielőtt elvitték a zúzdába, a belső visszapillantó tükröt kiszereltük belőle. Természetesen még most is őrizzük.

Irányvonal
– A Suzukinak sikerült pótolnia a Trabant mítoszát?
– Már nem volt az a varázs, de idővel megkedveltem. A megbízhatósága és az alacsony üléspozíciója imponáló volt, s amikor egy használt Honda Civic javára megváltunk tőle, azt is megsirattam. A Civic után egy újabb használt Civic következett, azzal a különbséggel, hogy azt már a férjemtől kaptam.
– A Honda rászolgált a bizalomra?
– Maximálisan. A férjem ráadásul nagy Honda-párti. Neki volt már Prelude-je, CRV-je, Accordja és Legendje, sőt, egy éve édesanyámnak is Hondája van, mégpedig egy Logo. Ahogy a Trabantban és a Suzukiban, úgy eddig a Hondákban sem csalódtam.
– A férje minden további nélkül megengedte, hogy vezesse a nagyobb és erősebb autókat is?
– Eddig még egyszer sem mondott nemet, ha pedig szól, akkor azért, hogy nyugodtan menjek gyorsabban. A Honda Accordot totálkárosra törtem, de mivel tudja, hogy nem vagyok brahizós típus, s tisztában volt a helyzettel, nem csinált ügyet a balesetből.

„A színre fújt lökhárító elegáns, a fekete viszont szerintem dögösebb lenne. A lámpáknál más forma szerencsésebb lenne, mert erről az Opel Vectra jut eszembe.”

Ravasz
– Ahhoz azért komoly dolognak kell történni, hogy egy Accord méretű autó totálkárosra törjön…
– Pedig mennyire ártalmatlannak látszott! Hárman ültünk az autóban és Pécs határában haladtunk, amikor egy úttesten álldogáló rókát pillantottam meg. Én reflexszerűen fékeztem, s az autó a vizes, síkos úton megcsúszott, majd pörgés közben többször is a szalagkorlátnak csapódott. Természetesen ki akartam szállni, de egyéb bajok mellett az ajtó sem nyílott, így a Honda tréleren távozott a helyszínről. Szerencsére senkinek sem esett bántódása.
– Nem lett volna egyszerűbb elgázolni a rókát?
– Elméletileg igen, s mások is azt mondják, hogy ilyenkor nincs pardon, de én képtelen vagyok bármilyen állatot elütni. Máskülönben Pécsre menet szinte minden alkalommal szaladgálnak előttem az állatok, úgyhogy a vadászoknak sokkal egyszerűbb dolguk lenne, ha nem az erdőben bóklásznának, hanem velem jönnének.
– Egy márkahű autós miként éli meg a típusváltásokat?
– Az új Civic példájából kiindulva bátran mondhatom, hogy vegyes érzelemmel. Ebből a modellből számomra a két generációval korábbi a kedvencem, de ugyanakkor el kell ismerni, hogy a legújabbnak is számtalan előnyét fedeztem fel. Roppant jónak találom, hogy nem vesztette el az identitását, s hogy az összhatás valahogy vaskosabb, tömörebb benyomást kelt. Tetszik, hogy már elöl is van belső mennyezetvilágítás, s bár a tükrök nagyobb felületűek, az előző Civic gömbölyítettebb tükörháza szebb volt. Kívülről szemlélve is egyértelműen látszik, hogy ez az újabb, az azonban zavar, hogy egy másik autóra emlékeztet.
– Az új Civic csalódást okozott?
– Csalódásról azért nem beszélhetünk, s különben is, a lényeg nem a külsőségekben rejlik. Tudom, hogy biztonságos, megbízható, és mivel nem vagyok a legfrissebb divat bolondja, a Hondában sem a formai szenzációt keresem.

Szabó Róbert
Fotó: Balogh Róbert

 Like