Azért írunk már most a téli dolgokról is, mert nem akarunk úgy járni, mint azok, akik tavaly, tavalyelőtt, sőt bizonyára az időszámítást megelőző korszakban is mindig azt hitték, hogy a soron következő tél valamilyen technikai ok miatt elmarad. Az időjárás ugyan szeszélyes, de azt a szívességet emlékezetünk óta nem tette meg, hogy a közlekedés számára kedvezőtlen idényeket kihagyta volna a programból.
Azt természetesen mi sem tudjuk biztosítani, hogy amikor ezek a betűk a kedves olvasó szemei, elé tolakodnak, éppen szemerkélni vagy zuhogni fog az eső, fújni fog a szél, mert hiszen az is lehel, hogy melegen sütöget a nap. De, a naptárra tekintve, az utóbbira számíthatunk a legkevésbé. Annál inkább arra, hogy csúszkálnak majd kerekeink a nyálkás úttesten. Különösen akkor, ha utolsó percig vártunk, és a simára kopott gumiabroncsokat nem igyekeztünk újakkal váltani, sőt a régiek futózását is elhanyagoltuk. Akik ezen akarnak takarékoskodni, sajnos nagyon ráfizethetnek. Megjegyezzük, Svédországban például törvény van arra, hogy bizonyos mértékig kopott gumikkal nem szabad részt venni a forgalomban.
Igen, igen, vessünk csak egy pillantást a kerekekre, és ha szükséges a lehetőségek szerint cselekedjünk. Persze, ne bízzuk el magunkat akkor sem, ha vadonatúj gumikkal büszkélkedik kocsink. Vannak ugyan gumik, amelyek elég biztonságosan tapadnak a csúszós talajon is, de a hirtelen fékezés, a kormány elrántása vagy a nagy tempójú kanyarvétel ezeket a gumikat is zavarba hozhatja. Hát még a kocsi vezetőjét, aki tavasszal, nyáron megszokta, hogy a fékkel ott lehet megállítani a kocsit, ahol akarja, a kormánnyal pedig mindig pontosan tudja irányítani, merre haladjon.
Tessék tehát óvatosabban vezetni, sokkal jobban ügyelni a követési távolságra, de ha a csúszós úton mégis fékezni kell, akkor se tapossunk, hirtelen a pedálba. Ha ezt tesszük, nem biztos, hogy ott állunk meg, ahol akarunk. Óvatosabb pedálkezeléssel – esetleg a sebességváltó, mondjuk, harmadikból másodikba kapcsolásával – sokkal kisebb a csúszásveszély, és annyival több remény van arra, hogy hatásos lesz a fékezés.

Bár az őszi autózásról, a vezetésről egész füzeteket lehetne teleírni, most mégis egy másik témára, a kocsi időszerű gondozására térünk át. Méghozzá nemcsak az esős évszak – főként a karosszériát támadó – ártalmainak elhárítására. Érdemes már a későbbi, a téli gondokkal is foglalkozni. Az eső elől ugyan még a garázsban tartott kocsit sem védhetjük, mert nem áll az sem mindig a garázsban. Amikor egész nap veri az eső, az még nem is olyan nagy baj. Ha azonban este, amikor módunkban van fedél alá gurítani, akkor sem tüntetjük el róla a sarat, a vizet, ne csodálkozzunk, hogy hamarosan megjelennek a rozsdafoltok. Nemcsak a krómozott, hanem a festékkel bevont részeken is, a fényezés alatt. Például ott, ahol a díszlécek lezárják az egyes lemezdarabokat.
Az ilyen jellegű ártalom; ugyan ma már majdnem teljes mértékben elkerülhető, hiszen lehet kapni nálunk is úgynevezett lakkbalzsamot. Ezt azért gyártják az NDK vegyészei, hogy a kocsik fényezését megvédjék az időjárás, elsősorban a csapadék rongáló hatásától. A balzsammal bevont karosszéria lakkozott felülete- rugalmasé is válik, a szennyeződés, a por pedig egyszerű vízöblítéssel könnyén eltávolítható róla. Ugyancsak tanácsolhatjuk a szilikonos gyors mosószert, amely egyben, éppen szilikonolaj-tartalma miatt, a lakkbalzsamhoz hasonló filmszerű védőréteg képződését segíti elő, tehát lepergeti a nedvességet, és így a csapadék káros hatását igyekszik megakadályozni.
Ez persze csak egy része azoknak a tennivalóknak, amelyeket a kocsiját szerető autós ilyenkor elvégezhet. Ideje már a hűtőt is alaposan kimosni, amihez szintén kapható jó vegyszer, éppúgy, mint a vízkő-lerakódás tisztítására, eltávolítására. Bizonyára hallottak már a ,,Plino C”-ről, és a „Vikor” vízkő és korrózió elleni anyagokról. Ezekhez a használati utasítást is csatolják, ezekre tehát mi most nem térünk ki.

Csökken a hőmérséklet, és a fagyálló folyadékot bizony már most beönthetjük a tiszta hűtőrendszerbe. Reméljük ugyan, a télen sem lesz hiába keresett cikk a jól bevált ,,Antifriz B/2”, amelyből ha 10 literhez 3,8 liter vizet, keverünk, mínusz 25 C°-ig nem lesz baj. Ha csak 1,3 liter vizet öntünk hozzá, akkor mínusz 30C°-ig, vagy hígítás nélkül mínusz 40C°-ig biztosítva vagyunk fagyveszély ellen. És ha már a hűtővel foglalkozunk, arról se feledkezzünk meg, hogy azoknál a kocsiknál, ahol van ablakmosó, annak tartályába is fagyálló folyadékot töltsünk.
A téli olajcserével talán még várhatunk. Az úgynevezett átmeneti olajjal remélhetőleg 1-2000 km-t megtehetünk az igazi télig, amikor már ennél is hígabb, kevésbé dermedő kenőanyag szükséges. Az alváz alapos lefúvásával azonban ne várjunk. A szerviz során odapermetezett Alhibit-réteg haragba van a kocsi alját ostromló őszi sárral, vízzel, tehát megakadályozza, hogy ez az alattomos ellenség „kikezdje” a lemezeket. Hát még amikor sózzák az utakat, és az ilyen hóié csapódik a kocsi aljára, akkor tudjuk csak igazán értékelni ezt védőréteget. Különösen a sárhányók belső ívét érdemes alaposan letisztítani és kezeltetni, mert azok isszák meg leginkább a csapadékos időjárás levét.
Arról ugyan nemrég írtunk, hogy az akkumulátor sem szereti, ha elhanyagolják. Az idén viszont még nem említettük, hogy a dinamó töltését is jó lesz most ellenőriztetni, esetleg beszabályozni a téli nagyobb áramfogyasztásra tekintettel.

Célszerű felülvizsgálni a termosztát működését is, mert ennek fontos szerepe van, hogy a motor mielőbb elérje kedvező üzemi hőfokát. Arról, hogy álló kocsinál, lassú fordulattal járatva melegítsük-e a motort, vagy azonnal induljunk – mondván, hogy terhelésnél gyorsabban fog melegedni, – világszerte folyik továbbra is a vita. És addig, amíg csak azt lehet bizonyítani, hogy a hideg üzem mennyire káros, milyen erősen koptatja a hengerfalakat, addig továbbra is az óvatos előmelegítésnek a pártján vagyunk. Arról azonban ne feledkezzünk meg, hogy a hűtőzsalut ilyenkor lezárjuk, különben jó ideig várhatunk, amíg bemelegszik a motor. A menetszél egyébként is hűt és ez a tény szintén amellett szól, hogy jobb ilyenkor egy ideig az álló kocsiban járatni a motort. Persze, a szívatót csak addig használjuk, amíg anélkül nem boldogulnak.

Decemberig még a legújabb autósok is kiismerik kocsijuk fortélyait, hiszen jól tudjuk, van, amelyik hidegben csak akkor indul, ha gázt is kap, a másik típus meg éppen akkor bénul meg, ha indításkor hozzáérünk a gázpedálhoz.
Most még nincs fagyveszély, csupán hűvös hajnalok nehezítik az autósok dolgát. Ilyenkor is hasznos azonban elővenni a jól bevált ősi szerszámot, a kurblit, néhányszor megforgatni vele a főtengelyt. Ha rendben van a gyújtás, nem öregek és megfelelő hőértékűek a gyertyák, no meg az akku sem szenved végelgyengülésben, a kurblizás után az önindító bekapcsolásakor engedelmeskedni fog a motor. Az természetesen alapfeltétel, hogy a kábelek, az elosztófedél, a csatlakozók hibátlanok legyenek. Feltételezzük, hogy a porlasztó fojtószelepének tengelye vagy annak perselye sem kopott meg. Azt is könnyen lehet ellenőrizni, de javítása sem okoz nagy költséget. Annál több bosszúsággal jár, ha a kopott felületek mellett besurranó levegő rontja a keverési arányt. Mármint a benzin és a levegő keverési arányát. Ez esetben ne is számítsunk nyugodt üresjáratra.

Ezenkívül még arra is figyelmeztetjük a legfrissebb rendszámok, és főként a legkésőbb dátumozott vezetői igazolványok gazdáit, hogy az új kocsival és a még hiányzó autózási gyakorlattal ne keveredjenek bele kockázatos manőverekbe. Gondolunk például az olyan sáros utakra, amelyeken nem tud megkapaszkodni a kerék. Ne higgyük, hogy ha ilyenkor egyesbe kapcsolva minél több gázt adunk, annál könnyebben mászunk ki a kocsival. Ha már belemerültünk a sárba, – de ahogy csak lehet, legjobb elkerülni az ilyen utakat, – inkább kevés gázzal, óvatos kuplungozással próbáljuk csupán megmozdítani, de nem erősen pörgetni a hajtott kerekeket. A következő lépés, amikor rozsét, tégla- vagy kődarabokat keresünk, és ezeket próbáljuk a kerék alá juttatni. Ha így sem boldogulunk, ne szégyelljük segítségül hívni a közelben abrakoló négylábút. Igaz, hogy nem rendelkezik annyi lóerővel sem, mint a legtörpébb Goggo-mobil, de patáival meg tud kapaszkodni ott is, ahol az autó kereke már csak egy helyben forog.
Ne erőltessük ilyenkor, hogy saját, vagyis motorerővel jussunk tovább, mert ennek legjobb esetben a tengelykapcsoló az ára. Volt példa arra is, hogy ennél drágább alkatrésze ment tönkre a sárban vergődő futóműnek, amelyet éppen eléggé igénybe vesznek majd a havas, jeges, göröngyös utak.
Ha az idei tél mégis elmaradna, akkor a mi eddigi intelmeinket ne tessék figyelembe venni. Ellenkező esetben viszont ne vegyék rossz néven, hogy legközelebb is ilyen zord témákkal hozakodunk elő.
„Ha a nyár nagyon meleg, a tél nagyon hideg…” – így szól egy régi orosz közmondás. És ha emlékezünk az idei hőhullámokra, akkor érdemes már most felkészülni arra a jó néhány hétre, amely nálunk sem a kánikula évszaka.
L. Gy.