Az elkésett randevú címet is adhatnánk ennek a találkozásnak, hiszen a kocsi már több mint hét éve létezik, de a mi közelebbi ismeretségünkre csak nemrég került sor. Lapunkban is az 1970-es Genfi Autószalon autói között szerepelt már a Bertone-karosszériás Alfa Montreal, amelyről többek között azt írtuk akkor: „…főként a Porsche, a Mercedes és a Jaguar modellek vetélytársaként kerül piacra.”

Az idei nyárvége napjaiban kínálkozott alkalom arra, hogy egy kicsit kóstolgassuk ezt a közben híressé vált autót. Számunkra még most is az újdonság erejével hatott, de más országokban sem túl gyakori a forgalomban. Örültünk hát a Montreal típussal Pestre látogató vendégnek, és különösen annak, hogy módot adott egy kis próbaútra.
Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy nemcsak az említett típusoknak, hanem az Aston-Martin, Ferrari, Lamborghini, Lotus, Maserati, vagy Monteverdi sportkocsiknak is vetélytársa lett ez a 230 SAE – tehát DIN szerint számítva is 200 – lóerős, 220 km/h sebességű Alfa.

Formája, vonalvezetése ma is megnyerő, és elég talán azt említeni, hogy a legújabb 928-as Porsche karosszériája hasonló íveléseket mutat. De más vonatkozásban sem öregedett el ez a típus, amelyet születésekor a legendás Alfa Romeo 33-as versenygép szelídített változatának is neveztek. Sőt, még a jövő évi GP-futamokra gondolva is igen érdekes az Alfa Montreal, hiszen tudjuk, hogy Niki Lauda, a világbajnok éppen a Brabham-Alfa Romeo BT 46-os Forma-1 kocsit szemelte ki magának a következő szezonra.
Igaz, a Grand Prix modell V12-es, a Montreal-motor tervezője pedig csak nyolc hengert állított 90 fokos V-alakba. Ettől függetlenül sok azonosság figyelhető meg a gyors Alfák konstrukciójának tanulmányozásakor. Mindezek ellenére nem akarjuk versenygépnek kinevezni az elöl két kényelmes, hátul csak szűkre szabott üléssel, luxusberendezésekkel ellátott sportkupét.

A kocsi orrába épített, nyolchengeres V-motor jobban látszik a röntgenrajzon, mert itt a hatalmas légszűrő szinte mindent eltakar. A benzinbefecskendezőt és annak csöveit könnyebb észrevenni, azt pedig felesleges megjegyezni, hogy legalább 98-as oktánszámú üzemanyag illik egy ilyen 80X64,5 mm furat-löketű, 2593 cm3-as, 9:1 kompresszióviszonyú motor hengereihez. A legnagyobb, vagyis 200 DIN (230 SAE) LE teljesítményt 6500 percenkénti fordulatnál lehet elérni, a legnagyobb nyomatékot – 24 mkp (DIN), 27,5 mkp (SAE) – pedig 4750 fordulatnál kapjuk. Marad még a fogyasztás kérdése (a 63 literes tank hátul, a pótkerék alatt), amelyre ebben az esetben nem könnyű és nem is lehet egyetlen adattal felelni. Az olasz CUNA-szabvány szerint ugyanis 13,7, más mérések szerint 18 liter 100 km-re. Egyiken sem lehet csodálkozni, hiszen a benzinbefecskendező valóban takarékosan gazdálkodik; de itt igen sok múlik azon, hogyan és milyen sebességgel jár valaki. Az Alfa Romeo Montreal nagyon könnyen gyorsul és nagyon tud száguldani

Azt, hogy igazi sportkocsi, legjobban talán az fejezi ki, hogy álló helyzetből 7,6 másodperc elég a 100 km/h elérésére. No meg az ötfokozatú, rövidrudas váltó, a SPICA-benzinbefecskendező, az elektronikus gyújtás Golden Lodge gyertyákkal, vagyis a szó igazi értelmében is aranyvégű elektródákkal…

És még valamit elmondunk, hogy jobban lehessen érzékelni, milyen is a Montreal motorja. Hát olyan, hogy mindössze 1000 percenkénti fordulatnál negyedik fokozatba kapcsolva, rángatás nélkül halkan gurulhatunk 28,35, ötödikbe váltva pedig, ugyancsak ezres fordulatnál 32,6 km/h sebességgel!

Van mit nézegetni egy ilyen autón… Azért is, mert ritka látvány, meg hát az olasz Bertone mindig érdekes formákat tervez. A karosszéria valamennyi részlete, minden porcikája igen gondos tanulmányok, no meg gyakorlati tapasztalatok alapján vált olyanná, amilyen. És amikor egy 220 – sőt, valójában 224 – km/h sebességű autó számára rajzolnak öltözetet, akkor döntő szava van a szélcsatornának, amelyben nem kevés időt töltött a Montreal modellje. A kocsi teljes hossza különben 422, szélessége 167, magassága 120,5 cm. A tengelytáv 235, a nyomtáv elöl 137, hátul 134 cm, a fordulási kör átmérője pedig 11 méter

Az sem érdektelen, hogy az üzemkész kocsi súlya 1270 kg, a megengedett terheléssel pedig összesen 1590 kg lehet. A teljesítmény-súly így 6,35 kg/LE (SAE számítással csak 5,5), márpedig ahol egy lóerőre csak ennyi jut, ott érthető a kitünő gyorsulás. A lóerő/liter teljesítmény számításakor 77,1 (DIN), vagyis 86,6 LE/lit. (SAE) eredményt kapunk.
Röviden ennyit az Alfa Montreal típusról, amellyel találkozni igazán nagy élményt jelentett, és újból megköszönjük a kocsi gazdájának, hogy lehetőséget adott egy kis próbaútra.

Liener György
Gyári fotók és Lapkiadó – Székely Tamás felvételei

 Like