Eredetileg csak a csehszlovák és a német motoroktól, motorosokról szándékoztam írni, de az újságok baleseti rovatát olvasva, másként határoztam. Négy pontban foglalom össze tapasztalataimat.
1. A zöld Pannonia motorkerékpárom 6 éves. A lefutott 30 000 km után kapott hengerfúrást és most, 4500 km után indultam el vele Csehszlovákiába és az NDK-ba. A mintegy 2000 km-es utam során érintettem Brünnt, Prágát, Bad-Shandaut, Drezdát és visszafelé Zinnwaldot is, tehát voltak hegyek és dombok.
A motor az én 76 kg súlyommal, két bőrönddel és lábvédő lemezzel volt terhelve. Ennek ellenére mind a Brünn utáni dombokon, mint a zinnwaldi hegyekben harmadikkal, ritkábban másodikkal szépen felment és az Autobahnon tartósan bírta a 95-100-at. Egész utamon a motornak semmiféle üzemzavara nem volt. A gyertyához is csak egyszer nyúltam, amikor is német gyertyával cseréltem azt ki. Összegezve: a Pannóniáról csak jót és szépet tudok mondani.
2. Közlekedés. Két hétig tartózkodtam külföldön, de ez idő alatt nem találkoztam annyi szabálytalansággal, mint Rajkától Budapestig. Gondolok itt elsősorban a gyalogosokra, a kerékpárosokra, valamint a tehenekre.
Németországban a gyalogos addig nem lép le a járdáról, amíg nem biztonságos az áthaladása. Nem türelmetlenkedik, nem ugrál, nem szaladgál. A járművezetők gyorsan hajtanak, de a biztonság határain belül. A bécsi országúton epret szedő gyerekek ugrálnak és a levert epret ott hagyják, amitől az út csúszóssá válik. Németországban, ha cseresznyét szednek, akkor ennek az útszakasznak mindkét végére piros-fehérre festett bakot tesznek ki, a létra, melyen a fára másznak, szintén színes. Munka végeztével a levert gyümölcsöt lesöprik az útról. A kerékpárosok egymás után haladnak, nem pedig kettesével-hármasával egymás mellett, beszélgetve, csalinkázva. Aztán a tehenek. Az állatok gyengeárammal telített drótok mögött legelnek, de legrosszabb esetben fakerítéses karámban. Nálunk Tát községben egy szép tehéncsorda ballagott az országot főútvonalon, és emiatt 8-10 percig kellett várakoznom.
3. A bukósisak. Csehszlovákiában, különösen Brünn után a motorosok nagyobb hányada bukósisakot visel. Németországban pedig az Autobahnon nem is láttam enélkül motorosokat. Igaz, Csehszlovákiában 82 koronáért, Németországban 35 márkáért lehet jó minőségű bukósisakot kapni. Mindenki egyetért a sisakviselést szorgalmazó törekvésekkel.
4. A motor-szaküzletek. Csehszlovákiában és Németországban a motoralkatrész-üzlet nincs összekeverve kerékpár- és a moped-üzlettel. Ezekben az országokban el vannak különítve egymástól ezek a boltok, amelyekben jóformán mindent lehet kapni. Itt különösen a német üzletekre gondolok. Minden kapható, ami motoros szem-szájnak ingere. Bukósisakok különböző fajtái, motortáskák, lábvédő lemezek, célszerűen szabott lábvédő takarók, csomagtartók, plexi szélvédők, macskaszemek és irányjelzők, valamint sokzsebes váll- és könyökpárnás lemberdzsekkek.
Hosszan lehetne sorolni, hogy mi minden kapható, és főleg milyen olcsón. Csak egy példa. Pannóniához egy pár fékbetét nálunk 36 forint, ugyanezt Németországban 2,50 DM-ért vettem, ami 10 forintnak felel meg. Úgy vélem, hogy a hiba nagymértékben kereskedelmünkben és ilyen irányú iparunkban van. Biztos vagyok, hogy a magyar motorosok is szívesen vásárolnának ilyen apróságokat, ha lehetne kapni.

Végezetül sok mindent láttam, tapasztaltam. Nem állítom, hogy ezekben az országokban minden jó és nálunk minden rossz. Sót általánosságban nálunk jobb a helyzet; amíg egy 350-es Jawa 11 500 Kcs, addig egy liter benzin 4,- Kcs, vagy egy 250 kcm-es MZ 2800 DM, egy liter benzin 1,50 DM, ami mindkét helyen 6 forintnak felel meg.

Puskás László technikus, BP. XIII., Madarász telep 5/3